Egyenlő munkáért egyenlő bér jár - bérezésben is kötelező az egyenlő bánásmód

Nézzük meg elsőként azt, hogy mit is takar ez a követelmény a munkaviszonnyal összefüggésben. Az Ebktv. alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét a közvetlen, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, megtorlás, jogellenes elkülönítés és az ezekre adott utasítás. Természetesen ezek közül nem mindegyik tipikus megvalósulási forma a munkavégzéssel összefüggésben, az első két kategória azonban mindenképpen fontosak.

A hátrányos megkülönböztetés megvalósulásának feltétele az, hogy az illető (munkavállaló) rendelkezzen egy úgynevezett védett tulajdonsággal, melyek az Ebktv. 8.§-ában találhatóak. Leggyakrabban a nem, illetve az életkor fordul elő a munkaviszonnyal összefüggésben.

Nem alapján sértheti az egyenlő bánásmód követelményét például az, amennyiben a nők ugyanazon értékű munkáért alacsonyabb bért kapnak. Ez közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Közvetett hátrányos megkülönböztetést valósíthat meg az, amennyiben a munkáltató a részmunkaidős munkavállalók vonatkozásában indokolatlan különbséget tesz (cafeteriát nem kapnak). Ez azért közvetett hátrányos megkülönböztetés, mivel látszólag az intézkedés semleges, de annak a hatása meghatározott védett csoportot (nők) indokolatlanul sújt.

Vita esetén a munkáltató köteles bizonyítani

Az egyenlő bánásmód követelménye a bölcsőtől a sírig terjed ki. Olyan területeken is meg kell tartani, mint például a munkához való hozzájutás (nyilvános álláshirdetés, munkára való felvétel, alkalmazási feltételek), a munkaviszony létesítése és megszüntetése, a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzés, a munkafeltételek megállapítása és biztosítása, a jogviszony alapján járó juttatások, a munkabér megállapítása és biztosítása, a munkavállalók szervezeteiben való tagság vagy részvétel, az előmeneteli rendszer, a kártérítési, illetve a fegyelmi felelősség érvényesítése, valamint a munkavállalók szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását és a gyermek gondozására fordítható idő növelését elősegítő szülői szabadság kérelmezése, illetve igénybevétele (Ebktv. 21. §). Arra is rá kell mutatni, hogy az egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben indított eljárás során a munkavállalónak elegendő az un. védett tulajdonságát, illetve sérelmét valószínűsítenie és a munkáltatót terheli a kimentési bizonyítás kötelezettsége! Az Ebktv. alapján nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított, arányos megkülönböztetés. [Ebktv. 22. § (1) bekezdés]. Hivatkozhat például a munkáltató arra, hogy a női munkavállaló munkabére azért alacsonyabb, mivel nem azonos értékű munkát végez. Nem azért keres tehát kevesebbet, mert nő, hanem azért mert kevesebb a munkatapasztalata, nincsen a munkavégzéshez ténylegesen jól használható angol nyelvtudása.

Mit is takar az egyenlő bérezés

Az Mt.12.§-a szerint a munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. Fontos, hogy az egyenlő bánásmód követelménye szempontjából munkabérnek minősül minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás, nem pusztán a munkavállaló alapbére. Pusztán a neme miatt így nem lehet a női munkavállaló munkabére alacsonyabb, nem rekeszthető ki a képzési, előrelépési lehetőségekből, egyéb bér jellegű juttatásokból. Az egyenlő bánásmód követelményét egyebekben a mérlegelési jogkörben adott juttatások vonatkozásában is érvényesíteni kell. Prémium kitűzésénél a munkáltató mérlegelési jogot tarthat fenn magának mind a jogosultság, mind pedig a mérték tekintetében, e körben ugyanakkor köteles betartani a jóhiszeműség, tisztesség, rendeltetésszerűség és az egyenlő bánásmód követelményeit. (BH1997.210.) A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor jogszerű a bérezési különbségtétel, amennyiben a differenciálásnak okszerű alapja van és a munkáltató egyedileg értékeli az egyes munkakörülményeket. MDII.350. Végezetül a gyermekvállalás okán kivett fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló nő bérének alacsonyabb mértékű korrekciója is sérti az egyenlő bánásmód követelményét Mfv.II.10.684/2012.

Azonos neműek egyenlő bére

Az Mt. a korábbi szabályozással ellentétben nem mondja ki kifejezetten az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét (ez az Alaptörvényből is hiányzik), ugyanakkor ezen elv továbbra is érvényesül. A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni.

Utóbbi szempontot a korábbi szabályozás nem tartalmazta. Ennek megfelelően a munkanélküliség, foglalkoztatottság, átlagkeresetek szempontjai már figyelembe vehetőek. Véget ér tehát az a gyakorlat, amikor a különböző régiókban azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók eltérő bérezését sikerrel lehetett támadni. Amennyiben azonban a munkavállaló arra hivatkozik, hogy egyenértékű munkát végez, de a bérezése nem védett tulajdonsága okán, pusztán a munkáltató önkénye miatt alacsonyabb, nem érvényesül a fordított bizonyítás szabálya. Ebben az esetben tehát a munkavállalónak kell bizonyítania azt, hogy egyenértékű munkát végez és ennek ellenére a bére alacsonyabb, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő társaié.

dr. Kéri Ádám
LIGA
Jogi szakértő

A béezésről szóló sorozat első része itt, második része pedig itt olvasható.