Ekkor számíthat a munkavállaló végkielégítésre

Kizárólag a munkáltató felmondása esetén jár

A munkavállaló a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 77.§-a alapján végkielégítésre jogosult abban az esetben, ha a munkaviszonya az ott meghatározott jogcímeken szűnik meg. Ezek a jogcímek pedig a munkáltató felmondása, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, valamint az un. jogviszonyváltás. Utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltató az Mt. hatálya alól kikerül. Ebből a felsorolásból kitűnik egy fontos dolog. Abban az esetben, amikor a munkavállaló szünteti meg a munkaviszonyát felmondással, nem keletkezik végkielégítésre való jogosultság ! Nem érdemes tehát a gyermekvállalás céljából fizetés nélküli szabadságon lévő kismamáknak sem kapkodni, amennyiben a munkáltatójuk velük közli, hogy keressenek más állást, mert nem várják őket vissza. Amennyiben ugyanis ők szüntetik meg a munkaviszonyukat, elveszítik a jogosultságukat. Az Mt. a végkielégítéssel összefüggésben egyebekben egyetlen kivételt ismer, amikor a munkavállaló felmondása esetén is jár számára végkielégítés: amennyiben a munkavállaló azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkaviszonyát (lsd.Mt.78.§(3)). Ebben az esetben természetesen az Mt.78.§-ában nevesített súlyos oknak fenn kell állnia, illetve a munkavállalónak az ok felmerülésétől számított 15 napos határidőn belül kell lépnie. Erre azonban ritkán adódik szerencsére ok. Amennyiben mégis adódna, a munkavállaló általában munkaügyi per keretében érvényesítheti az igényét, hiszen a munkáltató önkéntes teljesítésére ilyen rossz viszony esetén nem számíthat.

Mértéke a munkaviszony hosszától függ, de nem teljesen

A végkielégítésre jogosító idő nem azonos a munkaviszony teljes hosszával. Annak végső pontja ugyanis a felmondás közlése, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése. Ezen túlmenően a végkielégítésre jogosító munkaviszonyban töltött idő hosszának meghatározásakor a munkaviszony időtartamából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a szülési szabadság teljes tartamát, a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 128. §) teljes tartamát, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 132. §) három hónapot meg nem haladó tartamát. Látható, hogy a gyermekvállalást a munka díjazásával összefüggésben is támogatja a jog, hiszen a fizetés nélküli szabadságok hosszú ideje jogosító időnek számít. Ha viszont ez a helyzet, ne járjunk el meggondolatlanul.

A végkielégítés mértéke

A végkielégítés konkrét összege a jogosító idő hosszától függ. A végkielégítés mértéke tehát, ha a munkavállaló végkielégítésre jogosult, és a végkielégítésre jogosító idő mértéke eléri a
a) legalább három évet, egyhavi,
b) legalább öt évet, kéthavi,
c) legalább tíz évet, háromhavi,
d) legalább tizenöt évet, négyhavi,
e) legalább húsz évet, öthavi,
f) legalább huszonöt évet, hathavi távolléti díj összege.

Fontos, hogy amennyiben un. védett korban történik a munkaviszony megszüntetése, abban az esetben emelt összegű végkielégítéssel lehet számolni. Ennek mértéke az első két sávban (a-b) egy havi, a harmadik, negyedik sávban (c-d) kéthavi, s végül az utolsó két sávban (e-f) háromhavi távolléti díj összege.

Buktatók, amikről érdemes tudni

Két dologra azonban mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. Az első az, hogy az Mt. 77.§ (2) bekezdése alapján a felmondás közlésével megszűnik az az időtartam, amelyet a jogosultság szempontjából figyelembe lehet venni. Így tehát azok, akiknek hosszú felmondási idejük van, nem járnak jól (jobban). A másik pedig az, hogy munkaerő-kölcsönzés esetében az Mt. 222.§ (5) bekezdés alapján a jogosultság alapja nem a munkaviszony meghatározott módon számított tartama, hanem csupán az utolsó kikölcsönzés időtartama. Ez ugyanakkor sok munkavállalót elvág a jogosultságától.

Nem alanyi jog már a végkielégítés

A végkielégítés az új munka törvénykönyve szabályainkak hatályba lépése óta nem minősül szerzett jogank azaz, azt el is lehet veszíteni. Nem jár végkielégítés az Mt.77.§ (5) bekezdés alapján a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége. Fontos tehát az, hogy amennyiben valakinek az egészsége megroppan, a végkielégítésre való jogosultságát nem veszíti el. A rossz munkavégzésével ugyanakkor minden további nélkül eleshet a végkielégítésétől még akkor is, ha több évtizede dolgozik az adott munkáltatónál.

Dr. Kéri Ádám
ügyvéd
KRS Ügyvédi Iroda