Eljött az ideje egy teljesen új HR-specializációnak

Valamennyi személyzeti problémát azonnal képes orvosolni, átfogó IT ismeretekkel rendelkezik, rögtön feltalálja magát a know-how terén is és akkor ugrik be a céghez, amikor csak szükség van rá - így jellemezhetnénk a nyugat-európai országokban már ismert, új szakmát, az "interimsmanager"-t. Ezt a nálunk még megfoghatatlan, 'nevesincs' pozíciót azért is nevezhetjük szakmának, mert képviselői több szakterületen is biztosan mozognak és képesek a legnagyobb krízis-helyzetekből is előnyt kovácsolni.

Az új szakma képviselői nem rendelkeznek állandó állással -sőt-, legtöbbjük vállalkozóként tölti be az "interimsmanager" pozíciót. A pozíció ugyanis alapvetően azért alakult ki, mert a nagyvállalatok vezetői felismerték: vannak krízishelyzetek, melyben a vállalat kulcsszemélyei legtöbbször nem képesek reális döntést hozni, vagy adott esetben -például hirtelen elbocsátás esetén- nincs a döntésmeghozatalhoz szükséges, kompetens vezető. Ilyenkor a vállalat megmentéséhez, vagy éppen egy adott helyzet

megoldásához azonnal új személyre van szükség, aki a legbiztosabb szakértelemmel képes a céget újra a helyes irányba terelni. Az ilyen szakemberből azonban hiány van, ráadásul már maga a toborzási folyamat hosszúsága is elveti a gyors lépés lehetőségének gondolatát. Így vetette fel a fejét ez a nálunk még ismeretlen pozíció...

Az "egy főnök a különösen nehéz órákra" szlogennel becézett új pozíció valójában tehát tűzoltásnak is tekinthető a cégvezetőség részéről. Peter S. 47 évesen jogász végzettséggel és meglehetősen nagy HR-tapasztalattal a háta mögött vállalkozott erre az új pozícióra. Specialitása, hogy az őt foglalkoztató cégeknél a HR igazgató munkáját kritikus helyzetekben ellátja. Már számtalan céges újrastruktúrálást és konfliktuskezelést vezényelt le csupán néhány hét leforgása alatt - sikerrel. Mint mondja: "szabad egyéni vállalkozóként már nem függök annyira a konszernek belső politikájától, így a személyzetis munkám során sokkal jobban tudok a lényegre, az emberekre koncentrálni".

Mint Peter S. is, a pozíciót betöltő személyek általában véve évtizedekig nagyvállalatoknál dolgoztak, de a túlzottan sablonos,

rugalmatlan irányítási rendszert nem viselték jól, így saját vállalkozásba kezdtek. Általában véve olyan személyiségek akik szeretik a veszélyes, kihívó helyzeteket, de túlzottan kreatívak, talpraesettek ahhoz, hogy általános, beosztotti munkakörben kamatoztassák tudásukat. Számukra az ad új és új lendületet a munkájukhoz, hogy állandó munkaviszony hiányában mindig valami abszolút új, tökéletes munkát kell végezniük, hogy újra alkalmazzák őket.

Az emberben persze felmerül a kérdés, hogy mennyit lehet keresni mindezzel? Átlagosan 750-től 3000 euróig terjed a napi honorárium az "interimsmanager" pozíció betöltése esetén, ami a legrosszabb fizetés esetén is 187.500 forintot jelenthet naponta. A magas munkaköltségek ellenére a cégek részéről úgy látszik beváltak az új pozíció képviselői, hiszen már Németországban is az új menedzser-pozíció boom-ját jósolták meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy egyre több német "interimsmanager-közvetítő" nyitja meg kapuit. Mint arról a legnagyobb közvetítő-cégek közé sorolt Droege&Company vezetője beszámolt, "csak az elmúlt évben 20 új tagot vettünk fel csapatunkba". Pedig a feltételek igen magasak!

Gazdasági felmérések szerint már a közép-, -sőt- a kisvállalati szféra is erőteljesen kezdi igénybe venni az új menedzser-típus képviselőinek napi javadalmazásban részesített munkáját. Mint arra egyes német lapok figyelmeztetnek, a jövőben jobb lesz odafigyelni erre az új szakmára, mert olyan robbanásszerű növekedési szakaszt produkál, mint 30 évvel ezelőtt a személyzeti tanácsadás, vagy a 20 évvel ezelőtt útjára indult outplacement is.