Fél év alatt le lehet számolni a fluktuációval

Tapasztalatai alapján első lépés a HR szakembereknek a napi operatív HR működés hatékonyabbá tétele, mellyel napi szinten legalább 1 órát szükséges felszabadítanunk. Ezért a résztvevőknek készített is egy kézikönyvet „Ötletek, hogyan takarítsunk meg napi 1 órát az adminisztratív HR feladatainkból„ címmel, melyben ötleteket gyűjtött össze ennek megvalósításához. A szakemberrel a fluktuációkezelés gyors megoldásáról beszélgettünk.

Milyen összefüggés van a napi 1 óra megspórolása és a fluktuációkezelés között?

Gyökeresen megváltozott a munkaerőpiac, és annak összetétele. Ha nem foglalkozunk a változások beazonosításával, mélyebb megismerésével, nincs is esélyünk az alkalmazkodásához. Ha minden nap csak a tűzoltással foglalkozunk, a fluktuáció kezelésre nem marad időnk. Ismernünk kell a mai munkaerő összetételét, mint például az elszállásoltatással érkező, messzebbről bejáró munkaerő, vagy az új generáció jellemzőit, motivációját, elköteleződési szintjét.

Mi a következő lépés?

Nem elegendő a külső környezetünket ismerni, a belső tényezőkkel is pontosan tisztában kell lennünk. Ez a második lépés. A HR-nek napi, heti szinten adatokat, tényeket szükséges gyűjteni a termelésből, munkaügyről, külső HR szolgáltatóktól az új és meglévő munkavállalóinkról. Ezt mi „profilozás”-nak hívjuk. Általában a kilépő munkavállalókon van a fókusz az exit interjú kapcsán a távozás okáról. Ez édes kevés, sokkal alaposabb információkra van szükségünk: nálunk töltött idő, generáció, lakhely (szállás, bejáró, helybéli), műszak, részleg, közvetlen felettes, stb.
Csikós-Nagy Katalin a fluktuációval való leszámolásról beszél a konferencián
A lényeg viszont, hogy nem csak a kilépőket profilozzuk, hanem a meglévő állományt is, a pozitív példát. Miért szeret nálunk dolgozni, hol, melyik műszakban, melyik részlegen, milyen generáció, … Emellé szükséges még az elégedettségi és elköteleződési felmérésünk eredménye. Továbbá képben kell lennünk a régió és/vagy iparág bérpiaci feltételeivel.


Mik a leggyakoribb problémák?

A HR szakemberek nagyon jól érzik, mit kellene tenni a kialakult helyzetben és egyről a kettőre el is jutnak, de aztán mégsem jön az igazi eredmény. Egy fluktuációs szörnyet csak és kizárólag stratégiai szinten, a teljes szervezettel, vezetőkkel együtt lehet legyőzni.
A vezető társainkat meg kell nyernünk, el kell köteleznünk: külső és belső helyzetről adatok (munkaerő-piaci benchmark, belső fluktuációs trendek munkavállalói csoportokra szegmentáltan, kiugró adatok, belső elégedettségi adatok) azokból következtetések ismertetése, majd egy vagy két konkrét, és célirányos megoldási javaslat prezentálása.

Ezzel kihívással a projektjeink kezdetekor találkozunk. Mikor a HR-t kérdezzük a kommunikációról, akkor felsorolják azt a sok eszközt, amit használnak: belső újság, intranet, tájékoztatók, esetleg zárt facebook csoport.

De amikor a munkavállalókat kérdezzük meg, más a visszajelzés: „Mióta a cégnél dolgozom, még nem kaptam konkrét visszajelzést a munkámról, mit csinálok jól, mit kellene másképp.” Panaszkodnak, hogy az elégedettségi felméréseknek az eredményét nem jelzi vissza a vezetőség, és sokszor semmi kézzelfogható hatása nincs a felmérésnek.

Teljesen mindegy, hogy a vezetőség mit gondol, mennyire jó a vállalati kommunikáció, ha a munkavállaló így érez, ezért a legfontosabb, vezessünk be minél többféle kommunikációt.

Ha nincs vezetői kommunikáció, akkor a munkavállalók lentről kezdenek el pletyka formájában kommunikálni, amit már nem tud a vezetőség irányítani. Így alakulnak ki negatív hírvivők a csoportokon belül, akik akár meg is mérgezik a csoportot, osztályt. Ez is lehet egy fluktuációs hullám eredője.

És ezzel leküzdhető a fluktuáció?

Ez még nem elég. A kulcs: a CSOPORTVEZETŐK! Ők azok a vezetők, akik közvetlen kapcsolatban vannak a munkavállalóinkkal. Ők tudnak legnagyobb hatással lenni rájuk és a leggyorsabb változást elérni.

Jelenleg a csoportvezetőkön van a legnagyobb teher. Nap mint nap fogadják az új munkavállalóinkat, betanítják, majd 1, 3 nap, vagy 1 - 2 hét után elmennek és jönnek helyettük az újak. Mindeközben a régi munkavállalóink morgolódnak, mert rájuk nincs ideje a csoportvezetőnek, vagy mert már feszültebb is velük, és mert nekik kell hozni az elvárásokat létszámhiányban is túlórákkal, stresszhelyzetben.

A csoportvezetőkön nem csak a munkavállalói nyomás van, hanem a vezetőségtől jövő változtatások, a vevői reklamációk, teljesítményelvárások.

Ezért az első, és legfontosabb, hogy adjunk teret és időt a feszültség kiventillálására. Engedjük elmondani, milyen nehézségekkel küzdenek, mibe fáradtak bele, mi bosszantja őket. Utána hallgassuk meg az ötleteiket, mert kincset érő javaslataik vannak. Majd támogassuk konkrét eszközökkel a helyzeteikre, például mit mondjanak, ha felmond a munkavállaló; hogy kommunikálják az erőforrás hiányt, a bérre vonatkozó elégedetlenséget.