Felesleges a munkája? Nincs vele egyedül

1800-ban az amerikaiak 74 százaléka mezőgazdasággal foglalkozott, földművelő volt. Ez az arány 1900-ra már 31 százalékra csökkent, míg az ezredfordulóra mindössze 3 százalék maradt, hozza a példát a Világgazdasági Fórum cikke. Ez mégsem vezetett tömeges munkanélküliséghez, hiszen az emberek elkezdtek dolgozni a gyárakban, aztán a szolgáltató szektorban stb. John Maynard Keynes már 1930-ban azt jósolta, hogy a technológiai fejlődés a század végére az olyan országokban, mint az USA vagy épp Nagy-Britannia, lehetővé fogja tenni a 15 órás munkahetet. És bár egyre több szó esik, épp a technológiai fejlődés következtében a rövidebb munkaidőről és munkahetekről, egyelőre ezek közül volt kísérlet, ami kudarccal zárult, és bár a közbeszéd és néhány helyen a gyakorlat is elindult a rugalmasabb munkavégzés felé, a változás lassan halad. Pedig a digitalizáció, a ma rendelkezésre álló technológia miatt a lehetőség adott lenne. Most mégis a technológiát használjuk arra - írta David Graeber antropológus -, hogy még többet dolgozzon mindenki. A munkavállalók jelentős része éppen ezt érzékeli, egyre több a munka (mert gyakran kevesebben végzik ugyanazt a munkát, amire régebben több embert vettek fel), amelynek értelmét ráadásul a dolgozó gyakran nem látja, érzékeli, így emiatt is többen szenvednek stressztől és kiégéstől.

Így ahelyett, hogy rövidebb lenne a munkaidő, és az emberek megvalósíthatnák önmagukat, ennek épp az ellenkezője történik. Gaeber szerint az uralkodó osztályok tartanak attól, hogy mi lenne, ha túl sok szabadideje lenne a tömegeknek.

A cikk szerint azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mit is jelent manapság a munka? Egyre többször merül fel az az igény és felvetés, hogy nem csak a 9-5-ig egy adott munkahelyen eltöltött időt kellene munkának tekinteni (és honorálni...). A munka definíciója is meg fog változni a közeli jövőben, sokkal szélesebb értelemben fogjuk használni, mint jelenleg.

A Harvard Business Review által 12 ezer diplomás körében készített, 2013-as kutatás szerint a munkavállalók fele úgy érzi, hogy a munkájának nincs értelme és jelentősége. Míg nagyjából ugyanennyien nem tudnak azonosulni a munkáltatójuk céljával. Egy két éve végzett brit kutatás azt találta, hogy ott a munkavállalók 37 százaléka érzi úgy, hogy totálisan értelmetlen munkát végez, hiába néz ki sokaknak jól a munkája papíron és a LinkedIn profilon, sőt akár a fizetési értesítőn is. Egy idő után lehet, hogy mégsem kielégítő, mert az alkalmazottak úgy élik meg, nem kapcsolódik hozzá valódi cél, érték. Az oktatás ma ezekre a céltalan munkákra készít fel? A szerző elég sarkosan, „bullshit” állásokként sorolja a konzultánsok, a bankárok, az adótanácsadók, a menedzserek stb. állásait, akik a „süketelésből” élnek. A fizetésüket azért kapják, hogy tárgyaljanak, szektorok között lavírozzanak, értékteremtő ötleteket adjanak és kapcsolatokat építsenek.

Vagyis a termelőmunka jelentős része valóban automatizálódott, és a dolgozó populációból egyre kisebb részt tesznek ki az ezt végző munkások, „helyettük” az „adminisztrációs lufi”, amely az adminisztratív állásokat jelenti, óriásira fújódott. A cégek hatalmas energiákat fektetnek abba, hogy felesleges munkát végző alkalmazottakat foglalkoztassanak, véli Graeber.

De hogyan is lehetne újradefiniálni a munkát, hogy a technológiai fejlődés valódi előnyeit élvezhessük? Manapság a többség éppen a munkáján keresztül határozza meg saját magát, hogy azzal tesz hozzá a világhoz. Ugyanakkor a munka definíciója nagyon szűk keresztmetszetet jelent. A GDP-be is csak a közvetlenül pénzt generáló tevékenységek számítanak bele. (Pedig például, ha Magyarországon beleszámolnák a láthatatlan munkát, vagyis mindazt a tevékenységet, amit ma még nem számolnak bele a gazdasági teljesítménybe, akkor annak éves összege 25%-al nőne.

Nem hiába, hogy a mai fiatal generációk számára egyre inkább fontos, hogy azonosulni tudjanak a munkáltató céljaival, és tudják, hogy ahhoz mit tudnak hozzátenni, milyen részét képezik a nagy egésznek.

A technológiai folyamatok csak elmélyítik ezt a krízist, illetve jobban előtérbe helyezik. Ahogy az automatizáció egyre fejlődik, egyre hatékonyabbak lesznek a gyárak és a mezőgazdaság, kevesebb embert foglalkoztatnak. A Világgazdasági Fórum cikkének szerzője a feltétel nélküli alapjövedelem mellett teszi le a voksát, amely a leghatékonyabb megoldást jelentheti az automatizáció problémájára, és elsősorban nem azért, mert a robotok minden munkát elvennének, hanem azért, mert az alapjövedelem segítségével az emberek olyan munkát végezhetnének, amit hasznosnak éreznek.

A munka értékét pedig nem feltétlenül az érte kapott fizetés mértéke jelenti. Az ideális jövőben a munkát elvégeznék a robotok, az emberek pedig értelmes, hasznos életet élhetnének, adott esetben a munkahelyeken kívül. Ezek a dolgok ma még utópiának tűnhetnek, de a haladás nagy lépései mind utópiák voltak korábban, idézi Oscar Wildot.