Adókedvezmény is segíthetné, hogy kevesebb és elismertebb legyen a láthatatlan munka

A munkahelyről hazafelé az ember bevásárol, otthon elmosogat, elpakol, kikérdezi a leckét a gyerekektől, esetleg megfőz másnapra vagy éppen bedob egy mosást, kitereget, ápol egy idősebb családtagot stb., vagy el kell vinni a gyerekeket edzésre, különórára, valamit meg kell javítani otthon vagy épp lenyírni a füvet, a sort még igen hosszan lehetne folytatni. Mindezek a tevékenységek a hivatalos munkaidőn túl elvégzett, láthatatlan és fizetetlen munka részét képezik. Nem is könnyű őket számszerűsíteni, és valószínűleg nem is minden részét kell, ugyanakkor azért ha belegondolunk, mennyibe kerülne, ha mindezt a családon kívülről érkező munkaerővel végeztetnénk el, órabérért, akkor bizony komolyabb összeg is összegyűlhet. Állnak már rendelkezésre, ha nem is egzakt számítások, de becslések erre vonatkozólag (Erről tavaly bővebben írtunk.)

A KSH adatai szerint tehát 130 napot töltünk egy évben láthatatlan munkával, ami 11 milliárd órát jelent, és ha a hazai össztermékbe beleszámolnánk, akkor a GDP 25%-os növekedését okozná.

Tavaly Melinda Gates levélben adott hangot annak, hogy mindezeket a tevékenységeket a gazdaság működése részének, valójában termelő tevékenységnek kellene tekinteni. Hiszen láthatatlan munkát a társadalom szinte minden tagja végez, míg fizetett munkát ennél jelentősen kevesebben. Ráadásul ezzel a munkavégzéssel, legyen szó akár a gyerekek neveléséről vagy az idősek ápolásáról, az azt végző személyek tehermentesítik munkájukkal az állami intézményrendszert.

Alapértelmezett közös felelősség a terhek megosztása

A fizetetlen munka tetemesebb részét még mindig a nők végzik, az OECD adatai szerint Kelet-Európában nagyjából napi három óra a különbség férfiak és nők által végzett munka közt, míg az időmérleg kutatás egy óra különbséget mutatott ki a nemek között. Ujvári Enikő, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom HR szakértője, a Balansz munkacsoport vezetője szerint általános értelemben nem lehet látványos javulásról beszélni a probléma tekintetében. Inkább azt lehet előrelépésként értékelni, hogy a következő generációk számára a családi munkamegosztás már kevésbé kérdés, nem segítségnek számít, hanem alapértelmezett közös felelősség. Ez pedig jól mutatja, hogy a szemlélet és a hozzáállás változik. Enélkül pedig eddig nehéz volt kilépni a hagyományok és a társadalmi berögződések közül, ami a magyar társadalomra, tradicionális berendezkedése, szerepfelfogása miatt különösen jellemző.

Például még abban is sokat kell fejlődni, hogy azok az apák, akik otthon maradnak a gyerekükkel akár pár hónapra, ne számítsanak csodabogaraknak, hiszen egy ilyen váltás mindkét félnek jót tehet. Egy olyan „klímában” azonban, amely furcsának tarja őket emiatt a döntésük miatt, nehéz megtenni ezt a lépést. Így a férfiaknak is komoly szerepkonfliktussal kell szembenézniük, hiszen egyszerre kell megfelelniük a családfenntartó és a jó apa szerepelvárásainak is. A siker egyik jele lehet az, amikor egy apa dönt úgy, és ezt a cége természetesnek veszi és támogatja, hogy az anyával megosztják a gyermekgondozási szabadságot.

Hogy a nők láthatatlan „túlmunkája” csökkenjen, ahhoz az is kell, hogy el merjen engedni bizonyos feladatokat akkor is, ha azok esetleg nem olyan módon lesznek elvégezve, ahogy azt ő eredetileg elképzelte vagy elvárta. A gyerekeket is be lehet vonni fokozatosan, kisebb felelősségekkel a családi munkamegosztásba, a szakértő szerint.

Aki kevesebbet keres, az végez több láthatatlan munkát

Politikai szinten korábban felmerült annak a lehetősége is, hogy gyerekszámtól függetlenül kapjanak fizetést a főállású anyák, mely kezdeményezés azonban később nem lépett előrébb. Akkor házi szavazásunkon a válaszadók mintegy 30%-a állt támogatólag egy ilyen kezdeményezéshez, míg 40% úgy gondolta, hogy elsősorban az otthoni munkamegosztáson és a munkáltatók hozzáállásán kellene változtatni az aránytalanságok csökkentése érdekében. Egy amerikai felmérés szerint általában azok végeznek a családban több láthatatlan munkát, akik kevesebbet keresnek, így nem meglepő, ha ebből az összevetésből is a nők jönnek ki vesztesen, gondolunk csak a bérszakadék mértékére, ami Magyarországon 8%, és legélesebben a 35-44 éves korosztály éli meg, leggyakrabban mikor a nők visszatérnek a munkaerőpiacra gyermekvállalás után, amikor általában éppen a láthatatlan munka mennyisége miatt nem tudnak felelős, magasabb fizetéssel járó pozíciót elvállalni.

Egy év alatt egyébként a kommunikáció is sokat változott, hiszen a gazdaságilag „inaktív”, vagyis jelenleg a munkaerőpiacon nem aktívan jelenlévő társadalmi csoportokat egyre inkább fontos tartalékokként emlegetik a munkaerőhiányos időkben.

Ujvári Enikő szerint a láthatatlan munkavégzésnek nagyon sok soft összetevője van, amit nehezen lehet forintosítani, és direkt módon piacosítani nem is tenne jót. Ugyanakkor segítségére lehetne a családoknak egy olyan adókedvezmény-rendszer, amely lehetővé tenné, hogy a személyi jövedelemadóból levonható legyen, ha segéderőt alkalmaznak például bizonyos „láthatatlan” feladatokra, így akár takarításra vagy a gyerekek szállítására stb., így az is láthatóvá válna, hogy mi ezeknek a tevékenységeknek az értéke. Az már korábbi számításokból kiderült, hogy havi szinten bőven az átlagbér felett kellene pénzt kiadnunk, ha minden házimunkát kiszerveznénk.

Hogyan keressük az egyensúlyt?

A kiegyensúlyozottabb megosztása az otthoni feladatoknak a munka-magánélet egyensúlyának megélését is befolyásolná, hiszen kevesebb minőségi időt tud eltölteni akár a családjával, akár saját magára szánva az, aki házimunkával túl van terhelve. Legutóbbi házi szavazásunk válaszadóinak többsége szerint létezik a munka és a magánélet egyensúlya, de tenni kell az elérése érdekében. Kérdés persze, hogy szavazóink például arra a kérdésre, hogy a házimunkák vajon mely területhez tartoznak, hogyan válaszolnának. Alighanem sokan tekintenék a magánélet részének...

A HR szakértő szerint dinamikus egyensúlykeresésre kell berendezkedni a mai világban, a technológia fejlődése és a munkaerőpiac változása következtében. Állandó rendszer nincsen, hiszen a körülmények változnak, de lehet olyan állapot, amelyben jól érezhetjük magunkat, ehhez azonban kompromisszumkészség kell. Illetve azon kell elgondolkodni, hogy hogyan integrálhatók az élet különböző területei, hiszen a fiatalabb generációknak ez már alapvető elvárása: az önállóság, a rugalmasság és a teljesítményalapú munka, mellyel a munkáltatóknak is szembesülniük kell.

A nők soha nem voltak még annyira egyedül hagyva családi szerepeikkel, mint manapság, mondta Ujvári Enikő történeti perspektívába helyezve a problémát, ugyanis korábban vagy a nagycsalád vagy a személyzet általában segített a nőknek. Mint mondta, tévedés az az elképzelés, hogy az elmúlt századokban a nők nem dolgoztak, mert vagy dolgoztak a gazdaságban, vagy irányították a birtokot, vagy kereskedtek a család boltjában. Így otthon dolgoztak, bár nem mentek el ténylegesen munkahelyre, a határok egybemosódtak. Míg a ma jellemző nukleáris családok körül hiányoznak a segítő közösségek, ezért gyakran nehezebb ezeknek a nőknek a helyzete, véli a szakember.