Fiatal, nyugat-dunántúli férfi a tipikus, magyar kivándorló

Kétféle, migrációs aktuálpolitikai kérdésre is egyszerre adott választ a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete ( MTA KRTK) által évente kiadott, Munkaerőpiaci Tükör-2015 című kiadvány. Az egyik, a hazánkba irányuló migránsok munkaerőpiaci tevékenysége, a másik a Magyarországról elvándorló, munka-migránsok jellemzői. Mindkét irány jelentősen más ahhoz képest, amit a kormányzati kommunikációs híradásokból tudunk.

A bevándorlás hosszú távon javítja a hazai munkavállalók helyzetét

Csillag Márton, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet munkatársa azt emelte ki a kötet bemutatója során tartott előadásában, hogy a kutatásukban arra keresték a választ, vajon a bevándorlás a hazai munkavállalók helyzetét hogyan befolyásolja? Fontos elmondani, hogy a fokozatosan növekvő bevándorlás – s korábbi tanulmányok ilyen helyzeteket elemeznek - nem azonos azzal a menekülthullámmal, amely Magyarországot közel két éve érte el. Ezzel kapcsolatban ugyanis nincs még semmilyen, rendelkezésre álló adat.

Rövidtávon igazolódik az a negatív vélekedés, miszerint rontja az ottélők munkaerőpiaci helyzetét a bevándorlás. Azonban ez csak minimális mértékben igaz. Tíz százalékos bevándorlás esetén 1 százalékkal lesznek alacsonyabbak a bérek. Az is elmondható, hogy csak azoknak a körében jelentkezik ez a hatás, akik a bevándorlókkal úgynevezett „helyettesíthető” munkakörökben dolgoznak. Ők tipikusan az alacsony képzettségű, alacsony presztízsű munkákat végző emberek. Minél hasonlóbb kulturális körből érkeznek a bevándorlók (és képzettségük is a hazai munkavállalókéhoz közelít), annál nagyobb a kiszorító hatás. Például, a törökországi szír bevándorlók jelentős mértékben szorítják ki a helyi, alacsony presztízsű munkát végző törököket a munkaerőpiacukról.

Hosszú távon azonban ez a negatív hatás megszűnik, sőt, sok esetben pozitívvá fordul át. A hazai munkavállalók sok esetben- a megfigyelések szerint – nagy számban áramlanak át a képzetlen, bevándorlókat foglalkoztató üzemek, szektorok kiegészítő tevékenységeit végző, komplexebb, szellemi munkaköreibe. Például, szakmunkásból üzemvezető, vagy takarítóból szolgáltatási csoportvezető válik. Munkakört tud váltani, feljebb tud lépni a hazai munkavállaló azzal, hogy a helyére, bővítetten érkezik újabb munkaerő. Ehhez azonban egyrészt rugalmas munkaerőpiac, és az új készségeket felvenni, tanulni képes munkavállaló is kell.

Van egy másik, a gazdaság egészét pozitívan befolyásoló, hosszútávú előnye a bevándorlásnak. Olyan technológiák kerülhetnek előtérbe, amelyek nagyobb mennyiségű, képzetlen munkaerőigényt mutatnak. Ezzel alacsonyabbá válik a termelés költsége, és esélyt kap a bővülő termelés.

Elvándorlás: Németország lassan nyeri vissza a korábbi vonzerejét!

Hárs Ágnes, a KOPINT-TÁRKI vezető kutatója vizsgálta a volt szocialista országok, és köztük Magyarország elvándorlását. Négy időszakot különböztetett meg: az EU-s csatlakozás előtti ( 2004-ig) , a gazdasági válságig terjedő(2004-2008), a válságot felölelő ( 2008-2010), és a 2010, a német és az osztrák munkaerőpiac megnyílását követő időszakot mutatta be a kutató.

Jól látható, hogy a többi országtól eltér a magyar helyzet. Itthon 2010-ig – Csehországhoz vagy Szlovéniához hasonlóan – viszonylag alacsony volt az elvándorlás, 2010-től gyorsult fel a folyamat. A hazai népességhez viszonyított migráns létszám arányának éves átlagos növekedése Magyarországon jelenleg meghaladja a 0,2%-ot, ez hasonló a lengyel éves átlagos növekedéshez, de messze elmarad a román 0,9%-tól, vagy akár a litván 0,6-tól.

Az Uniós bővülést, 2004-et követően azokba az országokba indult gyors bevándorlás, amelyek azonnal megnyitották munkaerőpiacaikat az új tagországok előtt, mindenekelőtt az Egyesült Királyságba és Írország. Bár tradicionálisan a magyarok a rendszerváltás előtt, vagy a kilencvenes években a német nyelvterületre mentek dolgozni, mivel a német és az osztrák munkaerőpiac csak 2011-ben nyílt meg, Nagy-Britannia vonzóvá vált a magyarok számára is, és Németország a nyitás után sem nyerte vissza teljes vonzerejét.

Ami befolyásolja az elvándorlást: bérek színvonala, és a GDP

A kelet-európai országok elvándorlását kutatva Hárs Ágnes azt az összefüggést hangsúlyozta, miszerint a remélt bérnyereség, a magas otthoni munkanélküliség, és a GDP lassú növekedésében megmutatkozó kedvezőtlen otthoni gazdasági kilátások ösztönzőleg hatnak az elvándorlásra. Hiába ma Magyarországon az a helyzet, hogy a munkanélküliség aránya rekord alacsony, mégis növekvő az elvándorlás. Ez azt jelenti, hogy a munkaerő-piaci mutatók pontos vizsgálatára, így a példátlanul magas közmunkás létszám figyelembe vételére is szüksége van, miközben a GDP alakulása jóval inkább mutatja az elindulást magyarázó összefüggéseket, mint maga a munkanélküliség.

A munkamigrációra mindezek mellett sok más tényező is hatást gyakorol. Így a network kapcsolatok, az ismeretségi hálózaton keresztül érkező hírek egy-egy jó lehetőségről, a munkaerőtoborzás bővülő intézménye. Ausztriába, Németországba bizonyos munkaerőpiaci szegmensekbe, szállodaiparba, vendéglátásba célirányosan toboroznak munkavállalókat. Mindezek mellett az is erősíti az elvándorlást, hogy a médiában bizonyos élethelyzetekre mintegy megoldásként jelent meg a migráció - mondta Hárs Ágnes

Nem jelent valódi ellensúlyt a bevándorlás Magyarországon

Míg Észak-, és Nyugat-Európában számottevő migráns népesség gyűlt össze, addig ma, Magyarországra szinte alig érkezik valaki. Hasonló a helyzet a többi, Kelet-európai államban is. Ez alól csak Csehország és Szlovénia a kivételek. Ezekből az országokból alacsony az elvándorlás, és a kevés érkező ott ezért jelentős többletnek látszik.

Fiatal, nyugat-dunántúli férfi a tipikus, magyar kivándorló

Simon Dávid, az ELTE TÁTK egyetemi oktatója arról a kutatásról számolt be, amely a migráns, ingázó munkaerő meghatározó tulajdonságait vizsgálta.

Az adataikban azokkal az egyénekkel tudtak dolgozni, akiknek a migrációja szigorúan munkaügyi meghatározottságú, és akiknek maradtak itthon hozzátartozói. Éppen ezért volt számukra is meglepő, milyen kevés Nagy-Britanniából érkező adattal találkoztak. Ez alapján azt feltételezik, hogy aki oda ment munkát vállalni, az az egész családját is vitte magával.

A három, legjelentősebb célország ebben a tekintetben is Nagy-Britannia, Németország és Ausztria. Összesítve azt tapasztalták, hogy inkább férfiak indulnak útnak, zömében 39 év alattiak, bár Nagy-Britanniába a válság után elindult egy idősebb korosztály is. De, mostanra visszaállt a régebbi rend, és újra a fiatalabbak vándorolnak ki.

Megfigyelték azt is, hogy aki külföldön született, az nagyobb valószínűséggel vállal külföldi munkát, bár ma nem a határon túli magyarok alkotják a kivándorlók többségét.

Iskolai végzettség tekintetében azt látták, hogy ez jelentős befolyásoló tényezője a migrációnak. Minél magasabb valakinek a végzettsége, annál valószínűbb az, hogy elindul, és a migrációból állandó kint tartózkodás válik.

Kivételt ez alól az Ausztriába irányuló vándorlás jelent. Ebben a folyamatban nem lehet különbséget tenni az iskolai végzettség alapján. Az általános iskolai végzettséggel rendelkezők keresettsége alacsony, de az ezt követő végzettségi szintekbe tartozók iránt egyformán magas a kereslet.

Nagy-Britanniában inkább a felsőfokú végzettségűekre, illetve kisebb arányban a szakmunkásokra van igény. Németországról a kutató azt mondta, hogy ott is hasonló a kép.

A lakhely tekintetében a legtöbb migráns Nyugat-Dunántúlról indult el. Ausztriába elsősorban ingázók, a Nyugat-magyarországi határszélekről járnak át, Németországban pedig az elmaradott térségek polgárai, Dél-Dunántúl, és Észak-Magyarország lakói találnak munkát. Nagy-Britanniában nem figyeltek meg semmilyen regionális jellemzőt a migránsok körében.

Az, hogy idehaza hagynak-e maguk után kiskorú gyermeket, nyugdíjas ellátásra szorulót, vagy segélyezett közeli hozzátartozót a kivándorlók, igazából nem jelentős tényező. Legfeljebb azt lehetett kimutatni, hogy az Ausztriába irányuló migráció tekintetében a hat éven aluli gyerekek megléte csökkentette a kivándorlási hajlandóságot, a 7-18 éves gyerek meg növelte azt.

Összességében azonban azt állítja a kutató, hogy az iskolai végzettségnél, a családi kapcsolatok megléténél, és a földrajzi helyzetnél sokkal meghatározóbb tényező maga az idő. Az az időpont, amikor elindult a kivándorlás. Ez a dátum, az ő meghatározásuk szerint, 2012 volt.