Szerző: Filius Ágnes
Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 2 éve

Ha már kilépünk a komfortzónából, lépjünk ki nagyon

Az Európai Unió finanszírozásában minden 17-30 év közötti fiatal lehetőséget kap arra, hogy megismerjen más kultúrát, embereket. Mindezt úgy, hogy közben tehet is egy-egy közösségi ügyért. A beszámolók alapján komoly tanulási folyamaton mennek keresztül a fiatalok. Társadalmilag fontos ügyekről, a másik emberről, közösségépítésről, és nem utolsó sorban saját magukról tudhatnak meg többet a különböző programokba bekerülő fiatalok. Önkéntesként szerzett tapasztalatot az a négy fiatal, aki a Messzelátó Egyesület legutóbbi élménybeszámolóján mesélt a kihívásokról, előnyökről, és a legfontosabb tanulságokról.

Utazni ma már szinte csak pénz kérdése. Könnyen, gyorsan átlépünk határokat, megismerjük egy másik ország kultúráját, természeti és épített kincseit. Utazva tanulni sem olyan nehéz, hiszen nagyon sokféle ösztöndíj-lehetőség van az előtt, aki szakmai gyakorlatot, vagy egyetemi félévet-évet, esetleg egy teljes képzést szeretne külföldön eltölteni.

Értékteremtés és tanulás, egy kis utazással

Ezekhez a motivációkhoz képest teljesen más szemléletmódot ad a külföldön végzett önkéntes munka. Az Erasmus program részeként fut 25 éve az EVS , amely magyar fordításban: Európai Önkéntes Szolgálatot jelent. Ez egy pályázati lehetőség 17 és 30 év közötti fiataloknak, akik különböző, civil szervezetekhez adhatnak be jelentkezéseket. Nagyon széles a tevékenységi paletta: lehet fogyatékkal élőknek programokat csinálni, környezetvédelmi feladatokat is elláthatnak, gyerekekkel is dolgozhatnak. A lényeg, valamilyen, a helyi közösség számára fontos tevékenységben kell részt venni. Heti 5 napot kell 8 órában a projektben dolgozni, cserébe jár heti kétnapos, és havi két extra napos szabadidő. Ellentételezésként jár szállás, étkezés, egyszeri oda és hazautazás térítése, tréningek, mentorálás és egy teljes körű betegség- és balesetbiztosítás, illetve zsebpénzt is biztosítanak.

A szolgálatok kétfélék lehetnek: rövidek (két héttől két hónapig) és hosszúak (két hónaptól egy évig). Általában az a legoptimálisabb programidő-kihasználás, ha valaki egy rövid programmal kezd, és egy hosszabbal folytatja.

„Last minute” lehetőség Törökországba

Kovács Réka Budapesten diplomázott 2 évvel ezelőtt, mikor az első EVS lehetősége adódott. Törökországba utazhatott, 3 hónapra úgy, hogy szinte az indulás előtt egy-két nappal bólintott rá erre a lehetőségre. „Aki EVS-re szeretne menni, jó ha tudja, hogy van „last minute”-szerű lehetőség. Ilyenkor a friss lemondás miatt pár nappal az indulás előtt száll be valaki egy projektbe.” Ez azért elég nagy kockázatot jelenthet, de Réka esetében kifejezetten jó vége lett a történetnek. Dél-Törökországba utaztak, egy kisváros mellé, a tengerpartra, ahol - elméletileg - teknőcöket kellett volna védeni. De az október-decemberi időszakban minimális az élettani esélye annak, hogy a parton valaki egy-egy, menteni való teknőcre bukkanjon, ezért más feladatot kaptak. A kilenc tagú fiatal csapat leginkább a tenger által kisodort és/vagy a helyiek által a parton eldobált szemetet szedték össze. Közben egy nagyon kreatív, környezettudatosságra nevelő tevékenységet is végeztek. A helyi általános iskolásoknak mutattak egy sor tevékenységet, amellyel azt tanulhatták meg a gyerekek, milyen fontos tisztelni a környezetet.
evs

Az önkéntes csapatnak a munka során nagyon sok mindent meg kellett tanulnia. „Ne legyünk tolakodók, véletlenül se nézzük le a helyieket, és ne érezzék azt, hogy megmondóemberként szedetjük velük össze azt a szemetet, amely egyébként a nyugati ember szabadidős tevékenysége miatt került oda”.

Át kellett hidalni a nyelvi nehézségeket is. Kaptak ugyan helyi nyelvi kurzust, de cél volt a török gyerekek angol nyelvi fejlesztése. A munkájuk fő célja az volt, hogy szabadon választott módszerrel, eszközzel győzzék meg a helyieket- gyerekeket, felnőtteket - arról, hogy össze kell gyűjteni a szemetet.

A rövid programok nagyon intenzív közösségi élményt jelentenek

A rövidebb EVS-ek során a szálláson osztozni kell. Réka 5 másik lánnyal lakott egy szobában, és az élelemre szánt pénzt is kilencen, közösen kapták meg. Együttműködve kellett bevásárolni, főzni, miközben nemcsak a helyi élelmiszereket nem ismerték, de a többi országból érkezők kultúrája is új volt a számukra. És, az egyéni különbségek sem simították az ellentéteket, hiszen volt, aki vegán, más vegetáriánus konyhán élt. Az ő étkezésük olcsóbb, mint a húsevőké. Vagy aki ételallergiás, annak megint más újdonságot kell „lenyomnia” a többiek torkán. „Jó volt a tudat, hogy nem tart örökké ez a helyzet”- foglalta össze a kihívásokon való felülemelkedés legmeghatározóbb jellemzőjét Réka.

Tíz hónap Olaszországban

Mindezek mellett Réka úgy érezte, ennél sokkal többet is „kihozhat” az EVS-ből, ezért a hazatérte után egyből keresni kezdett lehetőségeket. Olaszországba szeretett volna utazni, de már hosszú projektre. Rengeteg jelentkezést küldött el, de senki nem fogadta el önkéntesnek. Először gondolt egyet, kiutazott a helyszínre. Milánóban kezdett el babysitterként dolgozni egy családnál, és onnan is folytatta a projektkeresést. A szerencséje megint megsegítette, és eléje sodort egy újabb „last minute” lehetőséget. A Milanótól 100 kilométerre fekvő Cremona-ba kerestek 10 hónapra önkéntest egy fogyatékosok integrációs programjához. 2016 márciusa és decembere közt - ezúttal - egy önálló lakásban élt, és az olaszországi civil szervezetek ernyőszervezeténél dolgozott napi 8 órát. Stradivari városában a helyben eléggé fejlett, integrált sport ügyével is foglalkozott.

Nagyon fontos tapasztalata lett Rékának az, hogy nemcsak nincs munkaköri leírása, hanem elég nagy szabadsággal azzal tölti ki az egyén az EVS munkaidejét, amivel szeretné. Ha ő az eredeti „forgatókönyv” alapján élte volna meg ezt az évet, akkor egyedül, egy tárgyalóban kialakított munkaállomásnál, értékelt volna kompetencia-lapokat. Ő azonban rögtön jelezte, hogy ez neki nem lesz elég. Kért színesebb, érdekesebb feladatokat, majd amikor már látta a lehetőségeket, ő maga is gazdagította a tevékenységi palettáját. Végül integrációs sporttal, művészettel, interkulturális tevékenységgel és az EVS marketingjével is foglalkozhatott.

„Ha már kiléptem a komfortzónámból, akkor nagyon tegyem meg”- ez motiválta Rékát mindegyik döntésénél. Most úgy érzi, a kreativitásának nagyon jót tett ez a két program, és a bátorsága, a „bevállalóssága” is növekedett ez idő alatt. Ami örök élmény az a sok, tartósnak bizonyuló barátság, és a felejthetetlen utazások emléke.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Ha már kilépünk a komfortzónából, lépjünk ki nagyon
2. oldal - Egy év Svédországban, 7 hónap Szlovéniában
Follow hrportal_hu on Twitter