Hogyan adjunk "házilag" fegyelmit a munkavállalónak?

A munkavállaló vétkes kötelességszegése esetére - bizonyos feltételeket megkövetelve - már az előző Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) is megengedte hátrányos jogkövetkezmények, úgynevezett "fegyelmi" alkalmazását. A fegyelmiről és a szükséges eljárásról a kollektív szerződésben kellett rendelkeznie a szerződést kötő feleknek.

Véleményem szerint a fegyelmi intézménye inkább a közszférában alkalmazható, ahol a jogviszony a kinevezés elfogadásával jön létre, és nem a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával, mint a versenyszférában. Más kérdés, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényből 2012. július 1-jével kikerültek a fegyelmi eljárásra vonatkozó - az indokolás szerint - bürokratikus rendelkezések. Logikusabbnak gondoltam volna, ha a köztisztviselőkre (most már közszolgálati tisztviselőkre) vonatkozó részletes szabályokat tette volna a közalkalmazottra is alkalmazhatóvá a jogalkotó. A versenyszféra munkavállalói esetében is előnyös lehet azonban a "fegyelmi" bevezetése, ugyanis a munkaadó az azonnali hatályú - a régi terminológia szerinti "rendkívüli" - felmondást maga után még nem vonó kötelességszegések elkövetőit így elbocsátás helyett más, "humánusabb" eszközökkel ösztönözheti a megfelelő magatartás tanúsítására, illetve az elvárt teljesítmény elérésére. A fegyelmi eljárás versenyszférában való alkalmazását többek között az angol jog is ismeri.

Az új Munka törvénykönyvével - a 2012. évi I. törvénnyel - a jogalkotó látszólag megkönnyítette a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetére vonatkozóan a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazását. Míg korábban kizárólag kollektív szerződés ilyen tárgyú rendelkezése esetén lehetett hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazni a munkavállalóval szemben, addig a 2012. július 1-jétől hatályos új Mt. értelmében már a munkaszerződésben is megegyezhetnek a felek ilyen joghátrányok alkalmazásáról, amennyiben nem állnak kollektív szerződés hatálya alatt (Ez lehet ágazati kollektív szerződés is).

Korábban garanciális szabály volt, hogy a kollektív szerződésben egyben az eljárási szabályokat is meg kellett határozni. Most ez a rendelkezés megszűnt, a törvényjavaslat indokolása szerint az azonnali hatályú munkáltatói - korábban rendkívüli - felmondást sem kell megelőznie vizsgálatnak, eljárásnak, ezért az annál enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása sem indokolja.

Az Acas (Advisory, Conciliation and Arbitration Service, Egyesült Királyság) nevű szervezet ajánlásai szerint a "fegyelmi" eljárás szabályait írásba kell foglalni, mert a tisztességes és átlátható eljárás elvét így tudják leginkább biztosítani. Az ajánlás szerint a munkavállalót minden esetben meg kell hallgatni, és a munkáltatónak le kell folytatni a tények feltárásához, bizonyításához szükséges vizsgálatokat.

Véleményem szerint a fegyelmi eljárási szabályainak kollektív szerződésben való meghatározása nemcsak a munkavállaló védelme szempontjából volt fontos, hanem egyben a munkáltatót is segítette. Ha a munkáltató minden különösebb eljárás, vizsgálat nélkül adhat "fegyelmit", alkalmazhat hátrányos jogkövetkezményeket, akkor csak a bíróságon derül ki, hogy megfelelően járt-e el a munkavállaló által elkövetett vétkes kötelességszegés megítélése során, az elkövetett kötelességszegés súlyához igazodik-e a "büntetés". Következésképpen az óvatosabb munkáltatókon nem segít ez a módosítás, a merészebbek pedig könnyebben bíróság előtt találhatják magukat.

Dogmatikai szempontból munkaszerződésbe ilyen tárgyú rendelkezést nem foglalnék. Naivitás azt gondolni, hogy a mai gazdasági körülmények között a munkavállaló aktívan részt vesz a szerződése kialakításában. Innentől kezdve pedig csupán a munkavállaló kiszolgáltatottságát növeli hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásának munkaszerződésben való meghatározása. Ha a munkáltató élni szeretne a törvény adta lehetőséggel, és nem áll kollektív szerződés hatálya alatt, akkor jobbnak tartanám a kérdés munkáltatói szabályzatban való rendezését (Mt. 17.§) az angol gyakorlathoz hasonlóan. Sajnálatos, hogy a jogalkotó ezt másként gondolta, és ezért erre jelenleg nincs mód. Mindezek mellett az esélyegyenlőséget is sértheti, ha ugyanaz a cég nem minden munkavállaló munkaszerződésében rendelkezik hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásáról.

Számomra elfogadhatóbbnak tűnt az 1992. évi XXII. törvény azon hatályon kívül helyezett rendelkezése, mely szerint a hátrányos jogkövetkezmény kiszabására irányuló eljárásban biztosítani kellett, hogy a munkavállaló védekezését előadhassa és ennek során jogi képviselőt vehessen igénybe - különösen, mivel a rendkívüli felmondás esetében is főszabály volt a munkavállaló meghallgatása, amelytől csak akkor lehetett eltérni, ha az eset körülményei alapján nem volt elvárható a munkáltatótól.

A fegyelmi eljárás szabályainak belső kimunkálása során érdemes a fentebb idézett angol szervezet ajánlásában is említettek szerint a tényállást feltárni, a munkavállalót meghallgatni, lehetőséget biztosítani számára a védekezésre. Nagy-Britanniában tudomásom szerint a közvetlen munkahelyi vezető és a HR-es vesz részt az eljárás alá vont munkavállalóval való fegyelmi beszélgetésben, illetve a munkavállaló vihet magával munkatársai közül egy tanút vagy a szakszervezeti képviselőt.

Továbbra is figyelemmel kell lenni arra a követelményre, hogy a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása nem sértheti a munkavállaló személyhez fűződő jogát és emberi méltóságát, például szégyenfalra nem kerülhet a neve.

Pozitívum, hogy a jogszabály szövege szerint csak határozott időre szólhat a munkáltató által "büntetésként" megállapított hátrányos jogkövetkezmény, azonban nem tudni, hogy a bíróság mit fog érteni határozott idő alatt.

Az új Mt. korlátozza a vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény mértékét, az ugyanis nem haladhatja meg a munkavállaló - a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó - egyhavi alapbére összegét. Ha büntetésként a prémium megvonását választjuk, akkor is tekintettel kell lennünk a fenti korlátozásra.

A munkavállalóval szembeni hátrányos jogkövetkezmények alkalmazása esetén az azonnali hatályú felmondás (új Mt. 78. §) - korábban rendkívüli felmondás - esetének feltételeit kell alkalmazni, azaz hátrányos jogkövetkezményt az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet alkalmazni. A kötelességszegés elkövetésétől számított 1 éven túl tehát akkor sem lehet hátrányos jogkövetkezményt kiszabni, ha az csak akkor jutott a munkáltató tudomására.

Ha a munkáltató élt a házi fegyelmi lehetőségével, akkor ugyanarra az okra hivatkozva már nem élhet a rendkívüli felmondás jogával. Természetesen más a helyzet, ha közben a munkavállaló további kötelességszegéseket követett el.

A határozatot indokolni kell, és a határozatnak tartalmaznia kell a jogorvoslatról való tájékoztatást.

Új Mt. 22. § (5) bekezdése szerint "A munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben meghatározott esetben köteles írásban indokolni és az igény érvényesítésének módjáról, és ha az elévülési időnél rövidebb, annak határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető."

A korábbi szabály is előírta a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget, de annak megsértése esetén az elévülési időn (3 év) belül lehetett bírósághoz fordulni. Az új Mt. nem "bünteti" többé a jogorvoslati tájékoztatásról megfeledkező munkáltatót, fél év után a munkavállaló már nem fordulhat bírósághoz.

Szerencsésebbnek tartottam volna a hátrányos jogkövetkezmények szabályozását meghagyni a kollektív szerződéseknek és a munkáltatói szabályzatnak (annak ellenére is, hogy ez utóbbi egyoldalú nyilatkozat).

dr. Csibra Klára
munkajogi szakjogász