Hogyan köteleződjünk el újra a munkánknak, úgy hogy örömöt is adjon?

Az különösebben nem meglepő, hogy, aki hivatásnak tekinti a munkáját, az sokkal elégedettebb, és alighanem lelkesebben dolgozik, mint akinek a feladat „csak egy munka”. Ha valakinek célja van a munkával, mert valami maradandót szeretne alkotni, az jobban odateszi magát, és igyekszik a legjobb tudása szerint dolgozni annak érdekében, hogy minél nagyobb hatással legyen a végeredményre. Ráadásul a hivatástudat nem csak a magasabb pozíciókban van jelen. A cikk Amy Wrzesniewski kutatását idézi, aki kórházi takarítókat kérdezett, akik úgy gondolták, hogy munkájukkal a páciensek gyógyulásához járulnak hozzá, ezért elhivatottságot éreztek iránta.

A tiszta cél az akadályok leküzdésében is segít. Márpedig egy munkahelyen gyakran van szükség arra, hogy túl tudjon tekinteni a dolgozó egy-egy operatív akadályon, akarja megoldani a felmerülő problémát a távolabbi cél elérése érdekében. Ezért fontos a cég és a vezető szempontjából is, hogy a vállalat küldetése szem előtt legyen, átlátható legyen, amihez a munkatársak könnyen tudnak kapcsolódni. A vezető pedig ennek megfelelően kommunikáljon, hitelesen képviselje azt. Kutatási adatok szerint a fiatalabb munkavállalói generációk tagjai akár a bérelvárásaikból is hajlandók engedni, ha a cég küldetésével tudnak azonosulni, mert ez személyükben fontos számukra. Ha innovációban vehetnek részt, ami valódi hatással lesz mások életére, vagy valamilyen formában a tevékenységükkel segíthetnek az arra rászorulóknak.

Ezért is fontos, hogy tisztában legyenek a munkavállalók azzal, hogy az ő tevékenységük milyen szeletét jelenti az összképnek, a cég küldetésének. Mert ebben az esetben tudnak viszonyítani, látni a munkájuk értelmét, elhelyezni magukat „kirakósban”. Arra vagyunk kondicionálva, hogy munkánk, munkahelyünk fontos eleme az önazonosságunknak. Így az ember önértékelésének és önbecsülésének sem mindegy, hogy amit csinál, annak mennyire látja értelmét, mennyire tud benne kiteljesedni. Hogy úgy gondol-e az előtte álló munkahétre vasárnap este, hogy az egy szükséges rossz, amit el kell szenvedni a megélhetés érdekében vagy olyan tevékenység, ahol alkothat, megvalósíthatja önmagát, és esetleg még másoknak is használ. Van, akinek elég az anyagi ellenszolgáltatás, míg másoknak többre van szüksége, fontosak a munkahelyi kapcsolatok, a szervezeti kultúra is, amiben a napjait tölti.

Ha kiesünk a fókuszból, váltsunk perspektívát

Ugyanakkor még a legelkötelezettebb emberek is elveszíthetik a fókuszt, a lendületet. Ennek oka lehet kiégés, stressz. Ha nem érezzük, hogy értékelik a munkánkat, vagy ha az elhivatott ember egy rosszul működő rendszerben dolgozik, ami ellen szélmalomharcot vív, mert megváltoztatni nem tudja. Azonban nem lehetetlen „visszaszerezni” az elkötelezettséget, a hivatástudatot.

Ennek egyik módja Leah Weiss szerint, ha nézőpontot, perspektívát váltunk. Másként gondolunk a napi feladatokra, annak ellenére, hogy továbbra is ugyanazt a munkát végezzük. Mint írja, ki lehet választani egy közelgő teendőt, ami lehet egy jelentés megírása, egy meeting, és először a munka részeként gondolni rá, majd mint tényezőre a karrierben, majd a hivatás elemeként. Érdemes leírni a gondolatokat, érzéseket, amikor a feladatra különbözőképpen tekintünk. Kötelességnek érezzük vagy épp ellenkezőleg a hivatásunk részének. Ez megváltoztatja a viszonyunkat hozzá, a motivációt, az izgalmat, amit érzünk vele kapcsolatban. Visszaadhatja a munkavégzés célját.

Aztán lehet nagyobb lépésekben haladni, egy egész munkanappal kapcsolatban megváltoztatni a perspektívát, hogy ez hogyan érinti a munka élményét, élvezetét és a küldetéstudatot.

Ha nem tiszta a cél, válasszunk példaképet

Az is előfordulhat, hogy valaki nincs tisztában azzal, hogy mi is a saját célja. Ilyenkor érdemes kiválasztani egy átlátható időintervallumot, és megfigyelni, hogy mikor érzi magát az illető leginkább fókuszban, flowban a munkavégzés során. Naplót vezetni ezekről a időszakokról, tevékenységekről, a hozzájuk kapcsolódó érzésekről.

Kérdés persze, hogy tudjuk-e, hogy mit is kellene érezni abban a pillanatban? Például a munka végzése közben, után, nem kimerültséget, leszívott agyat, hanem többlet energiát, pörgést. Vagy akár megnyugvást, hiszen úgy érezhetjük jól dolgoztunk, megoldottunk valamit, előre léptünk. Ha átnézzük a naplózott hetet, esetleg sikerül-e valamilyen tendenciát találni, az esetleges pillanatokból egy motívumot összerakni, azonosítani a számunkra fontos, örömet adó tevékenységet.

További lehetőség, hogy olyan emberekre gondolunk, akik számunkra inspirációt jelentenek. Lehet ilyen személy egy közismert ember, de akár egy munkahelyi példakép is. Nem kell, hogy tökéletesek legyenek, azokra a tulajdonságaikra kell koncentrálni, amiket csodálunk. Rajtuk keresztül levezethetjük a számunkra fontos értékeket, akár mintha a jobbik énünkkel néznénk szembe egy tükörben.

Érdemes ezekkel a gyakorlatokkal kísérletezni, amíg úgy érezzük, hogy „összeáll a kép”, ami nem biztos, hogy egyik pillanatról a másikra megtörténik.

Forrás: ideas.ted.com

Fotó: Pixabay.com