Hogyan törjünk ki a hosszú munkanélküliségből?

A KSH adatai szerint körülbelül félmillió magyarnak nincs állása, és sokan közülük hosszú hónapokig, akár évekig nem találnak munkát, az elnyúló álláskeresési időszakot pedig - különösen, ha az negatív élményekkel jár -, nem könnyű sem anyagilag, sem pszichésen átvészelni. Blogokon és fórumokon is felkapott téma, miért nem talál állást magának például egy viszonylag képzett munkaerő. Biztosan válogat, nem keres elég aktívan, nem jól pályázik, mert akinek szüksége van munkára, az valamilyen átmeneti megoldást biztosan talál magának - érvelnek egyesek, míg mások állítják: mindent megpróbáltak. A helyzet persze nem lehet egyértelműen vagy fekete, vagy fehér, a hosszú munkanélküliségnek ennél összetettebb okai vannak. Marton Krisztina, a CV&More HR szakértője szerint senkit nem szabad megbélyegezni, beskatulyázni amiatt, mert hosszú ideje munkanélküli, manapság ugyanis teljesen átformálódott az álláspiac.

"A 2000-es évek második feléig egy átlagos végzettséggel rendelkező szakember, például középvezetői szinten körülbelül 3-6 hónap alatt talált új állást Magyarországon, és ebben benne van az álláskeresés, a különböző pályázatok, interjúk, sikertelen elhelyezkedési kísérletek és a felvétel is. Akkoriban szinte biztosnak tűnt, hogy a fél év végére, ha nem is az álomállásban, de valamilyen pozícióban el tud helyezkedni. A 2010-es válság után azonban ez az időszak egyre nyúlt és a kimenetele is bizonytalanabb lett. Ma már egy év vagy ennél is hosszabb az az idő, amíg valaki el tud helyezkedni és gyakran nem a szakmájában, hanem valamilyen kényszerfoglalkoztatásban, kényszerpályán" - ecsetelte lapunknak a szakember.

Mi áll a hosszú ideig tartó álláskeresés mögött?

Abban, hogy valaki mennyi idő alatt talál új munkát, belső és külső tényezők is szerepet játszanak. Marton Krisztina szerint az egyik külső nehezítő körülmény a vidéki létből adódik. A magyar munkaerőpiac egyik sajátossága ugyanis, hogy a fővárosra, Közép-Magyarországra és néhány vidéki nagyváros vonzáskörzetére koncentrálódik. A vidéken megélhetést jelentő mezőgazdaság már nem szív fel akkora munkaerőállományt, mint korábban, az iskolák, gyógyszertárak megszűnésével pedig a vidéki értelmiség és szakemberállomány nehéz helyzetbe került.

A másik probléma a korosztályi sajátosságokból ered. Mint Marton Krisztina rámutatott, az 50 év felettiek két olyan alaptudással nem rendelkeznek, ami fontos a jelenlegi munkapiacon: az egyik a nyelvtudás, a másik a modern, elsősorban informatikai ismeretek. "Nem mindegy, hogy egy könyvelő tud-e számítógépes programmal könyvelni, de ma már az autószerelés is sokszor computer vezérelte eszközökkel történik, ami sokkal inkább igényel informatikai, mint autószerelői ismeretet. Egy olyan kompetenciaváltás történt, ami miatt ez a generáció önhibáján kívül kiszorul a munkaerőpiacról" - hangsúlyozta Marton Krisztina.

A szakember szerint az is nehezíti a munkapiacon történő boldogulást, hogy nem tanítjuk a karriertervezést, szemben például Lengyelországgal, ahol az egyetemeken az utolsó évfolyamban ez kötelező, nálunk pedig még a HR szakosok sem foglalkoznak ezzel a témával. Az álláskeresők nagy része tehát nem rendelkezik, vagy nem foglalkozik tudatos karriertervezéssel, sokszor tájékozatlanok és felkészületlenek, kétségbeesetten kapkodnak ide-oda, ahelyett, hogy leülnének, és józan paraszti ésszel átgondolnák a helyzetüket - hangsúlyozta Marton Krisztina.

Több karriertanácsadásra, segítségre lenne szükség

A szakember szerint az is probléma, hogy hiányos az álláskeresési technikák ismerete. Sokan azt gondolják, egy önéletrajz elküldésével mindent megtettek, holott az internetről letöltött formátum sokszor hiteltelen, mert a személyiség, a motiváció nincs benne. Hiába van számtalan új technika, a szakmai profilon, videó bemutatkozáson át, az aktív álláskeresők nagy része nem veszi ezekhez a fáradságot - véli Marton Krisztina. "Sokkal egyszerűbb egy formalizált önéletrajzot ezer helyre elküldeni, mint utánanézni mit takar egy pozíció, átgondolni, alkalmas-e rá az illető, vagy megírni egy pár soros kísérőlevelet. Sokan az interjúra is felkészületlenül jönnek, ha komolyabban rákérdezek, miért is ül itt, akkor vagy egy semmitmondó választ ad a jelölt, vagy tényleg elgondolkodik" - fogalmazott a szakember.

Mint mondta, ennek a kapkodásnak az egyik oka, hogy kevés a karriertanácsadás, nálunk még nem honosodott meg a karrierportálok rendszere, ahol rengeteg segítséget, tanácsot kapnak az álláskeresők. A CV&More szakértője úgy látja, amíg nem oktatják a karriertanácsadást, önismeretet, addig a pályázók sem fogják tudni, hogyan jelentkezzenek, milyen módszerek vannak, hogy nemcsak a hirdetéseken keresztül lehet jelentkezni, hanem meg lehet kérdezni az ismerőseiket, meg lehet nézni a vállalati honlapokat.

Emellett szerinte az is fontos, hogy a munkát ne csak alkalmazotti jogviszonyként, egész napos munkaként képzeljük el, ne csak vállalati struktúrában gondolkodjunk, mert a világ az atipikus foglalkoztatási formák felé halad, amelyek sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb működést tesznek lehetővé. "Egyre inkább előtérbe kerül a távmunka, a projektmunka, a részmunkaidő, rugalmas munkaidő, diákmunka, a különböző alvállalkozói formák, amelyek financiális és szakmai fejlődés szempontjából is fontosak. Lehet, hogy egy 1,5 éves projektmunka sokkal többet ad valakinek a karrierjében szakmailag, anyagilag, mintha egy vállalkozásban lóti-futiként kínlódott volna" - fogalmazott.

Van, amikor minden motiváció elveszik

Bár egy naprakész munkavállaló jobban hasznosítható a vállalat számára, rossz reflex, ha egy szervezet idegenkedik egy olyan jelölttől, aki hosszabb ideje van munka nélkül - vélekedett Marton Krisztina. Szerinte a hosszú munkanélküliség alapvetően nem hátrány, ha az illető képezte magát, tartotta a kapcsolatot a kollegákkal, informálódott a vállalat tevékenységéről. Aki elvágja a fonalat, nem tanul tovább, nem képezi magát a szakmájában, az viszont komoly kiesés.

"Akik nem saját döntésük miatt kerülnek ki a munka világából, elsősorban lelkileg változnak meg. Ha egy ideig sikertelenül próbálkoznak, feladják. Egy idő után átprogramozódik a lelkük, hozzáállásuk, aztán az az érdekes helyzet áll elő, hogy ha el is tudnának helyezkedni, akkor már semmi nem jó. Ki lehet szokni a munka világából, abból, hogy bemegyek egy munkahelyre, ott ülök reggeltől estig és feladataim vannak" - mondja Marton Krisztina. Hozzátette: sok múlik azon, hogy az egyén miként kezeli az állásvesztést, vannak, akik otthonról dolgoznak, feladatokat vállalnak, és vannak, akik elhagyják magukat. Az utóbbiak könnyen depresszív hangulatba kerülhetnek és a szakember szerint őket nagyon nehéz visszahozni a munka világába, az általános motivációvesztés miatt ugyanis már nem tudnak megfelelő teljesítményt nyújtani.

Hogyan törjünk ki az elhúzódó munkanélküliségből?

Mivel nem dolgozhat mindenki a hiányszakmákban, érdemes megfogadni a szakember tanácsait, ha csökkenteni szeretnénk az álláskereséssel töltött időt és növelni szeretnénk az elhelyezkedési esélyeinket. Sokat segíthet például az alapos tájékozódás, informálódás a lakóhelyünk munkapiacáról, a szakmánkról, a közelünkben lévő vállalkozásokról. Annak, akinek van rá erőforrása, mindenképpen érdemes tanulni, az álláskeresési technikákat javítani. Érdemes nagyvállalatok honlapjait proaktívan felkeresni, szakmai szervezetekben, egyetemek börzéin, alumni klubokban, közösségi portálokon jelen lenni. "Fontos a felkészülés, az információgyűjtés, a networking a közösségi hálón és az életben, a reális helyzet- és önértékelés, hogy az adott lehetőségek között, kényszerítő tényezők hatására mi az a kompromisszum, amit el tudunk fogadni és mi az, amit nem kell erőltetnünk" - javasolta Marton Krisztina.