Így szereztem itthon is hasznosítható munkatapasztalatot Vietnámban

Amikor valaki jelentkezik az Exchange Programra a vállalaton belül, akkor választhat, hogy hova szeretne menni vagy attól függ, hogy melyik iroda fogad "cseredolgozót"? Miért éppen Vietnam?

Még a személyes programba való jelentkezés előtt minden iroda választhatott, szeretne-e részt venni ebben a programban, vagy sem. A magyar iroda számára ez nem volt kérdéses, azonnal igent mondtunk, hiszen ez egy fantasztikus lehetőség, több szempontból is. Egyrészt annak számára, aki a többkörös versenyben végül elnyerte az esélyt, hogy kiutazhasson (aki most én voltam), másrészt a cég többi tagjának is, hiszen mi is fogadtunk a világ másik pontjáról vendéget, ami szintén izgalmas volt az egész csapatnak. (Világszerte 45 iroda 76 munkatársa vehetett eddig részt a programban. - a szerk.)

A jelentkezőknek nem volt rá lehetőségük, hogy kiválasszák a várost ahová utazni szeretnének. A program célja már ezzel a lépéssel is az volt, hogy csak olyan kollégák jelentkezzenek, akikben ott van az a „vállalkozó szellem”, amely a cég filozófiájának egyik alappillére. Én személy szerint nem bántam, hogy nem tudtam, hova utazom, hiszen ez plusz izgalmat adott a programhoz. Nem tudhattuk, hogy a világ melyik pontján landolunk majd.

Hogyan készült fel az utazásra?

Magára az utazásra különösebben nem kellett készülnöm - gyakorlott utazó vagyok, így ez a része nem okozott gondot számomra. Természetesen utánaolvastam az országnak, a kultúrának és a helyi szokásoknak.

Szakmai oldalról szintén nem volt szükség különösebb felkészülésre hiszen minden nap, napi 8 vagy akár több órában foglalkozunk a médiával, így mindig naprakészek vagyunk.

A program lényege, hogy kölcsönösen megismerjük egymás kultúráját és az eltérő médiahasználati szokásokat, így én is készültem prezentációkkal, amelyekben bemutattam Magyarországot, a budapesti Maxus csapatot és a magyar média szokásokat. Nagyon jó előadás született, a vietnámi kollégák nagyon érdeklődők voltak.

Mi az, ami például a munkakultúrában meglepte, váratlanul érte?

Hatalmas különbségeket nem tudok mondani, az azonban meglepett, hogy milyen halk az iroda. Alapvetően is csendesebbek az ázsiai irodák, ezt eddig csak hallomásból tudtam, de most nekem is volt alkalmam megtapasztalni. Nyugodt és kiegyensúlyozott légkör vett körül minden nap.

Mihez lehetett a legnehezebben alkalmazkodni?

Talán a klíma okozott kisebb nehézséget számomra, azon belül is inkább a számomra talán túlzó légkondicionáló használat. A legtöbb vietnami épületben nagyon erős a légkondi, amihez én nem vagyok hozzászokva. Jól meg is fáztam.

Mennyire "uniformizálnak" egy nemzetközi cég keretei, cégkultúrája vagy mi az, amit mégis a helyi sajátosságok szerint át kell szabni?

A cégünknél dolgozó kollégákat a PACE szemléletmód határozza meg - kezdve a nemzetközi cégvezetői szinttől, egészen a fiatalabb munkatársakig. Ez a PACE, mint: Passionate (Szenvedélyes), Agile (Agilis), Collaborative (Együttműködő) és Enterpreneurial (Vállalkozószellemű).

Véleményem szerint egy céget a dolgozói határozzák meg, ők teremtik meg a hangulatot is. Mivel mindenki ugyanazokat az alapértékeket képviseli, ezért a légkörben, a cégkultúrában kint sem tapasztaltam hatalmas különbségeket.

Ugyanannál a cégnél dolgozó, mégis más országból érkező alkalmazottként, hogy ment a kommunikáció? Mennyire dobták rögtön mélyvízbe? Mondjuk egy helyi kampány munkálataiba?

Nagyon kedvesen fogadtak és hagytak időt az aklimatizálódásra, nem dobtak bele azonnal a mélyvízbe. Az utazásom ideje számukra nagyon sűrű időszak volt, akkor volt Vietnamban az évzárás, így fokozatosan tudtak csak bevonni konkrét projektbe, tervezésbe. Igyekeztünk az ünnepek előtt minden nyitott kérdést lezárni, azaz több lehetőséget is kaptam a közös munkára. A kintlétem alatt házon belüli és médiapartnerekkel való meetingeken is részt vehettem, így bepillantást nyerhettem abba, hogy milyen folyamatok, problémák merülnek fel náluk, és azokat hogyan kezelik a megbeszélések során. Megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, és szerintem sokat tanultunk egymástól.
A vietnámi iroda dolgozói
Mit kellett esetleg nagyon másként csinálni?

Nem is arról lenne szó, hogy másképp kell csinálni, hanem inkább az, hogy más szemszögből közelítenek meg kérdéseket, felmerülő helyzeteket.

Mi a legérdekesebb tapasztalat így a munka szemszögéből, amit hazahozott?

Fantasztikus volt látni és megtapasztalni, milyen szenvedéllyel beszélnek a médiatervezésről és a piac adta lehetőségekről. A vietnami csapat nagyon energikus, engem is feltöltöttek. Leginkább digitális területen tudtam fejlődni.

Mi az, amit át tudott adni, amit az ottani kollégák szívesen vettek?

Akárcsak az ausztrál kolléga hazánkba történő látogatásakor, mi is kíváncsiak voltunk az iroda és a piac működésére, érdekes volt tapasztalatokat cserélni - nem történt ez máshogy a vietnami látogatás során sem. A vietnami kollégák ugyanolyan módon igényelték a magyar piaccal kapcsolatos információkat, ahogy engem is érdekelt az ő működésük.

Más-e a kommunikáció, akár a szervezetben magasabb pozícióban lévőkkel, idősebbekkel stb., ami a kultúrából adódik?

Érezhető és tapasztalható a hierarchia, azonban ebben nem éreztem szignifikáns különbséget.

Volt lehetőségem találkozni a cégcsoportból felsővezetőkkel, social, online és kereskedelmi igazgatókkal. Mindenki nagy szeretettel fogadott, és engedett betekintést ejteni a mindennapi munkájába. Nagyon szerencsés és hálás vagyok, hogy időt szakítottak rám. Hasznos és motiváló beszélgetések voltak.

Mit adott hozzá a hazatérés utáni napi munkájához, amiért mondjuk azt mondja, hogy az élményen túl is jó volt ebben a cserében részt venni?

Nagyon inspiráló volt számomra látni, milyen tehetséges, lelkes, szenvedélyes csapat dolgozik a vietnami irodában. 100%-ban megtestesítik a Maxus szemléletmódját (a korábban említett PACE-t), és jó volt látni, hogy ebből a szempontból a két iroda hasonlóképpen működik.

Azt gondolom bizonyos tervezői munkák és kampányok során be tudom illeszteni a kint tanultakat, tapasztaltakat, amelyek akár napi szinten is megkönnyíthetik a munkánkat.

Lelkesen és új szemmel tekintek az előttem álló kihívásokra.



Képek forrása: Maxus