Itt mindenki megtalálja a munkát, amiben örömét leli
A Tihanyi Levendula Manufaktúra családi vállalkozást egy olyan házaspár indította, amelynek semmi köze nem volt a levendulatermesztéshez, de mára két kis boltot üzemeltet Tihanyban, saját termékeiket gyártja és árulja. Meggyőződéssel vallják, hogy egy csapaton belül „mindenki keresse és találja meg azt a munkát, feladatot, amiben jól érzi magát és örömmel végzi". De tényleg megvalósítható ez? Nyárádi Zsolttal, a Tihanyi Levendula Manufaktúra társtulajdonosával beszélgettünk.
Egyre elterjedtebb szemlélet, hogy csak az örömmel végzett munka lehet igazán eredményes, és olyan energiát és motivációt ad, amely másokra is hatással van. Ez az alapja például a Fish! módszernek, de említhetném a japán életfilozófiát, az ikigait is, ami az örömmel végzett hivatást tartja a hosszú élet egyik titkának. De mennyire működik ez a gyakorlatban?
Mondhatnám azt, hogy egyfajta „társadalmi kísérletet” folytatunk jelenleg is annak megállapítására, hogy tényleg kivitelezhető-e. Már az indulásunknál is az volt a lényeg, hogy valami olyat csináljunk, amiben örömünket leljük. A legkisebb gyerekünk Waldorf iskolába jár, és mi is aktívan részt vettünk a szervezésben, ezért úgy gondoltuk, hogy ha a Waldorf szemlélete a gyerekeknél működik, akkor miért ne működhetne a felnőtteknél is.
A Waldorf az organikus szemléletű közösségalkotásban, működésben hisz, és a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas tagozódására épül. Ám fontos, hogy ennek a három alapelvnek csak konkrét területeken kell érvényesülnie. Például szabadság van a szellemben, a kreativitásban, a gondolkodásban, a tervezésben, de a gyártásban már nem lehet, mert ott szabályoknak kell érvényesülniük. Egyenlőség van a jogban, hiszen mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, a testvériség vagy testvériesség pedig a gazdaságban kell, hogy érvényesüljön. Ez azt jelenti, hogy csak abból származhat hasznunk, amivel másnak nem ártunk. A mi esetünkben ez azt a társadalmi felelősségvállalást jelenti, hogy nemcsak önös okokból csináljuk azt, amit csinálunk, hanem a közösségért, a település jövőjéért is. A tihanyi levendula kultuszát szerettük volna feléleszteni és megmutatni, hogy mennyivel több van ebben, mint ami a kezdetekkor, 2009-ben, az üzletnyitásunk évében látható volt ebből Tihanyban. Ennek hozadéka számunkra az álommunkahely létrejötte volt.
A párod, Hollán Éva múzeumpedagógiát, lakberendezést, enteriőrtervezést tanult, te műszaki menedzserként végeztél. Hogy talált meg titeket a levendula?
Egyszer egy tihanyi fesztiválon magától merült fel bennünk a kérdés: „hogyhogy senkinek nem jutott még eszébe, hogy itt egy levendula boltot nyisson?”. Ennél autentikusabb hely nincs még egy az országban. Az aha-élmény után számtalanszor szembejött ez az ötlet, aztán amikor egyszer lekéstük a kompot, rábukkantunk egy kiadó üzlethelyiségre a településen. Addigra már megvolt a fejünkben egy szép üzlet ötlete, így belevágtunk. Eleinte válogatott hazai kézművesek és iparművészek termékeit próbáltuk összeválogatni, majd egyre inkább, a „létrehozás”, az alkotás felé haladtunk. Rájöttünk, az tesz hitelessé és egyedivé minket, ha van egy saját brandünk, és mindent mi készítünk.
Említetted, hogy a cégetek az organikus szervezetek mintájára épül, amelyek jóval nyitottabbak a környezetre, annak változásaira, és maguk is gyorsan, rugalmasan alakulnak. Nálatok ez hogyan működik?
Talán hihetetlennek tűnik, de nálunk úgy fejlődött a cég, hogy amint kitaláltunk valami újat, szinte azonnal adottak lettek a feltételek a megvalósításhoz. Az első üzlet megnyitása után hamar rájöttünk, hogy mi magunk szeretnénk a gyártást is végezni. Megtanultuk a szappankészítést, kikísérleteztük a lehető legjobb receptúrákat, létrehoztuk a Manufaktúránkat, lett egy második üzletünk is, megalapítottuk a Bittera Gyula Alapítványunkat - és egyre szélesebb spektrumot öleltünk fel, amihez egyre több embert kellett foglalkoztatnunk.
Mivel a kozmetikai gyártáson kívül minden nálunk történik, ezért egy idő után napi 24 órában kellett dolgoznunk. Így viszont éppen a küldetésünkben megfogalmazott cél, az örömmel és megelégedettséggel végzett munka missziója kezdett illúzióvá válni. Egy olyan csapatot kell építenünk, akinek le tudjuk osztani az operatív feladatokat, hogy nálunk maradhasson az innováció. Jelenleg 15-20 fő dolgozik nálunk, de számos bedolgozónk, beszállítónk van.
Hogyan találjátok meg ehhez a megfelelő embereket?
Miután elkezdtünk gyors ütemben növekedni, egy barátunk, aki szervezetfejlesztéssel foglalkozik, azt javasolta, hogy fogalmazzunk meg egy küldetésmondatot, ami segít tájékozódni. „A tihanyi levendula értékét emelni, általa egyetemes értékeket közvetíteni. Bizonyítani, hogy képesek vagyunk közösen világszínvonalat létrehozni, miközben ez örömmel és megelégedettséggel tölt el mindannyiunkat” - így hangzik a küldetésünk, és ez alapján találnak meg minket azok, akik azonosulni tudnak ezzel a mondattal.
Olyan munkatársakat várunk, akik önmaguk korlátait állítják fel, nem külső korlátozást várnak. Ez persze nagyon nehéz, hiszen ha nincs külső korlát, felvetődik a kérdés, meddig mehet el az adott dolgozó tudja-e lehetőségként kezelni és felszabadul, vagy elveszik a korlátok nélküli szabadságban. Ebben a tulajdonosnak is nagyon nagy szerepe van a megfelelő követelményrendszer felállításával, a motiváció fenntartásával, és ez nem könnyű.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Itt mindenki megtalálja a munkát, amiben örömét leli
2. oldal - Szimpatikus nekik a nyugati maximalizmus
Mondhatnám azt, hogy egyfajta „társadalmi kísérletet” folytatunk jelenleg is annak megállapítására, hogy tényleg kivitelezhető-e. Már az indulásunknál is az volt a lényeg, hogy valami olyat csináljunk, amiben örömünket leljük. A legkisebb gyerekünk Waldorf iskolába jár, és mi is aktívan részt vettünk a szervezésben, ezért úgy gondoltuk, hogy ha a Waldorf szemlélete a gyerekeknél működik, akkor miért ne működhetne a felnőtteknél is.
A Waldorf az organikus szemléletű közösségalkotásban, működésben hisz, és a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas tagozódására épül. Ám fontos, hogy ennek a három alapelvnek csak konkrét területeken kell érvényesülnie. Például szabadság van a szellemben, a kreativitásban, a gondolkodásban, a tervezésben, de a gyártásban már nem lehet, mert ott szabályoknak kell érvényesülniük. Egyenlőség van a jogban, hiszen mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, a testvériség vagy testvériesség pedig a gazdaságban kell, hogy érvényesüljön. Ez azt jelenti, hogy csak abból származhat hasznunk, amivel másnak nem ártunk. A mi esetünkben ez azt a társadalmi felelősségvállalást jelenti, hogy nemcsak önös okokból csináljuk azt, amit csinálunk, hanem a közösségért, a település jövőjéért is. A tihanyi levendula kultuszát szerettük volna feléleszteni és megmutatni, hogy mennyivel több van ebben, mint ami a kezdetekkor, 2009-ben, az üzletnyitásunk évében látható volt ebből Tihanyban. Ennek hozadéka számunkra az álommunkahely létrejötte volt.
A párod, Hollán Éva múzeumpedagógiát, lakberendezést, enteriőrtervezést tanult, te műszaki menedzserként végeztél. Hogy talált meg titeket a levendula?
Egyszer egy tihanyi fesztiválon magától merült fel bennünk a kérdés: „hogyhogy senkinek nem jutott még eszébe, hogy itt egy levendula boltot nyisson?”. Ennél autentikusabb hely nincs még egy az országban. Az aha-élmény után számtalanszor szembejött ez az ötlet, aztán amikor egyszer lekéstük a kompot, rábukkantunk egy kiadó üzlethelyiségre a településen. Addigra már megvolt a fejünkben egy szép üzlet ötlete, így belevágtunk. Eleinte válogatott hazai kézművesek és iparművészek termékeit próbáltuk összeválogatni, majd egyre inkább, a „létrehozás”, az alkotás felé haladtunk. Rájöttünk, az tesz hitelessé és egyedivé minket, ha van egy saját brandünk, és mindent mi készítünk.
Említetted, hogy a cégetek az organikus szervezetek mintájára épül, amelyek jóval nyitottabbak a környezetre, annak változásaira, és maguk is gyorsan, rugalmasan alakulnak. Nálatok ez hogyan működik?
Talán hihetetlennek tűnik, de nálunk úgy fejlődött a cég, hogy amint kitaláltunk valami újat, szinte azonnal adottak lettek a feltételek a megvalósításhoz. Az első üzlet megnyitása után hamar rájöttünk, hogy mi magunk szeretnénk a gyártást is végezni. Megtanultuk a szappankészítést, kikísérleteztük a lehető legjobb receptúrákat, létrehoztuk a Manufaktúránkat, lett egy második üzletünk is, megalapítottuk a Bittera Gyula Alapítványunkat - és egyre szélesebb spektrumot öleltünk fel, amihez egyre több embert kellett foglalkoztatnunk.
Mivel a kozmetikai gyártáson kívül minden nálunk történik, ezért egy idő után napi 24 órában kellett dolgoznunk. Így viszont éppen a küldetésünkben megfogalmazott cél, az örömmel és megelégedettséggel végzett munka missziója kezdett illúzióvá válni. Egy olyan csapatot kell építenünk, akinek le tudjuk osztani az operatív feladatokat, hogy nálunk maradhasson az innováció. Jelenleg 15-20 fő dolgozik nálunk, de számos bedolgozónk, beszállítónk van.
Hogyan találjátok meg ehhez a megfelelő embereket?
Miután elkezdtünk gyors ütemben növekedni, egy barátunk, aki szervezetfejlesztéssel foglalkozik, azt javasolta, hogy fogalmazzunk meg egy küldetésmondatot, ami segít tájékozódni. „A tihanyi levendula értékét emelni, általa egyetemes értékeket közvetíteni. Bizonyítani, hogy képesek vagyunk közösen világszínvonalat létrehozni, miközben ez örömmel és megelégedettséggel tölt el mindannyiunkat” - így hangzik a küldetésünk, és ez alapján találnak meg minket azok, akik azonosulni tudnak ezzel a mondattal.
Olyan munkatársakat várunk, akik önmaguk korlátait állítják fel, nem külső korlátozást várnak. Ez persze nagyon nehéz, hiszen ha nincs külső korlát, felvetődik a kérdés, meddig mehet el az adott dolgozó tudja-e lehetőségként kezelni és felszabadul, vagy elveszik a korlátok nélküli szabadságban. Ebben a tulajdonosnak is nagyon nagy szerepe van a megfelelő követelményrendszer felállításával, a motiváció fenntartásával, és ez nem könnyű.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Itt mindenki megtalálja a munkát, amiben örömét leli
2. oldal - Szimpatikus nekik a nyugati maximalizmus
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók