Jár-e jövedelempótló járadék a nem bejelentett munkásnak?

Mi történt? - A tényállás

Az tényállás szerint a felperes 2015. július 9. napján közlekedési balesetet szenvedett, amelyből eredő sérülései következtében a munkaképessége csökkent. A balesetet megelőzően kőművesként dolgozott, azonban bejelentett munkahelyet igazolni nem tudott.

A felperes vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítése iránt indított keresetet, továbbá a kieső keresetének pótlására is.

A Ptk. alapján jövedelempótló járadékra az a személy tarthat igényt, akinek a károkozás folytán a munkaképessége csökkent és a káreset utáni jövedelme az azt megelőző időszak jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el. A károsult jövedelemkiesését a károkozást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmének alapulvételével kell meghatározni. Ha ebben az időszakban a jövedelemben tartós változás következett be, a változás utáni jövedelem átlagát kell figyelembe venni. Amennyiben a jövedelemkiesés az előbbiek alapján nem határozható meg az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmét kell alapul venni.

A felperes mivel korábbi jövedelme összegét igazolni nem tudta, így a jövedelempótló járadék összegének megállapítását az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmének alapulvételével kívánta megállapítani.

Az ítélet

Az elsőfokú bíróság ítéletében kimondta, hogy a törvény rendelkezéseiből nem következik az, hogy a keresetveszteséget pótló járadékot csak olyan személy javára lehet megállapítani, aki a balesetet megelőzően munkaviszonyban állt, vagy egyéb kereső foglalkozást folytatott. Azonban azt is kifejtette, hogy a Ptk. alapján a jövedelempótló járadék összegének meghatározására vagylagos kritériumokat ír elő, vagyis az igény érvényesítőjének a lehetőségekhez mérten meg kell próbálnia igazolni a károsodást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmét, és ha ez valamilyen okból nem vezet eredményre, akkor ad lehetőséget az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmének az alapul vételére.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy csak adózott jövedelem képezheti a jövedelemveszteség alapját, és a számításnál a károsodást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmet kell figyelembe venni.

A Kúria rögzítette a perben, hogy a személyi jövedelemadó bevallásának és befizetésének elmulasztására az adójogi szabályok vonatkoznak. A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a jövedelmét az adózási szabályok megszegésével szerezte, adóbevallást a perben jövedelme igazolására csatolni nem tudott. Vagyis a Kúria álláspontja szerint a kártérítés iránti perekben nem csak adózott jövedelem lehet a keresetpótló járadék alapja.

A Kúria fenntartotta az üggyel kapcsolatosan a korábbi döntéseiben megjelenő egységes gyakorlatát, amely szerint amennyiben a felperes a tényleges munkavégzését és az ebből származó jövedelmét bizonyítja, úgy alappal tarthat igényt keresetvesztesége megtérítésére függetlenül attól, hogy adófizetési kötelezettségét teljesítette-e vagy sem (Pfv.III.22.061/2017/4.).

A Kúria megállapította, hogy mivel a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) szabályai alapján a felperes nincs alakszerű bizonyítási szabályokhoz kötve, így lehetőség van bármilyen bizonyíték figyelembevételére, mellyel a korábbi jövedelme összege megállapítható. Továbbá kihangsúlyozta, hogy abban az esetben van lehetőség az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmének az alapul vételével megállapítani a jövedelempótló járadék összegét, amennyiben a balesetet megelőző átlagjövedelem a balesetet szenvedett személy önhibáján kívül nem határozható meg. Pusztán az, hogy adózatlan jövedelem esetén a bizonyítás nehezebb, nem alapozza meg a balesetet megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmének igazolásának a megkísérlése nélkül az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmére történő hivatkozást.

Következtetés

Összegezve tehát a jövedelempótló járadék alapja nem csak adózott jövedelem lehet. Azonban minden esetben az igény érvényesítőjének a korábbi jövedelme összegének megállapítását első sorban a károsodást megelőző egy évben elért havi átlagjövedelmének bármely módon történő bizonyításával kell megpróbálnia. Csak abban az esetben hivatkozhat az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmének az alapul vételére, amennyiben önhibáján kívül nem volt sikeres a bizonyítás.

Így ebben az esetben a felperes hibásan hivatkozott az azonos vagy hasonló tevékenységet végző személyek havi átlagjövedelmének az alapul vételére anélkül, hogy megkísérelte volna bizonyítani korábbi átlagjövedelmét.

Dr. Mihalics Krisztián
ügyvéd

Nyitókép: João Geraldo Borges Júnior képe a Pixabay -en.