Jár-e szabadság a nyári diákmunkát végző munkavállalóknak?

Még alig szoktuk meg, és alig építettük be a hazai joggyakorlatba a szabadság kiadásáról szóló 2007. április 1-jével hatályos új jogszabályokat, máris egy újabb kérdés merülhet fel ezen a területen. Jár-e szabadság a nyári munkát végző diákoknak? Erre a kérdésre egyszerű a válasz, amennyiben a munkavállaló, még ha diák is, de munkaviszonyt létesít, természetesen jár. Ez vonatkozik az alkalmi munkavállalói könyvvel munkát vállaló diákokra is, hisz főszabály szerint a könyv kitöltésével - minden egyéb szerződés nélkül - munkaszerződés jön létre a felek között. Ennek ellenére a nyári munkát végző munkavállalók nem élnek ezzel a lehetőségükkel. Valószínűsíthető, hogy nincsenek is tudatában annak, hogy a Munka Törvénykönyve szabadságról szóló rendelkezései rájuk is vonatkoznak, így a szabadság őket is megilleti. Ez a probléma el is törpülhet számukra, hisz még a munkaviszony létesítésével kapcsolatos jogaikat sem ismerik.

Aki mer, az pihen

Az már más kérdés, hogy ha ismerik is a jogi szabályozást, melyik fiatal diák munkavállaló az, aki mer is élni jogaival? A munkáltatók részéről sok esetben az alapjogaikat sem kapják meg a diákmunkát végzők. Gyakran a pihenőnapok és pihenőidők kiadásakor is konfliktus keletkezik a munkáltató és a munkavállaló között. Gondoljunk csak bele, milyen reakciót válthat ki egy munkáltatóból a diákmunkás szabadság utáni igénye…? Félretéve a felek személyes megnyilvánulásainak lehetőségeit, érdemes nyomon követni a szabadságolásra vonatkozó törvényadta lehetőségeket.

A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, ami tovább emelkedik a munkavállaló életévétől függően. A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság is jár. Mint ismeretes a nyári időszakra vonatkozó munkavégzés időtartama igen rövidre szabott. Általánosságban maximum három hónapig végeznek a diákok nyári munkát. Az időarányosság elve alapján, a három hónapos munkaviszonyra a kerekítés szabályait is figyelembe véve öt munkanap alapszabadság jár, fiatal munkavállaló esetén erre az időszakra ez még tovább bővül két munkanappal.

Aki kimarad, lemarad

Főszabály szerint a szabadságot az esedékesség évében ki kell vennie a munkavállalónak, illetve azt ki kell adnia a munkáltatónak. A szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el, de a szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján megkezdődik. Vagyis a nyári munkát végző munkavállalónak érdeke egyértelműen ahhoz fűződik, hogy munkaviszonya alatt a szabadságát kivegye, vagy munkaviszonya megszűnésekor azt pénzben megváltassa.

A munkaviszony rövid időtartama miatt sajátságos helyzet alakulhat ki a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége tárgyában is. A munkáltató tájékoztatási kötelezettségét a szabadságolások tekintetében a Munka Törvénykönyve úgy szabályozza, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Ez alapján már a munkaviszony létesítésekor célszerű lenne a szabadság kiadásának időpontját meghatározni és akár azt a munkaszerződésben rögzíteni.

A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedét - munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Itt újból a nyári munka rövid időtartamának sajátos helyzete áll fenn, ugyanis ahogy az már fentebb említésre került, a diákok nyári munkát általában maximum három hónapig végeznek. Így azonban megmarad a munkáltató kizárólagos joga a szabadság kiadásának meghatározására.

Felmerülhet a kérdés, mennyire életszerű, hogy ilyen rövid időtartamú munkavégzés esetén is igény alakulhat ki a szabadságok kivételére? Ha életszerűnek talán nem is mondható, de jogszerűnek mindenféleképpen.

Angyalné Puszta Szilvia, HR Portal