Jogi esetek: elmaradt prémium iránti igény

Dr. Mayer M. Balázs

Felperesek egy helyi önkormányzat tulajdonában álló társaság ügyvezetői feladatát látták el határozott időre szóló munkaviszony keretében. Munkaviszonyuk a határozott idő lejártával megszűnt, mellyel kapcsolatban jogvita nem merült fel. Ugyanakkor felperesek munkaviszonyuk megszűnését követően elmaradt prémium címén követelést támasztottak korábbi munkáltatójukkal szemben, majd a kérelem elutasítása után keresetet terjesztettek elő az illetékes munkaügyi bíróságnál. Kereseti kérelmükben munkaviszonyuk utolsó 17 hónapjára eső időarányos prémium megfizetésére kérték kötelezni alperest. A kereset jogalapjaként hivatkoztak a munkáltató feletti tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzati bizottság határozatára, amely az éves alapbér 150 százalékában határozta meg felperesek prémiumát. Hivatkoztak továbbá ugyanezen bizottság prémium-feladatokat kitűző, majd a feladatok teljesítését elfogadó határozatára, illetve a munkáltató felügyelőbizottságának azon határozatára, amely a prémiumfeladatok teljesítését szintén elfogadta. Felperesek hivatkoztak továbbá arra, hogy a munkaviszony utolsó naptári évre eső időszakára prémiumkitűzés nem történt, amely nem róható a munkavállalók terhére.

Munkáltató jogi képviselője a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy az eljárás nagy valószínűséggel alperes marasztalásával érne véget. Ennek oka, hogy a teljesítménybér feltételeként meghatározott feladatok elvégzését a társaság felügyelőbizottsága jóváhagyta, és a tulajdonos helyi önkormányzat hatáskörrel rendelkező bizottsága a kifizetést előírta. A munkaviszony utolsó évére prémiumkitűzés nem történt, de ez nem írható munkavállalók rovására. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság BH2002.158. számú eseti döntése is, amely szerint ha a munkáltató a munkaszerződés megkötésekor kötelezettséget vállal a prémium kitűzésére, annak elmulasztása a munkavállaló igényét nem érinti, mert a munkáltató kötelezettségvállalása folytán jogosultságot szerez a prémiumra.



Mindezek alapján peren kívüli egyeztetés indult a felek között. Az egyeztetés alapja munkavállalói javaslatra az volt, hogy amennyiben munkáltató határozott idejű munkaviszonyt létesít felperesekkel (nem vezető állású munkavállalóként), és a munkaviszony ezen időszak alatt folyamatosan fenn is áll, úgy ennek fejében kielégítettnek tekintik követelésüket (és a keresettől elállnak). Ezt az alapkoncepciót alperes elfogadta figyelemmel arra, hogy munkáltató számára ez gazdaságilag sokkal kedvezőbb megoldást jelentett. Az elmaradt prémiumok egyösszegű kifizetése ugyanis a társaság létét fenyegette volna, míg az új munkaviszonyban alkalmazott munkabér lényegesen alacsonyabb lett volna, mint a korábbi munkaviszony idején.

A felek a tárgyalási folyamat végén megállapodtak, és előkészítették a megállapodást, majd kérték az eljáró bíróságot, hogy azt perbeli egyezségként végzéssel hagyja jóvá. A megállapodás lényege az volt, hogy alperes adott időponttól határozott idejű munkaviszonyt létesít munkavállalókkal, azzal, hogy a megállapodás tartalmazta a leendő munkaviszony valamennyi lényeges elemét. Amennyiben a munkaviszony a munkavállalók érdekkörében felmerülő okból szűnik meg a határozott idő lejárta előtt, úgy a követelt prémiumtól a munkavállalók elesnek. Amennyiben azonban a munkaviszony a munkáltató érdekkörében felmerülő okból ér véget a határozott idő lejárta előtt, úgy a munkavállalók jogosultak a követelt prémiumra, levonva természetesen a munkaviszony keretében megkapott összegeket. A bíróság azonban az egyezséget nem hagyta jóvá hivatkozva arra, hogy a munkaviszony-létrehozási kötelezettség végrehajtási szempontból nem értelmezhető, vagyis nem lenne kikényszeríthető. A felek ezért a megállapodást peren kívüli egyezségként írták alá.

Dr. Mayer M. Balázs ügyvéd