Kilátástalanság és szegénység - nincs kormányzati válasz a romák munkanélküliségére

Kevesebb adóbevétel és magasabb jóléti kiadások - a Világbank 2010-es tanulmánya szerint ez a következménye annak, hogy a romák szinte teljesen kiszorulnak a hazai munkaerőpiacról. Az ebből adódó kár az évi félmilliárd eurót is elérheti, így nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta az összes kormány megpróbált javítani a romák foglalkoztatásán. A siker azonban elmaradt: indultak ugyan hangzatos programok, mint például a Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP), ezek viszont szinte semmilyen érezhető változást nem hoztak. A RIÉP 10 éves időtartama lassan a végéhez közelít (2015-ben ér véget), de a kormányzati anyagok még mindig 80 százalék körüli munkanélküliségről és kilátástalan szegénységről szólnak.

A gazdasági lehetőségeket a kormány is felismerte, legalábbis ezt mutatja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök május elején a Cigányügyi Egyeztető Tanács ülésén úgy fogalmazott: a cigány közösség egy rejtett erőforrás, tartalék a magyar gazdaságnak. "Ebből fakadóan számunkra nemcsak diszkriminációs, emberi jogi kérdés, hogy miképpen élnek Magyarországon a roma emberek, hanem gazdasági és szociális kihívás is". Rámutatott ugyanakkor, hogy a cigány közösség ma még nem elég erős ahhoz, hogy a piac képes legyen neki munkát adni, ezért "rásegítő eszközre" van szükség, amely nem más, mint a Start-munkaprogram. A kormányzati célok között említette, hogy minden roma elvégezze az általános iskolát, hogy egyre többen járjanak közülük gimnáziumba és szerezzenek érettségit, valamint azt, hogy a roma fiatalok megtalálják számításaikat a szakképzési rendszerben is.

Rendszerváltás óta kilátástalanság

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzeti felzárkóztatási stratégiájának anyaga szerint a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás különösen súlyosan érintette azokat az ágazatokat, amelyek nagy arányban foglalkoztattak romákat, így ők tömegesen vesztették el állásukat. Egyes becslések szerint az 1990-es évek elején romák által betöltött munkahelyek 55 százaléka szűnt meg, szemben az összes munkahely 33 százalékával. Többségük később sem tudott visszatérni a munkaerőpiacra, foglalkoztatásuk problémája tartóssá vált, a nehézségek pedig tovább öröklődtek.

A szakterületi politikák nem voltak képesek kivezető utakat mutatni a kialakult csapdahelyzetekből. A cigány népesség foglalkoztatási szintje kevesebb mint fele, munkanélküliségi rátájuk három-ötszöröse a nem cigány lakosságénak. Bár a romák a népesség nagyjából 7 százalékát alkotják, a foglalkoztatottaknak csak kb. 2−2,5 százaléka roma (75-90 ezer fő), a regisztrált munkanélkülieknek viszont 25-30 százaléka (100-130 ezer fő).

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének kisebbségi megkülönböztetést vizsgáló kutatása alapján a magyarországi romákat érinti leginkább a munkaerő-piaci diszkrimináció az Unióban. Az elmúlt 5 évben 68, az utóbbi 12 hónapban 47 százalékuk érezte úgy, hogy munkakeresés közben negatív diszkriminációnak volt kitéve. A roma népességet sújtó problémák hosszú évek óta megoldatlanok; iskolázottsági, foglalkoztatottsági elmaradásuk pedig évtizedekre konzerválódott.

Százezer embernek adnának munkát

A kormány és az Országos Roma Önkormányzat között létrejött keretmegállapodás szerint 2015-ig százezer romának kínálnak munkahelyet, ami csak közmunkával oldható meg - mondta a HR Portálnak Lakatos Elza újságíró, aki viszont úgy látja ez a foglalkoztatási forma nem jelent valódi megoldást. Általában négy hónapig dolgozhat valaki közmunkásként, ezt követően viszont újra munkanélküli segély vár rá, majd megint négy hónap közmunka és megint segély - vázolta fel az ördögi kört Lakatos Elza. Valódi, csak romáknak szóló foglalkoztatási program szerinte nem nagyon létezik, kivételt képez a Nő az esély nevű program, amely 1000 cigány nőnek tenné lehetővé, hogy a szociális szférában (például dajkaként vagy gyermekvédőként) dolgozzon. A többieknek viszont marad a közmunka, tavaly például 50 ezer roma ember vett részt a közfoglalkoztatásban.

"A foglalkoztatás rossz helyzetét viszont nem lehet közmunkásokkal megoldani" - hangsúlyozta Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatója, aki szerint nem igaz az a sokat hangoztatott érv, miszerint közmunkával a régóta munka nélkül lévő embereket is vissza lehet vezetni az elsődleges munkaerőpiacra. A valóság ennél sokkal szomorúbb, a közmunkaprogramban résztvevők az esetek mindössze 3-20 százalékában jutnak "valódi" munkához. A 20 százalék körüli számot azonban csak azok a civil szervezetek becsülik, amelyek - az államnál jóval több pénzt belefektetve - tartósan munkanélküliek mentorálásával foglalkoznak, tehát valójában inkább 10 százalék alatti lehet a piaci szférában is talpon maradók aránya - mondta. A civil szervezetek ráadásul elszívják a jobban képzett közmunkásokat, így ők sokkal jobb mutatókat tudnak felmutatni.

Adler Judit szerint is az az egyik legnagyobb gond a közmunkaprogrammal, hogy a legtöbb résztvevőt demoralizálja az alacsony fizetés, miután azt tanulják meg, hogy munkával csak nagyon kevés fizetést tudnak szerezni. A legtöbben ráadásul felhalmozott tartozásokkal is rendelkeznek, így a fizetésük egy részét azonnal levonják a közszolgáltatók. A nyolcórás munkáért járó 47 ezer forintból, valamint a hatórás munkáért járó 35 ezer forintból így szinte semmi sem marad, annyi főleg nem, hogy valaki meg is tudjon belőle élni - fogalmazott.

A közmunkások foglalkoztatása ráadásul az államnak sem feltétlenül előnyös: könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a központi költségvetés többet költ a közmunkásokra - akiknek a bére mellett az eszközeiket is fedezni kell -, mint amennyivel ez a foglalkoztatási forma növeli a GDP-t.

A Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság reakciója cikkünkre itt olvasható: http://www.hrportal.hu/c/az-allamtitkarsag-cafolja-hogy-ne-lenne-atfogo-romaknak-szolo-foglalkoztatasi-program-20130531.html