Lemarad hazánk a diplomás versenyben

A bolgár-magyar-román-szlovák-szerb összefogással megvalósított projekt dokumentumaiból világosan kitűnik, hogy a Szlovákiában élők között, 2001-ben 5-6 százalékkal több volt az érettségi utáni szakképesítéssel rendelkezők száma, mint a Magyarországon élők között. S míg 2001-ben Románia legtöbb régiójában ugyanez a mutató 4-5 százalékkal kevesebbet jelzett a magyarokénál, addig 2005-ben a legtöbb régióban 1-2 százalékkal már többet mutatott, mint hazánkban.

Természetesen a középfokú végzettségi adatok változását mindig együtt kell értékelnünk a felsőfokú iskolázottság adataival, hiszen lehetséges, hogy egy-egy országban azért csökken azoknak a száma, akiknek a legmagasabb iskolai végzettsége középfokú vagy technikusi szintű, mert nő a felsőfokú végzettségűek száma. Ha ebből a szempontból is összehasonlítjuk az imént említett három ország adatait, akkor valamivel megnyugtatóbb képet kapunk. Ebből a szempontból ugyanis, bár igen kis különbséggel, mind 2001-ben, mind 2005-ben a szlovákiaiknál magasabb volt a hazai diplomások aránya az összlakossághoz képest, és jelentősen magasabb a Romániában élőkhöz képest. (Ilyen típusú, országos szintű összehasonlítható adataink Bulgáriából és Szerbiából nincsenek.)

Magyarország lemarad a diplomás versenyben

Nyilvánvaló, hogy az adatok alapján fölmerülhet bennünk a kérdés, melyek a fő trendek, mik várhatóak a jövőben. Erre a kérdésre a Donauregionen projekt munkatársai részben választ is adtak. Megfigyelhető, hogy míg például Budapesten 2001-ben a lakosság 23,8 százalékának volt felsőfokú végzettsége, addig 2005-ben már csak 21,3 százaléknak. Ugyanakkor Pozsonyban, Bukarestben és Belgrádban ebben az időszakban fokozatosan nőt a diplomások száma. Röviden ez azt jelenti, hogy képzettség tekintetében Magyarország lassan lemarad a Duna menti, volt szocialista országok mögött. Azért is nagyon szomorú tény ez, mert hazánk egyik legnagyobb, nemzetközi piacokon eladható kincse a szakemberek, tudósok tudása volt.

Ha az okokat vizsgáljuk, két fontos tényt kell leszögeznünk. Az egyik, hogy a régió többi országához képest többet költünk felsőoktatásra, tehát hátrányunknak nem pénzügyi okai vannak. A másik, hogy a szakadatlanul reformált oktatási rendszerünk nem bocsát ki elegendő, a munkaerőpiacon eladható tudású, felsőfokú végzettségű szakembert.

Átfogó tervre és összefogásra van szükség

Az, hogy mit kellene tenni, illetőleg legalább mit lehet tenni lemaradásunk behozására, azt a projekt hazai szakemberei, a Területfejlesztési Tudományos Egyesület munkatársai a munkának ebben a fázisában nem határozhatják meg. Két irány azonban látszik. Egyrészt, hogy a helyzeten csak komplex, gazdasági-környezeti-szociális szempontokat figyelembevevő fejlesztési tervezéssel és a terv következetes végrehajtásával lehet változtatni. Másrészt, hogy a fejlődés csak interregionális összefogással lehetséges.

Rákóczi Piroska, HR Portal