Mennyire mobilis a világ munkaerőpiaca?

Nemzetközi tapasztalat iránti étvágy

24 ország polgárait kérték meg arra, hogy mérlegeljék egy két-három évre szóló, három-öt óra repülőútnyi távolságban lévő, teljes munkaidejű, minimum 10 százalékos fizetésemeléssel járó külföldi állás lehetőségét.

Tízből ketten (19 százalék) komolyan fontolóra vennék, hárman (30 százalék) meggondolnák, negyednyien (25 százalék) nem igazán, további negyednyien (26 százalék) egyáltalán nem mérlegelnék a váltást. Leginkább a mexikói munkavállalókat motiválná egy ilyen lehetőség, minthogy a teljes tábor harmada (34 százalék) válaszolta, hogy nagyon szívesen élne egy ilyen lehetőséggel. Őket Brazília (32 százalék), Oroszország (31 százalék), Törökország (31 százalék), India (28 százalék) és Szaúd-Arábia (27 százalék) dolgozói követik.

Általánosságban elmondható, hogy azok, akik nagyon szívesen elvállalnának egy ilyen munkát, alacsony jövedelműek (32 százalék), kevésbé iskolázottak (31 százalék), 35 év alattiak (30 százalék), magasabb pozíciójú döntéshozók (29 százalék) és férfiak (29 százalék).

Arra a kérdésre, hogy mi motiválná őket leginkább a váltásra, tízből négyen (38 százalék) a jobb fizetést nevezték meg. További érvként szerepeltek a jobb életkörülények (28 százalék), a nemzetközi tapasztalat (27 százalék), a kalandvágy (15 százalék) és az új kihívás / új kezdet lehetősége (15 százalék).

Azok, akik nem vállalnák el ezt a munkát, keveslik egy ilyen mértékű változáshoz a 10 százalék fizetésemelést / kompenzációt (36 százalék), tízből hárman (30 százalék) nem hagyná maga mögött a családját és a barátait, 15 százaléknak túl távol esne, 13 százalék karrierjében kései lenne a váltás, míg másik 13 százalék nem mozdítaná el a gyermekeit az iskolából, és a barátaik mellől.

A külföldi munkavállalás ösztönzői

Létezik néhány olyan tényező, amely motiválóan hat a munkavállalók nemzetközi váltást célzó döntésre. 24 ország válaszadóinak egyharmada (35 százalék) szívesebben fontolna meg egy ilyen lehetőséget, ha garantálnák számukra, hogy két év elteltével visszatérhetnek a jelenlegi pozíciójukba. Tízből hárman (31 százalék) kellő indoknak éreznének 10 százalék fizetésemelést, míg ugyanennyiük (31 százalék) számára meggyőző érv a kölcsönös látogatást támogató -– családtagok személyére is kiterjesztett - rendszeres repülőjegy-opció. 29 százaléknyian üdvözölnék -–szükség esetén - a fizetett nyelvtanfolyamokat, míg 28 százalék szerint kellő vonzerő a szakmai képzés.

Tízből hárman (27 százalék) vállalnának más városban munkát

Arra is megkérték a válaszadókat, hogy mérlegeljék olyan munkahely lehetőségét, amely miatt -– az ország határain belül ugyan, de -–más városba kellene költözniük. Ha felkínálnának számukra egy olyan két évre szóló, 10 százalék fizetéstöbbletet nyújtó, teljes munkaidejű állást a közeljövőben, amely miatt -–a költözéssel járó kiadások átvállalásával -– másik városban kellene élniük, 27 százaléknyian boldogan mondanának igent. Tízből négyen (37 százalék) fontolóra vennék, míg egynegyednyien (23 százalék) nem szívesen, 13 százalék pedig egyáltalán nem élne egy ilyen lehetőséggel.

Akik leginkább vállalnák az ilyen típusú változtatást, Mexikó (44 százalék), Brazília (42 százalék), Olaszország (40 százalék), Argentína (35 százalék), Lengyelország és Spanyolország (33 százalék) polgárai. A magyarok az átlagnak megfelelő arányban, 27 százaléknyian említették, hogy szívesen mennének az ország más településére, ha a felsorolt feltételeket biztosítanák számukra.

Általános érvényű megállapítás, hogy az alacsony jövedelmű (32 százalék), kevésbé iskolázott (31 százalék), 35 év alatti (30 százalék), nőtlen (30 százalék) férfiak (29 százalék) és a magasabb pozíciójú döntéshozók (29 százalék) azok, akik bevállanák egy jó állás reményében a más városba költözést.