"Mit gondolhat rólam egy HR-es?"

A WHC részéről Vincze István a cég szolgáltatási vezetője és Gőltl Tibor, a WHC munkatársa beszélgetett Károllyal.

„Nem találtuk meg a bölcsek kövét, de egyrészt tanultam is, ötletet is kaptam, illetve konkrét javaslatot is” - mondja Károly. „Mivel ez a beszélgetés más alapokról indult, mint egy klasszikus fejvadász-jelölt beszélgetés, azt gondolom,, hogy sokkal őszintébb is volt.”

Nem nagyon találkoztam férfi HR-essel

Elsőként Károly azt emelte ki, hogy számtalan helyen próbálkozott már új munkahely megszerzése céljából, ám legtöbbször a 20-25 éves HR-esek nem láttak benne potenciális jelöltet. A toborzási szakértő szerint Károly úgy látja, hogy generációs szakadék van közte és a fiatal HR-esek között, ez lehet az elutasítás oka. Elmondása szerint sokakkal nem lehet "értelmesen" kommunikálni és nem is nagyon találkozott szakmájában kompetens HR-essel. Abban egyetértettek Vincze Istvánnal, hogy a HR- szakma elég nagy problémákkal küzd, felhígult, elnőiesedett. „Ezért a PC jegyében most rögtön elnézést kellene kérnem, de nem teszem, mert ez valóban baj. Nem azért mert férfisoviniszta vagyok, hanem mert nagyon elment a súlypont egy irányba. Most itt megálltam kicsit az írásban, hogy végig gondoljam, hogy az elmúlt egy évben hány férfival volt lehetőségem beszélni - egy-két kivételtől eltekintve mindenki hölgy volt, jellemzően frissen a HR-képzés elvégzése után. Azt gondolom a jó HR-es talán az egyik legnagyobb felelősségű pozíció egy cégnél, hiszen egy jól kiválasztott csapattal bármit el lehet érni.”

Biztos van valami a füle mögött

Károly bemutatta életútját, kérdésként merült fel a két utolsó munkahelyen töltött rövid idő is. „Ebből a Posta még érthetőbb, de hogy az utolsó munkahelyemről miért álltam fel, az egy óriási handicap. Miért hagy ott valaki egy állást két gyerekkel, munkanélküli feleséggel, bankhitellel úgy, hogy nincs másik álláslehetősége? Ráadásul már egy éve nincs állása biztosan van valami a füle mögött... Szóval mit gondolhat rólam egy HR-es?”

A beszélgetés végső konklúziója az lett, hogy Károly az utóbbi egy évben "parkolópályára" került - gyakorlatilag az utóbbi egy évben semmilyen visszajelzést nem kapott a cégektől, ahová pályázott. A fő akadálynak a toborzási vezető a feltételezett magas bérigényt és az SAP-ismeret hiányát tartja.

Interim cégeknél is regisztrált, vállalna időszakos feladatokat is - most István javaslata alapján frissítette LinkedIn-profilját: az interimet, mint vállalt feladatot is feltüntette benne, hogy a kereséseknél ez a szempont is működjön. A WHC szakembere azonnal konkrét ötlettel is előállt: egy általa jónak ítélt tanácsadó céggel történő kapcsolatfelvételt javasolt, amit azóta Károly meg is tett.

Egy körből kimaradsz

Felmerült, hogy tréningben, képzésben vagy valami egészen új szakma kitanulásában gondolkodik-e Károly. „Ha tudtam volna, hogy van egy évem a pálya szélén (egy körből kimaradsz) nyilván tanultam volna, szívem szerint mondjuk SQL-ül, mert érdekel és eddig is nagyon sokat köszönhetek nagy adatállományok elemzéseiből származó fejlesztési lehetőségeknek. De amikor az ember munkanélküliként állást keres, nem gondolja, hogy létezik az, hogy egy évig (vagy sajnos tovább) nem hogy lehetőséget nem kap, hanem szóba sem állnak vele. Tehát az egy év abban telt el és most is ez folyik, hogy több pályázatom van beadva. Naivitásomban azt gondolom, hogy bármikor jöhet egy lehetőség és mondjuk jövő héten már dolgozom valahol, így nehéz elkezdeni egy képzést vagy tanfolyamot.”

Vincze István a beszélgetés után úgy összegezte a hallottakat, hogy Károly ugyan rendkívül tapasztalt munkaerő, ám már nem fiatal, és erősen ragaszkodik a magas pozíciókhoz. István szerint Károlynak a kkv-szektorban kellene többet próbálkoznia, itt talán nagyobb sikerrel pályázna. További lehetőség, hogy lehetne mobilabb is, próbálkozhatna nyugat-magyarországi, német tulajdonban lévő kisebb cégeknél is. Károly úgy érzi, ennél mobilabb már nem lehetne: szívesen lenne akár hétvégi apa is, albérletbe is költözne egy másik városban, de nem ezen múlik a dolog. „Csak habnak a tortán mondanám: 2006- 2009 között Veresegyházról jártam dolgozni Pétfürdőre, az napi 150 km oda, meg 150 vissza, de akkor ez volt a munka.”

Hideg megkeresés helyett LinkedIn

A WHC szakértője egyáltalán nem ajánlja az emailes, „hideg” megkeresést, sokkal inkább az online médiumokat (Facebook, LinkedIn), mert ezeket nézik manapság a HR szakemberek, fejvadászok, itt névre szólóan, személyesebb módon lehet a cég illetékeseihez fordulni.

István érzi Károlyon, hogy már bizonytalan, hogy elvesztette a hitét önmagában és hogy jobbra fordulhatnak a dolgok. Sokszor válaszolt úgy a feltett kérdésekre, hogy "nem tudom", ami egy fejvadászban rossz benyomást kelt, hiszen bizonytalannak tűnik a pályázó. Éppen ezért javasolt coachhoz fordulnia (erről a sorozat következő részében olvashatnak). A WHC szakembere szerint a kísérőlevelét egyáltalán ne erőltesse pályázataiban, koncentráljon az erősségeire, valamint mindenképpen pozitívabban, lazábban, humorosabban beszéljen a HR-esekkel, fejvadászokkal.