Nem értékeli a társadalom a kétkezi munkát

A Design Terminál a "Mi készül a városban?" projektjében összegyűjtött egy tematikus honlapra több mint 200 műhelyt. Most a továbblépés előtt áll a kezdeményezés.

Designer ruhatervezőnél terméket venni egészen más vásárlói élményt jelent, mint betérni egy kézműves mester üzemébe a Nagykörúton. Az első divatos, "trendi" dolog, és sokszor ezt az életérzést fizetjük meg, miközben lehet, hogy a sarki varrónő ezerszer jobb minőségben kivitelezi azt a ruhát, amit ugyan ő tervezett, de a szürkesége miatt nem válik el élesen a gyengébb minőségű, plázában kapható, kínai tömegterméktől.

A rejtőzködésből kicsalogatták a "szakikat"

Tornyánszki ÉvaA második világháborúig virágzott, de a hetvenes évek végéig is eléldegélt egy erős, kézművesipari, gyártó tevékenységgel is foglalkozó réteg a budapesti Belvárosban. A Design Terminál Nemzeti Kreatívipari Központ 2014-ben azért indított el egy projektet, hogy feltérképezze, vajon most ebből a tradícióból mi az, ami még létezik. Milyen, kétkezi munkát végző emberek élnek, dolgoznak a belvárosi kis üzemekben. Tornyánszki Éva, a Központ kutatási, képzési, és a projekt egyik vezetője a HR Portálnak elmondta, hogy az eredeti céljuk az volt, hogy felmérjék a Belváros Nagykörút által határolt területein belül lévő gyártóműhelyeket. Azóta, a második ütemben még több mint 100 új üzlet került fel a térképre a 6-7-8., és a 13. kerületből is. "De támogatni szerettük volna a hazai tervezők és gyártók kapcsolatépítését, hálózatosodását is" - mondta a design menedzser. A több mint 200 üzlettel mára megismerhetővé vált a városi szövetben működő elszórt műhelyhálózat, az egyes helyiségek jellege és hangulata.

Freshka Design Nem volt egyszerű a megvalósítása az első két ütemnek sem. Építészmérnök, településmérnök, és szociológus hallgatók végezték a kutatási munkát, akiknek mikrovállalkozások tulajdonosaival, egyéni vállalkozókkal kellett felvenniük a kapcsolatot. Erre a társadalmi-gazdasági rétegre többnyire az jellemző, hogy nem készít honlapot, nem kommunikál online módon. Legfeljebb a telefont veszik fel, és a legelterjedtebb kapcsolati módozat náluk még a személyes megkeresés. "Sokan közülük szinte rejtőzködő életet élnek, és van olyan közülük, aki nem szeretett volna semmilyen felületre felkerülni" - sorolta a tapasztalatokat Tornyánszki Éva.

De a több száz megkeresés, és a 200 műhely elérhetőségével gazdagodott honlap nagy tudástárat biztosít annak, aki ezt a réteget vizsgálja.

A hálózatosodás lehetősége

Kállay Géza hobbiművészA húszas-, harmincas évek virágzó manufakturális iparából, a "kalaposok, kesztyűvarrók, cipészek Budapestjéből" még viszonylag sok maradt ránk is. Százéves, kis műhelyekben dolgoznak komoly tudással bíró szakemberek. De mellettük megjelentek szinte ugyanezen a területen, a formatervezők, szabadúszó kézművesek is. Tornyánszki Éva a kutatás második ütemének céljaként ezeknek a nagyon különböző hátterű, kompetenciájú csoportoknak az összekapcsolását jelölte meg. "Sok esetben tapasztaltuk, hogy a tradicionális műhelyekben- a magas ár miatt - nem jönnek létre piacképes termékek a gyártás során, és inkább a javításra állnák át a mesterek. A designereknek pedig nincs meg a szakmai gyakorlati tudásuk, hiányos az eszköztáruk, és nem olyan kiterjedt a kapcsolatrendszerük, amely jó talaja lehetne a fejlesztésnek. Nagy gond az, ha valaki nem ismer hazai, jó minőségű alapanyagot beszállítani képes vállalkozásokat" - mondta a szakember.

A világon ennek a kezdeményezésnek már számtalan példája működik. Bécsben 10-12 designert kapcsoltak össze mesterekkel, és nagysikerű kiállítás jöhetett létre a közös munkájukból. Isztambulban a város erős bőripari hagyományaira alapozva tudtak könnyűipari reformprojektet megvalósítani. New Yorkban pedig egy kutatás azt vizsgálta, hogy a termékek előállításához szükséges eszközök milyen ellátási lánc mentén kerülnek a mesteremberek kezébe.

Herczog János műköszörűs mesterA budapesti kutatás során az egyetemisták azt is vizsgálták, vajon mennyire élőek a szakmai, földrajzi hálózatok. Erős atomizáltságot tapasztaltak. Ritkán adják át egymásnak a munkát, kevéssé ajánlanak más, kapcsolódó mesterséget, bár nagyjából ismerik egymást, és egymás munkáját az egy környéken dolgozók.

Inkább áttételesen érezhető most még a projekt haszna

A honlapra bárki feltehet műhelyeket, és akár szolgáltatás-keresőként is működhet ez az információ-forrás. Ugyanakkor reklámfelületnek sem utolsó a web site.

Tavasszal a HR Portál is indított egy, kétkezi munkát végző mesterekről szóló sorozatot, és erről a honlapról is kerestünk szakembereket. Kíváncsiak vagyunk arra, vajon nekik mennyire segített az üzletmenet fellendítésében - a HR Portálon megjelent cikkeken kívül - a felületen való megjelenés.

Baranyi Éva, üvegműves úgy látja, hogy sajnos, neki semmilyen, üzleti eredményben kifejezhető hasznot a honlapon való jelenlét nem jelentett. Senki nem jött hozzá azon keresztül, ami talán azért van, mert kevesen tudnak erről a forrásról.

Hasonlóan vélekedett Szántó Tamás, paplankészítő is. Az Elfenbein üzemben a honlapra hivatkozva eddig még senki nem jelentkezett. "Véleményem szerint jobb promóciót érdemelne a kezdeményezés." - mondta a mostani megkeresésünkre a mester.

Tornyánszki Éva viszont említett olyan lehetőségeket, amelyek már rövidtávon is javíthatták a működést. Voltak olyan üzemek, amelyeket kiajánlottak városi séták látogatási helyszíneként, és ahol a látogatók rögtön vásárolhattak is.

Puhítani kell a mestert, és szerénységre szoktatni a fiatal formatervezőt

Jelentős problémát jelent az, hogy a műhelyekben szinte nincs utódlás. Aki tud, az külföldre megy, mert ott lényegesen jobbak a körülmények. A formatervezést tanító közép-, és felsőfokú oktatási intézményekből kikerült végzősök tudása viszont meglehetősen hiányos. "Még a MOME sem ad olyan szintű gyakorlati képzést, ami elegendő lehet arra, hogy egy textiltervező önállóan nyisson egy üzemet. Ugyanis előfordul, hogy nem tudnak olyan jól varrni a frissen végzettek" - sorolja a szakképzési hibákat Tornyánszki Éva. Az lenne a cél, hogy ezek az - elméletben - a formatervezésről, és az online piactérről sokat tudó fiatalok beépülhessenek a kézműves műhelyekbe, és idővel átvehessék azokat. Addig pedig sok mindent tanulhasson egymástól mindkét oldal.
Például, a fiatal készíthetne egy friss honlapot, és megtaníthatná sok esetben a szinte megtalálhatatlan üzlet vezetőjét arra, hogyan éljen a marketing eszközeivel.

Azért nem biztos, hogy ez a "felállás" minden esetben a tapasztalatok által is alátámasztható. Pont azok a mesterek, akikkel a HR Portál munkatársa a sorozat keretében találkozott, kiváló kommunikációs képességgel bírnak, a honlapjuk is korszerű, és szívesen foglalkoznak az új, és a régi vevőkkel. Ellenben egy, a mostani cikkhez megkeresett, fiatal ékszertervező meg olyan kommunikációs stílusban utasította el a szereplést, ami - ha ez mindennapos szokása-, akkor üzletpolitikai szempontból teljes kudarcot vetít előre.

Váljon mozgalommá a kézművesség támogatása!

A városi séták, és a kutatás második ütemében felvett életútinterjúk során Tornyánszki Éva azt tapasztalta, hogy a mesterek élvezték a közös munkát. "Azt a visszajelzést kaptam az interjúkat készítő, szociológus-hallgatóktól, hogy ezek a szakemberek szerették a beszélgetést, élvezték az azonnali visszajelzést, és sokan kaptak szereplési lehetőségeket különböző médiumokban, amelyekre pedig nagyon büszkék voltak".

Azt mindenki érzékeli, hogyha valamilyen egyedi tárgyat szeretne készíttetni, akkor például az asztalos szakmát jól végző szakemberekből hiány mutatkozik. "Nem jó a képzés, vagy a társadalom nem értékeli a kétkezi munkát” - tűnődött el a design menedzser. Ezen változtatni szeretnének, már ezzel a projekttel is.

A közeljövőben a "Mi készül a városban?" sokféle fejlesztésen fog keresztülmenni. Tervbe vették, hogy interaktívabbá teszik a folyamatosan bővülő tartalmú honlapot, hogy ezzel is segítsék az egymásra találást fogyasztó és szolgáltató, illetve a mesterek közt is.

A háborúk, a válságok, az államszocializmus, és most a rengeteg bürokráciával való küzdés ellenére megvan az igény a kézművesipari termékek vásárlására, és a piaci folyamat erről az oldalról elindítható. Tornyánszki Éva egyik célja az, hogy egyrészt ezeket az igényeket továbbítsa ezekbe a kis, kézműves boltokba, másrészt jelenjen meg Budapesten is az a szemléletmód, amely inkább minőségi termékek vásárlását, és azok javíttatását támogatja a sok-sok gagyi helyett, amely rövid úton az egyre növekvő szeméthegyet növeli.


Főcikk képe: Penziás Nikolett: Tóth István lovaglócsizma készítő, Budapest, 2014. DT