Önbizalom és vezetés: kiből lesz vezető és kiből értékesítő?

Nézeteltérés, konfliktus esetén a két fél közül általában csak az egyik akarata érvényesülhet. A nyertes-vesztes játszmákban a „győztes” tudja az érdekeit érvényesíteni, és neki sikerül elérni, hogy a „vesztes” az ő elképzelései szerint alakítsa viselkedését, vagyis hogy a másik megfeleljen az elvárásainak. A kompromisszumra kényszerülő arra fókuszál, hogy a másik elfogadja viselkedését annak érdekében, hogy a másik fél beleegyezésével ő is elérje célját. Vagyis a kompromisszumpárti a valódi énjét nem felvállalva, elismerésért cserébe azt teszi, amit elvárnak tőle. Mindaddig minden rendben van, míg a kompromisszumért cserébe megkapja az elvárt elismerést, azonban ez nem minden esetben történik meg. Ilyenkor pedig az önmizalmán esik csorba, hiszen minden igyekezete ellenére sem sikerül megkapnia a pozitív visszaigazolást. A másik elismerésének megszerzéséhez azt az utat választja, hogy egyre jobban feladja önmagát: vágyait, világszemléletét, akaratát. A kudarcok eredményeként egyre kevésbé hiszi el, hogy képes megfelelni újabb elvárásoknak, hiszen az előzőeknek sem tudott, így lépésről lépésre őrlődik fel az önbizalma. A folyamat következménye pedig az önbizalomhiányos ember, aki elsősorban nem a saját, hanem mások érdekeit tartja szem előtt. A probléma megoldását jelentené, ha a jövőben konfliktus esetén vállalná az összeütközéseket, azonban a korábban kialakult önbizalomhiánya még fennmaradna. Az önbizalom felépítése nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem egy hosszabb folyamat része. Illetve a konfliktusvállalást is nehezebb kivitelezni olyannak, aki nem szokott hozzá, vagyis meg kell tanulnia ezt a fajta magatartásmódot.

Elfogadásért túlóra

Az önbizalom kapcsán sokan gondolják, hogy ha valaki meg mer tenni valamit, akkor van önbizalma, ha pedig nem, önbizalomhiányban szenved – mondta el a HR Portálnak Sebők Zsolt, a Kivagyte.hu vezetője, analóg terápiával foglalkozó tréner, aki hozzátette: jól látható, hogy a „meg merem tenni” elgondolás éppen az önbizalom hiányáról árulkodik. Hiszen a fenti mondatban az a bizonytalanság ölt testet, hogy megkérdőjelezem a saját képességeimet. Ha elérem a kitűzött célokat, akkor elfogadnak, ha nincs eredmény, akkor elutasításban lehet részem.

Ahelyett, hogy a dolgozó azt figyelné, mi a jó saját magának, arra koncentrál, hogyan szerezhetne elfogadást. Mindeközben pedig feladja önmagát: az alapvető értékeit, az akaratát, az önbecsülését. Időnként ugyan sikerül megszerezni az elfogadást, időnként viszont nem. Ilyen esetekben csökken belső tartása, az önmagába vetett hite – mondta el Sebők Zsolt. Így az évek múlásával egyre többször hódol be mások akaratának, negyven éves kora után azonban már sokkal nehezebb visszafordítani ezt a folyamatot.

Tehát az elfogadásért cserébe egyre merészebb vállalásokat tesznek a kollégák – például túlóráznak. Ezek a vállalások egy sajátos hazárdjátékot hoznak létre az egyén belső, érzelmi világában. Ebben a környezetben minden egyes vállalás azért születik meg, mert a munkavállaló azt keresi, hogyan tudna úgy viselkedni, hogy a vezetőjétől elfogadást, elismerést kapjon. Tehát azon igyekszik, hogy megfeleljen az elvárásoknak – foglalta össze tapasztalatait Sebők Zsolt, aki szerint ez azért hazárdjáték, mert a kolléga saját önbecsülését adja fel eközben, hogy elismerést szerezzen magának. Teszi ezt mindazért, mert nincs tisztában önmaga értékeivel, és nem tudja, miben segíthet tudásával a munkakörnyezetének. Hiszen ha azt adná a cégnek, amiben ő a legjobb, akkor boldog lehetne, miközben a szervezet számára is a legnagyobb értéket hozná létre.

Negatív gyermekkori élmény állhat az önbizalomhiány mögött

Az önbizalomhiány kialakulása a legtöbb embernél a gyermekévek során megélt, rendezetlen konfliktushelyzetekre vezethető vissza. Mint a legtöbb gyermekkorban gyökerező lelki problémánál, az önbizalomhiánynál is a legközvetlenebb környezet, vagyis az anya és az apa viselkedése játszik nagy szerepet. Ha az esetek többségében a szülők azt teszik, amit a gyermek szeretne, akkor ez a gyermek számára azt a jelzést közvetíti, hogy szeretik őt. Vagyis megtanulja, hogy erős, hiszen képes érvényesíteni akaratát másokon. Ezekből az emberekből lesznek a legjobb vezetők. Ha pedig rendre alul marad a szüleivel szemben kialakuló konfliktusokban, akkor az az érzés erdősödik meg benne, hogy ő a gyengébb. Ebből a gyengébb pozícióból meggyőzésbe kezd:

A. vagy a szülőt győzi meg – általában vicces – alku keretében, hogy célját elérje,

B. vagy a gyerek önmagát győzi meg, hogy amit a szülő igen, de a gyerek valójában nem szeretne, az miért jó mégis önmaga számára.

Bármelyik válaszreakciót választják is, folyamatosan csökkentik önbizalmukat, amikor egy-egy konfliktust elkerülnek. Az „A” úton járókból idővel remek értékesítők, a „B” út követőiből pedig kiváló konfliktuskerülő beosztottak válnak – mondta Sebők Zsolt. Ez a folyamat egészen addig tart, míg az egyén egy napon ráébred, hogy „elnyomásban él”. Persze ezen a napon már nem fog emlékezni a szülővel vívott csatákra.

Kitörni a börtönből, otthagyni a munkahelyet

Hirtelen azt fogja érezni, hogy a cégnél olyan dolgokat várnak el tőle, amit nem tud jó szívvel megtenni. Ez megy egy darabig, majd a kolléga új állás után néz. Az új munkahelyen a helyzetek egy ideig nem tűnnek ismerősnek, majd ott is eljön a nap, amikor megelégeli az „elnyomást” és szeretne kitörni önnön „börtönéből”, csak nem tudja, hol követett el hibát. Legtöbben azt gondolják, hogy a pillanatnyi környezet szereplőiben van a megoldás kulcsa, pedig nem. Azt a legritkább esetben gondolja egy-egy kolléga, aki egy „uralkodó főnők súlya alatt nyög”, hogy ő maga változasson a saját helyzetén – véli a szakember.

Vannak, akik az „A” és „B” utat felváltva használják, belőlük lesznek a legjobb középvezetők. Hiszen a főnökkel szemben a „B” út járható, a kollégák felé, pedig az „A” út eredményes. Ők azok, akik a leggyorsabban építik le az önbizalmukat a két különböző módszer egyidejű használatával.

Megoldás: fel kell oldani a korábbi negatív élményt

Bármelyik úton is jár valaki, el sem tudja képzelni, mit tehetne, amivel helyzetét meg tudná változtatni. Több tréning, módszer is segítségére lehet a konfliktuskerülő, önbizalomhiányos magatartás feloldásában, amely során a változáshoz addig a pillanatig kell visszajutnia az egyénnek, ahol a szülőkkel szemben alul maradt az alkudozásban. Erre az eseményre visszaemlékezni éber állapotban igen korlátozottan lehet, ezt az emléket inkább egy elmélyült transzállapotban, meditáció közben lehet megtalálni és átalakítani – mondta el tapasztalatait Sebők Zsolt, az analóg terápiával foglalkozó tréner. Amikor átalakítja a gyerekkor kezdetén megélt kritikus élményt, átalakul vele felnőttkori reakciója is. Már el tudja képzelni, sőt kivitelezni is képes a főnökével azt a beszélgetést, ami a kolléga számára jó érzést hoz, és a vezető is megérti, hogy a kolléga tudását mire érdemes használni. Ezért a kolléga nem akar távozni, a vezető pedig elégedett lesz a munkatársával, és végül a szervezet is profitál e változásból. Bár ezt a folyamatot kizárólag a kolléga indíthatja el, saját elhatározásából, önként, mégis nemcsak önmaga nyer vele, hanem a vezetője és a cég is – foglalta össze meglátásait Sebők Zsolt.