Önmegvalósítók: vállalkozó lettem, miután gyerekem született

Matheidesz Dóra

- Hogyan jött a váltás gondolata?

- Mindig is szerettem a nemzetközi környezetet, mindig is jól kijöttem a külföldiekkel. Miután jól beszélek több nyelven is és sokat megfordultam külföldön, nem esett nehezemre a nemzetközi közeg. Szerettem a diplomácia világát is, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A munkát is szerettem, változatos volt és érdekes. De amint anyaként kellett ellátnom a munkakörömet, hirtelen nehéz lett a munkaidő adta merevséggel bánni, a hivatali munkarend kötöttsége, a folyamatos jelenlét rossz érzéssel töltött el.

- A váltás - már ami a munka jellegét, szektorát illeti, óriási volt. Miért éppen kismamaruha?

- A nagykövetségen valójában nem volt túl sok kreatív feladatom. Nagyon leegyszerűsítve azt csináltam, amit mondtak, amit kiosztottak rám és kevés hely és tér volt ötletekre, elképzelésekre. Amikor otthagytam a nagykövetséget, hogy saját vállalkozást indítsak, ez teljesen megváltozott. Csak magamra számíthattam, az én ötleteimre, a saját elképzeléseimre, mindent magam csináltam. Nem csak munkahelyet, de szakmát is váltottam anélkül, hogy erre képeztem volna magamat. Beosztottból vezető lettem, a saját vezetőm. Az addig szigorúan irodai munkámat felváltotta egy túlnyomó részt gyakorlati munka. A közszférából áteveztem a kereskedelembe, ahol nincs háttér, ahol nincs kinek benyújtani a számlát, itt mindent saját erőből kell megoldani. Ennek nagyon sok előnye is van. Talán mert a bürokrácia világában 8 év alatt eleget adminisztráltam, sikerült a b.boom-ban minimálisra szorítanunk a cégen belüli papírmunkát. Habár rettentő sok adminisztratív követelménynek kell a cégeknek megfelelni, mi igyekszünk minimalizálni a házon belüli adminisztrációt, amit csak lehet, online megoldásokkal próbálunk hatékonnyá és csinálhatóvá tenni. A kismamaruha az valójában egy véletlen találkozás eredménye. Egyszer csak szembe jött és én beleszerettem a lehetőségbe. Ez a szerelem lassan 6 éve tart.

- Hogyan jutott arra, hogy inkább saját vállalkozásba kezd, mi volt a legfőbb motiváció?

- Régóta motoszkált már addigra bennem, hogy kéne valamit csinálni. Voltak ötleteim, elképzeléseim, de egyik sem volt elég erős ahhoz, hogy lendületbe hozzon. Aztán egyszer csak megtörtént. Amikor már nagyon úgy éreztem a nagykövetségen, hogy nem egy másfél éves gyerek mellé való ez a munka, akkor hirtelen körvonalazódni látszott a megoldás. De összességében, azt hiszem a szülői minta volt a döntésemben a legmeghatározóbb. A vállalkozni vágyást biztosan tőlük örököltem. Otthon azt láttam, hogy az ember tesz azért, hogy előrébb jusson. Meglátja a lehetőséget és meglépi a szükségeset és nem azt várja, hogy megtörténjen a csoda. Vagy ha úgy tetszik, akkor tesz azért, hogy legyenek lehetőségei. Szüleim mindig is sokat dolgoztak és sok olyanba belevágtak, amit a környezetük csodált. Gondolom ezt a mintát hozva én is természetesnek vettem, hogy ha tovább akarok lépni, akkor azért tennem kell. Nem éreztem már jól magam a helyemen ezért változtattam.

- Mennyi előkészítést igényelt a saját vállalkozás beindítása?

- Erre nem tudom a választ. Én nagyjából fél évig készítettem elő a dolgokat. Onnantól, hogy megszületett a döntés, hogy belevágok, nem volt kérdés hogy mit és hogyan kell csinálni. Persze számos választás előtt álltam, sok dilemmám volt, sőt, még álmatlan éjszakáim is voltak, de ezt teljesen természetes. Nagy volt a tét. Nem volt tulajdonképpen semmilyen tapasztalatom a vállalkozósdiról. Mindent magam tapasztaltam ki, saját bőrömön tanultam, magam jártam utána, estem át a gyermekbetegségeken. De biztos, hogy jobb iskola volt ez mintha elmentem volna valamilyen tanfolyamra. Azóta azt veszem észre, hogy engem hívnak, keresnek, hogy mondjam el másoknak, mit és hogyan kell.

- Milyen Magyarországon vállalkozni? Mi a legnehezebb, legkönnyebb?

- Mondjuk összehasonlítási alapom nincs, mert sehol máshol nem vállalkoztam még, de ha nagyon negatív akarok lenni, akkor azt mondom, hogy elkeserítő. De én inkább azt az utat választottam, hogy a jó oldalát nézem és akkor viszont nagyon jó. És ennél jobbat nem is tudnék elképzelni magamnak. Olyat csinálhatok, amit nagyon szeretek, élvezek. De jó az is, hogy munkát adhatok másoknak, akik szintén boldogak ettől. Szintén pozitív, hogy nagyon nagy találékonyságra, kreativitásra és rugalmasságra van szükség. Azt meg külön szeretem, hogy borzasztó sok mindent tanultam, és nem csak a szakmát érintő kérdésekben. Tehát valójában jó vállalkozni, nekem jó. De az is biztos, hogy nem való mindenkinek. De nekem, mint kisgyermekes anyának ideális.

- Honnan indult a vállalkozás és hová jutott?

- Olyan nagyon nagy utat nem tettünk meg, de ez valahol egy tudatos döntés is. Két boltunk van, ötödik éve járnak hozzánk a kismamák, van olyan, aki már a harmadik gyermekét várja, de már az elsővel is hozzánk járt vásárolni. Összességében azt tartom eredménynek, hogy megbízható, munkájukat jól végző munkatársakkal dolgozhatok együtt. 100 százalékban női vállalkozásról van szó, sokan közülünk kisgyermekes anyák, akik velem együtt megtalálták a nekik ideális munkahelyet. Mi nem generálunk fölösleges stresszt, csak azért, hogy nagyobb teljesítményt érjünk el. Sokkal fontosabb szempont a kiegyensúlyozottság, a biztonság, a megbízható, stabil háttér, mint eggyel több eladott ruha. És ha az alkalmazottak jól vannak, akkor a vásárló is sokkal jobban érzi magát nálunk. Szeretnek bejárni hozzánk a kismamák, mert nagyon emberi közeg várja őket. Kis utcai üzlet, ahol emlékeznek, hogy legutóbb mit mesélt a kismama, ahol a ruhákon kívül még oly sok minden megtalálható, ami gyermekváráshoz köthető. Van, hogy összetalálkozik 2-3 kismama az üzletben és órákat beszélgetnek nálunk. Van egy online közösségünk is, az is egy állandóan változó kismama közeg.

- Szeretne a kis cégből nagy céggé válni?

- Nem, ennél nagyobb nem szeretnék lenni, nagyjából elértük a határainkat, ezt szeretném fenntartani egyelőre. És ha mindent újrakezdhetnék, akkor is ezt az utat járnám végig.