Sokat nyertek a britek a migrációval, mégis hisztéria van - Interjú Andor Lászlóval

- Miért tartotta fontosnak, hogy felemelje a hangját ebben a kérdésben?

- A bizottság álláspontja szerint a brit gyakorlat (amely az úgynevezett right to reside test alapján működik) diszkriminatív, és sokakat indokolatlanul kizár a juttatásokból. Ha a bizottság és a tagállam nem tud megegyezni egy ilyen vitás ügyben, akkor az Európai Bíróság dönt, és annak eredményét aztán mindkét fél el kell, hogy fogadja. A társadalombiztosítás uniós koordinációja egységes, a tagállamok által közösen kialakított szabályok alapján zajlik. Ahol ettől eltérnek és valamilyen diszkrimináció érvényesül, a bizottság feladata fellépni. Tesszük ezt annak a sokezer dolgozónak a megsegítésére, akiket eddig megrövidítettek, illetőleg azért, hogy a jövőben esetleg a mainál intenzívebb munkaerő-mobilitás kevesebb vita mellett történjen, annak előnyeit az emberek és a cégek egyaránt megtapasztalják és értékeljék.

- Hogyan kíván szigorítani a bevándorlók szociális ellátásain Nagy-Britannia? Miért aggályos ez?

- Nagy-Britanniában az elmúlt hetekben egyfajta ötletelés zajlik, pedig - mint mindenki másnak - hét évük volt arra, hogy a bolgár és román útlevéllel rendelkezők szabad munkavállalására felkészüljenek. Aggályosnak azt tartom, hogy ezt a közelgő napot egyfajta hisztéria övezi, annak ellenére, hogy Nagy-Britanniába messze nem fog annyi román és bolgár érkezni, mint amennyi lengyel érkezett a megelőző évtizedben. Ráadásul minden érdemi elemzés azt mutatja, hogy a britek sokat nyertek az EU-n belüli migrációval. Azt, hogy a segélyekkel való visszaélések kiszűrésére a brit kormány lépéseket tesz, helyesnek tartom, amennyiben az az EU-jog keretein belül történik, és tartózkodik a diszkriminatív megoldásoktól. Ugyanakkor teljességgel indokolatlan a mostani helyzet alapján arról spekulálni, hogy a szabad mozgást az EU-ban "kevésbé szabaddá" kéne tenni, és már most kellene intézkedni a majdani EU-bővítések munkaerő-piaci hatásairól. Az új tagországok emlegetése eltereli a figyelmet arról, hogy mostanában éppen Olaszország és Spanyolország felől nőtt meg a munkaerő-vándorlás, és hogy Nagy-Britanniában a legnagyobb létszámban mégis csak az Európán kívülről érkezettek vannak a migránsok között (ráadásul körükben több az inaktív, mint az EU-n belülről érkezők körében).

- Meglepték az Ön nyilatkozatára érkező heves reagálások?

- Nem lepett meg semmi, mert tudjuk, hogy a brit média egy része gátlástalan (lásd az elmúlt évek telefonlehallgatási botrányát) és a politikusok egy része sem tud mit kezdeni a tényekkel, ha azok nehezen eladhatók a szavazóközönség egy részének. Tudjuk, hogy kiélezett pártpolitikai küzdelem zajlik Nagy-Britanniában, és az idegengyűlölet felkorbácsolása ezzel is összefügg. Tudjuk, hogy az elmúlt három év gazdaságilag nem úgy alakult, ahogy a kormány szerette volna, és ennek értékelése helyett könnyebb például a román koldusokra terelni a szót. A politikai elitnek azonban – pártkötődéstől függetlenül – rá kell döbbennie a saját felelősségére. Nem állíthatja be a szabad mozgást úgy, mint amiből az országnak kára származik, miközben sokat nyer belőle. Ha nem korrigálják hamar ezt a pályát, még a végén kivezetik az országot az EU-ból. Ezt mi nem szeretnénk, de megakadályozni csak maguk a britek tudják.

- Mit szól ahhoz, hogy egyenesen a hazai ügyek rendbetételére szólítják fel egyes brit politikai erők?

- A jobban tájékozott brit politikusok tudják, hogy Magyarország az elmúlt három évben szinte folyamatosan kemény kritikát kapott a nemzetközi sajtótól. Az Európai Bizottság és más uniós intézmények szigorúan és következetesen felléptek a Magyarországon tapasztalt visszásságokkal kapcsolatban. Következetesnek kell lennünk; mindenütt az uniós jog alapján, a konkrét problémákkal arányosan kell megszólalni és intézkedni. Az, hogy Magyarországon vagy Olaszországban vagy Görögországban is vannak problémák, nem jelentheti azt, hogy a briteknek nem kell betartaniuk a közös szabályokat. Furcsa lenne, ha ilyen következtetésre jutnánk.

- Egyetért-e azzal, hogy szigorúbb szabályozásra van szükség az olcsó, kelet-európai munkaerő alkalmazása esetén?

- Különbséget kell tenni a szabályozás és a korlátozás között. Bizonyos esetekben lehet létjogosultsága az ellenőrzés szigorításának, éppen azért, hogy ne kelljen korlátozásokban gondolkodni. Ilyen értelemben szigorúbb ellenőrzést mi magunk javasoltunk a kiküldött munkavállalók esetében. Azt gondolom, hogy ha valaki az országok közötti jövedelmi különbségekre a munkaerő-mozgás korlátozásával akar válaszolni, akkor el kell fogadnia, hogy mások az áruk vagy a tőke mozgását korlátoznák. Ez egyet jelent az egységes piac lebontásával, vagyis az EU alapjait kérdőjelezi meg. Fontos, hogy a jövedelmek konvergáljanak, de ezt a mozgás korlátozása nem segíti elő; ebben szerepet játszik az érdemi kohéziós politika valamint a hatékony érdekegyeztetés és szociális párbeszéd.

- A napokban született megállapodás a kiküldött munkavállalók jogairól. Miben kívánnak szigorítani Európa munkaügyi miniszterei?

- Elsősorban az ellenőrzés szigorításáról állapodtak meg, és arról, hogy a fővállalkozó is feleljen azért, hogy az alvállalkozó kifizeti-e a kiküldött dolgozó bérét és más jogai (például a szabadsághoz való jog) sem sérülnek. Szintén magasabb követelmények lesznek a munkavállalók és a vállalkozások tájékoztatására a velük kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről. Ez a végrehajtási irányelv nem változtatja meg az 1996-os kiküldetési irányelv alapvető paramétereit, például nem változtat azon, hogy a tb-fizetés továbbra is a származási országban történik.

A kiküldött munkavállalóknak összességében javul a védelme, a szabályszerűen működő cégeknek pedig nem kell igazságtalan versenyben részt venniük azokkal, akik a normák figyelmen kívül hagyásával szereznének előnyt. A munkavállalók kihelyezésének lehetősége előnyére válik az egyes országok munkaerőpiacainak és a vállalatoknak is, de szükség volt egy olyan megoldásra, amely garantálja, hogy a minimális szociális normák is be lesznek tartva. A megállapodás világos üzenetet küld arról, hogy a munkavállalók jogai – még ha másik országban is dolgoznak – ugyanannyira fontosak, mint a szolgáltatás nyújtásának szabadsága.

- Mennyire tartja megfelelőnek az EURES-hálózatot, várhatók-e fejlesztések? Ha igen, milyen téren?

- Az EURES-ből többet lehet és kell kihozni. Fontosnak tartom, hogy minél jobban lebontsuk a mobilitás előtti akadályokat, és akinek otthon nincs munkája, találjon egy másik uniós tagállamban, és a cégek is rátaláljanak a nekik megfelelő munkaerőre. Januárban javaslatot teszünk egy új szabályozásra. Fontos elem, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok mellett a lehető legtöbb érdekelt szereplőt (többek között a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseleteket) arra fogjuk ösztönözni, hogy az EURES hálózatát használják munkaerő toborzására és közvetítésére. Hatékonyabbá válik az önéletrajzok és az állásajánlatok közötti közvetítés. Szintén jelentős változásnak számít, hogy az EURES fokozatosan kiterjed majd a gyakornoki programokra és a tanulószerződéses gyakorlati képzésekre is. Az EURES arra is nagy figyelmet fordít majd, hogy csak megfelelő szintű munkakörülményeket kínáló és a munkavállalók jogait tiszteletben tartó cégek ajánlatai legyenek a rendszerben.

- Hány magyar önéletrajz van jelenleg az EURES-rendszerben?

- 2013 végén valamivel több, mint 30 ezer magyar önéletrajz van az EURES rendszerében. Ezzel a magyarok a 11. helyen vannak, a legtöbb életrajzot a spanyolok és olaszok töltötték fel. A rendszerben összesen 1,24 millió önéletrajz található.

- Ön már korábban szorgalmazta, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok munkáját hangolják össze európai szinten - ez hogy áll? Sikerült már létrehozni olyan platformot, ahol összemérhető a szolgálatok teljesítménye?

- Idén ebben komoly lépések történtek, de a folyamat még nem tart ott, hogy teljes átjárhatóságról és átláthatóságról beszéljünk. A 28 tagország között jónéhány olyan van, ahol a foglalkoztatási szolgálatok teljesítménye messze elmarad a legjobban működő német-osztrák modelltől. A fejlődést most elsősorban az Ifjúsági Garancia bevezetésén tudjuk lemérni. Április elején tartunk Brüsszelben egy konferenciát erről, ahol a foglalkoztatási szolgálatok beszámolnak majd saját reformjaikról is.

- Hogyan összegezné az elmúlt év eredményeit, miben sikerült előrelépni, mi az ami 2014-es feladat maradt?

- A 2013-as év legfontosabb fejleménye az Ifjúsági Garanciáról szóló döntések meghozatala és a bevezetés előkészítése volt. Jó volna, ha több forrás állna rendelkezésre, de meg kell próbálnunk ennyiből is kihozni a maximumot. Természetesen azt is tudjuk, hogy az ifjúsági munkanélküliség mint probléma nem választható el teljesen a gazdasági válságtól, az eurózónában kialakult egyensúlytalanságoktól. Fontos, hogy a foglalkoztatás felelősei aktívan részt vegyenek a valutaunió reformjában, próbálják meg azt gyorsítani. 2013-ban lezárultak az MFF-tárgyalások (a következő hétéves költségvetésről), és az új ciklus indítása feladatokat ad a következő hónapokra is. Ami ezen túl a következő évben igen fontos: további lépések a munkaerő-mobilitás eredményességének javítására (beleértve az EURES-reformot), a "zöld munkahelyek" átfogó koncepciójának kidolgozása (összefüggésben az Európa 2020 stratégia félidős értékelésével), és a munkakörülmények javításának elősegítése, kiterjesztve a fekete munka elleni harcra, és a munkavédelemre, valamint ezek nemzetközi dimenziójára is.