Tanulni egy életen át? 2. rész

Tanulás: garancia a boldoguláshoz

Egy élő példa bizonyítja, mekkora értékkel bír mai világunkban az életen át tartó tanulás. Mária (53) mélyépítő technikusként végzett, immár 25 éve ugyanannál a kft.-nél dolgozik. Átélt számos leépítést, átszervezést, vezetők jöttek, tulajdonosok mentek, a cég összezsugorodott. Bár az idők folyamán tudása kissé megkopott, rá valahogy soha nem esett a választás az elbocsátásoknál. Műszaki ügyintézőként belátta, elkerülhetetlen a számítástechnikai ismeretek elsajátítása, így nem sokat hezitált, amikor a cég felsőfokú informatikai képzést ajánlott fel. A kétgyermekes családanya - akinek addig a számítógép bekapcsolása is rejtély volt - elvégezte az (ECDL) informatikai tanfolyamot és lányai legnagyobb döbbenetére tervezi a következő szintet. Mária egy életre megtanulta: a folyamatosan megújuló emberé a jövő, ez ad garanciát a boldoguláshoz, megélhetéshez. Az elbocsátás réme újra elkerülte, éppen most kapott fizetésemelést, személye kikerülhetetlen a cégnél.

Úgy változik a munkaerőpiac, mint az időjárás

Az állandóan mozgó munka piacán ki vagyunk téve az ottani viszonyoknak, követnünk kell változásait. A munkaügyi szakemberek arra figyelmeztetnek: a munkaerőpiacon nem láthatók azonnal ezek a változások, és az sem, milyen irányba mozdult a kereslet. Így az embernek fel kell készítenie magát arra, hogy a tanulás akár pálya-hossziglan is tarthat. Még mielőtt belelovalnánk magunkat abba, hogy életünk végéig iskolapadban kell ülnünk, jobb tisztázni, mit is jelent valójában az életen át tartó tanulás.

Gazdasági kényszer az élethosszig tartó tanulás igényének alapja

Az életen át tartó tanulás (Life Long Learning - LLL) hívei szerint ugyanis elképzelhetetlen mai tudásalapú társadalmunkban, hogy valaki ne képezze folyamatosan magát. Ezt kívánja meg a gyorsuló idő, tudásgazdaság és a tudásalapú társadalom. "Az élethosszig tartó tanulás igényének objektív alapja a gazdasági kényszer, amely az egyén számára szükségessé teszi az állandó továbbképzést, a változó piaci és karrierigények miatt szükségessé váló pályakorrekció által megkövetelt új, többletismeretek megszerzését." - írja Prof. Dr. Besenyi Lajos a CEO, Magazin tavalyi számában. Vagyis a XXI. században az érvényesülés feltétele: az ismeretek állandó bővítése, megújítása. A Miskolci Egyetem Felnőttképzési Regionális Központ elnöke cikkében levezette, a középkor agrár-, az újkor ipari, a legújabb kor pedig tudásalapú társadalom. A legújabb korban a munkaerő sajátos struktúraváltozáson megy keresztül, az iparban dolgozók aránya fokozatosan csökken a szolgáltató ágazatban, a tudástermeléshez kötődő ágazatokban, az informatikai szektorban megfigyelhető növekedéssel összhangban.

A tudás befektetés

Mint ahogy Besenyei Lajos is megállapítja anyagában: ahogy a tőkebefektetések kedvenc területei a tudásközpontok (innovációs kutatóközpontok), úgy "az egyén számára is a tudásba történő befektetés a legkívánatosabb, ez az, aminek a hasznosságát egy életen át élvezheti." Ezzel mind a mesteremberek, mind a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal szakembere, mind pedig a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyet ért, ahogy a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány szakmai vezetője is.

Észre sem vesszük, hogy a tanulás mindennapjaink részévé vált. Természetes, ha például egy pedagógus, jogász, adószakértő folyamatosan továbbképzésekre jár, elavult ismeretekkel ugyanis nem tudna boldogulni. De azon sem akadunk fenn, ha egy új receptet tanulmányoz kollégánk, vagy ha a fúró használati utasítását böngészi férjünk. - Fontos tisztázni, hogy az életen át tartó tanulás gondolata erre az elvre épül. Ezen kifejezés alatt nem kizárólag az iskolai szintű oktatás értendő - világítja meg a problémát Szalai Piroska, a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány szakmai igazgatója, kurátora. A Perfekt Power Kft. ügyvezetője, a CEO Magazin főszerkesztője úgy véli, erősen átalakul a munkaerőigény, amit a humán erő némi időcsúszással fog követni. Azt azonban szerinte sem lehet előre látni, hogy mit a hoz a jövő, milyen szakmákra lesz szükség tíz év múlva. - A belső intelligenciánk, motivációnk, vágyaink határozzák majd meg, milyen irányba mozdulunk - fogalmazott a szakmai vezető. Mint az LLL híveinek többsége, úgy az alapítvány munkatársa is arra hívta fel a figyelmet, hogy az új technológiákkal lépést kell tartani, folyamatosan képeznünk kel magunkat. A mai korban ugyanis nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne kövessük a változásokat, legyen szó bármilyen munkakörről, feladatról, eszközről.

A legnagyobb országos pénzintézet ügyfélszolgálatán az internetes számla előnyeiről tájékozódva is eszébe jut az embernek, hogy a 40 körüli munkatárs folyamatos átképzések nélkül nem tarthatta volna meg állásást. Ahogy Szalai Piroska is fogalmazott: hiába van meg az alapműveltség, stabil tudáselemek, ha nem tudjuk például kezelni a számítógépet.

Nem új keletű a tanuló társadalom ideológiája

Borbély-Pecze Tibor Borsot, a Foglalkozási és Szociális Hivatal képzési igazgatóságának munkatársát arról kérdeztük, mennyire állja meg a helyét az életen át tartó tanulás elmélete. Mint ahogy a szakember kifejtette, egyre inkább teret kap ez a koncepció, ugyanakkor az áltag ember szemszögéből gyakorta még ma is kevéssé érthető, hogy nem a formális iskolai végzettségek halmozásáról, hanem a saját személyes életpálya tanulásként történő megéléséről van szó. A tanuló társadalom ideológiája ebből a szempontból nem új képződmény, gyakorlatilag a folyamatos önfejlődés nagyon is pozitív képére épít. Az LLL koncepciójának meghatározó eleme az állampolgár aktivitása, önálló kezdeményezőképessége a munkaerőpiacon, a képzési piacon és a társas életben egyaránt.

Reform előtt az oktatási rendszer

Besenyi Lajos anyagában nyomatékosítja: a tudástermelés hagyományos modelljei szétestek, a klasszikus oktatási intézmények mellett új, a tudástermeléssel és újratermeléssel kapcsolatos piaci szereplők jelentek meg. A szakember szerint kérdésessé vált a hagyományos felsőoktatási intézmények és az életen át tartó tanulás követelménye közötti kapcsolat és központi kérdésként merül fel a minőségbizosítás kérdése, amely szerinte valójában megoldatlan.

Borbély-Pecze Tibor Bors pedig azt emelte ki, hogy a hagyományos felsőoktatási intézményekre továbbra is szükség van, de ezek mellett más képzési lehetőségeknek is teret kell adni, tekintettel arra, hogy a munkaerő-piaci szereplőknek életkortól, élethelyzettől, stb. függően más-más elvárásoknak kell megfelelniük, és más-más kihívást jelentő helyzetben kell helytállniuk. - Jelenleg egy átmeneti időszakban vagyunk, amikor a képzőintézmények palettája igen színes, de szükséges, hogy ez a rendszer letisztuljon, és világossá váljanak a képzési lehetőségek utáni munkavállalási lehetőségek határai - vallja a szakember.

A hangsúly a kompetenciákra helyeződik

Borbély-Pecze Tibor Bors kiemelte: a képzés, felnőttképzés tekintetében fontos a minőséget befolyásoló szempont, hogy a hagyományos tanulás - munka sorrend megváltozott és egyre jellemzőbbé válnak a több szakaszból álló karrierek. Ezekben a tanulás- munka-tanulás szakaszai váltakozva jelennek meg, amely következtében a tanuló egyre több esetben felnőttet jelent. A felnőttek tanulási szokásai pedig alapvetően mások, sokkal erősebben építenek a tapasztalati tanulásra, a korábbi készségek mozgósítására. Nem véletlen, hogy az andragógia egyre meghatározóbb szerephez jut a fejlett országokban. A képzések értékét és ezáltal a képzések munkaerő-piaci, társadalmi és egyéni hasznát jellemzően a felhasználhatóságuk határozza meg. Azaz a képzést, tréninget, tanácsadási folyamatot befejező felnőtt esetében a megszerzett kompetenciák későbbi életút során történő felhasználhatósága válik döntővé a korábbi ismeretalapú tesztek helyett. - Ma a kompetencia, a valamire való készség, a döntő - emelte ki Borbély-Pecze Tibor Bors.

A szociális tárca is azt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi testületek nem annyira az egyetemi, főiskolai diplomához való juttatást helyezik előtérbe, hanem inkább a kulcskompetenciák fejlesztését és az alulképzettek felemelését.

Lapunk megkeresésére egyébként nem kívánt reagálni az Oktatási Hivatal, mivel "nem az Oktatási Hivatal az illetékes. Az ilyen jellegű adatok kezelésével, felmérésekkel stb. a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet vagy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai foglalkoznak."

Ki nevet a végén?

Hogy kinek lesz igaza, és melyik szakma lesz 5 év múlva piacképes? És milyen formában tudjuk majd tovább képezni magunkat? Ezt egyelőre homály fedi.

Miközben a szakemberek azon vitáznak, hogy mit érdemes tanulni, melyik szakma értékesebb, miért nem találkozik a kereslet és a kínálat, valahogy a lényeg elveszni látszik, nem lehet látni ebben a folyamatban az egyént és annak igényeit. Hiszen mi is az élet értelme? Jelenleg a tőketermelés, fogyasztás ehhez pedig tanulni kell egy életen át. Hiszen - ahogy a szakemberek hangoztatják - ha nem ezt tesszük, lemaradunk és akkor hogy fogunk tőkét termelni?

Forrás: CEO Magazin IX. évfolyam. 2008/4