Táppénz: mi jár és mi adható?

A pénzbeli kifizetések első csoportja az úgynevezett betegszabadság. Ez a betegség miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára jár. Ezt kizárólag saját jogon lehet igénybe venni.(A későbbiekben lesz szó a nem saját betegség jogán járó táppénzről is). Csak alkalmazottak vehetik igénybe, tehát nem jár bedolgozó, egyéni vállalkozó, segítő családtag, társas vállalkozás nem munkaviszonyban lévő tagjának, megbízottnak, szakmunkástanulónak. Nem jár a munkaviszony megszűnte után sem. E 15 nap alatt az úgynevezett távolléti díj 80 százaléka jár, ami adó és járulékköteles. A gyakorlatban a betegséget megelőző naptári év éves átlagjövedelmének 80 százalékát szokta a munkáltató kifizetni. Fontos tudni, hogy ezt az ellátást nem az egészségbiztosítás adja, hanem a munkáltatónak törvényes kötelezettsége a folyósítás. A betegszabadság igénybevételéhez a keresőképtelenséget a kezelő- (általában házi-) orvos igazolja. A munkáltató ezek után már folyósíthatja is a betegszabadság ellátmányát. A gyakorlatban a betegszabadságon lévő munkavállalókat szinte minden vállalat empatikusan kezeli. Bárki lehet influenzás, bárkinek kivehetik a vakbelét, a lábadozás után gyorsan visszafogadják a munkavállalót. A természetbeni juttatásokról is általában úgy döntenek a szervezetek, hogy azok járjanak a betegszabadságon lévő dolgozónak.

A betegszabadság lejárta után jár a biztosítási jogviszonyban lévő munkavállalóknak a táppénz. Nem jár táppénz viszont annak, aki teljes keresetét megkapja, vagy átlagkeresetre jogosult. Nem jár annak a munkavállalónak sem, akinek a biztosítása szünetel, mert ez idő alatt munkavégzési kötelezettség hiányában nincs keresetveszteség sem. Ez abban az esetben fontos, ha egy munkavállalót felmentenek a munkavégzés alól. Ebben az esetben a felmentési időre rendelkezésre állási bér jár, de táppénzre már nem mehet utólag a munkavállaló.

A gyermekgondozási segély mellett végzett munka alapján jár a táppénz, de gyermekgondozási segély folyósítása idejére nem. Abban az esetben, ha a beteg egyidejűleg táppénzre vagy baleseti táppénzre, gyesre is jogosult lenne, akkor a saját választása szerinti ellátást veheti igénybe.

Az orvos által igazolt keresőképtelenséget és a táppénz iránti igényt a munkáltatónál kell bejelenteni. Egyéni vállalkozónak, és az olyan mikro- és kisvállalkozásoknál dolgozóknak, ahol elakad az ügyintézés az ügyvezető és a könyvelést és munkaügyi ügyintézést végző cég között, ott személyesen, a székhely szerint illetékes megyei egészségpénztárnál kell az igényt bejelenteni. Az előterjesztéshez szükséges az ún. "Foglalkoztatói igazolás", illetve ha az elmúlt két évben volt munkahely-változtatás, akkor a jövedelmet a "Jövedelemigazolás az egészségbiztosítási ellátás megállapításához" nevű igazolással, a biztosítási időt az "Igazolás a biztosítási jogviszonyról és egészségbiztosítási ellátásokról" nevű nyomtatványok benyújtásával kell igazolni.

A táppénzigényt a kifizetőhellyel rendelkező (200 főnél nagyobb foglalkoztató) munkáltató esetén a munkáltatói kifizetőhely, kisebb vállalkozások esetén a területileg illetékes egészségbiztosítási pénztár bírálja el és folyósítja az ellátást. Kevesen tudják, hogy személyesen, illetve postai úton, utánvéttel is le lehet adni az orvosi igazolásokat, ha a munkáltató részéről nem egyértelmű az adatok továbbítása. Sok munkáltató nem továbbítja a leadott táppénzes papírokat a törvényben meghatározott három munkanapon belül.

Lehetséges egyszerre több jogviszonyból is táppénzt igényelni. Ha egy munkavállalónak több biztosítással járó jogviszonyból is van táppénz-jogosultsága, akkor a tb-kifizetőhellyel rendelkező munkáltatónak, illetve az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett munkáltatónak kell elbírálnia az igényt. Ha nincs ilyen munkáltató, akkor az egészségbiztosító bírálja el az igényt.

A táppénz igénylése

Táppénzt visszamenőleg 6 hónapra lehet igényelni. A táppénz fizetése utólagos, 30 napon belül esedékes. A táppénz összegét egyrészt a biztosításban töltött idő, másrészt az igény bejelentését megelőző naptári évi átlagos jövedelem határozza meg, amely után egészségbiztosítási járulékot fizettek.

A táppénz kiszámításának módját nem áll módunkban jelen cikkben bővebben kifejteni, de átlagosan elmondható, hogy a napi átlagkereset 60, illetve 70 százaléka a biztosításban eltöltött időtől függően. Napi átlagkereset alatt minden, az előző naptári évben folyósított legális jövedelem, átlagosan 1/365-öd részét értjük. Ide értjük a havi fizetésen felül a 13. havi fizetést, a prémiumot, bónuszt, részesedést, jutalékokat. De nem tartoznak ide a béren kívüli juttatások. Hiába kapott valaki 300.000 forintnyi juttatást, az után senki nem fizetett járulékot, így az nem növelte a táppénz alapját.

A foglalkoztatónak a táppénz összegének egy harmadát kell hozzájárulás címen fizetnie.

A 30. napot meghaladó táppénz után a munkáltató a munkavállalót átteszi az inaktív nyilvántartási állományba. Ezután a közepes-, és nagyvállalatok általában passzív táppénzesként említik az adott dolgozót. Ez az állapot munkajogilag még nem sokban különbözteti meg az egyéb, nem jelenlévő munkavállalóktól, pl. a gyeden, gyesen, illetve a fizetés nélküli szabadságon lévőktől. A természetbeni juttatásokat azonban azoknak a dolgozóknak szokták adni, akik jelen vannak a napi munkában. Ezért a cégek a jelenléti bónuszként is értelmezett béren kívüli juttatásokról szóló szabályzatokat úgy alakítják ki, hogy azok ne járjanak a nem jelenlévő dolgozóknak. Sok munkavállaló ezt sérelmezi, de - az ő szempontjukból sajnálatosan - a munkáltatónak csak a bér védelmére kell tekintettel lennie, és annak ad juttatást, akinek normatív módon ő ezt megszabja.

Szerezhet passzív jogon is táppénz-jogosultságot a munkavállaló. Ha a munkaviszony megszűnését követő első, második vagy harmadik napon válik keresőképtelenné a beteg, akkor a jogviszony megszűnését követő legfeljebb 45 napig jár a táppénz. Az ügyintézés menete ebben az esetben is megegyezik az aktív táppénzével. Béren kívüli juttatások természetesen, ebben az esetben már nem járnak, mivel már munkaviszonyról sincs szó.

A baleseti táppénz

A táppénzek közül két nagyobb csoportot emelünk ki, melyek gyakrabban fordulnak elő a mai munkaerőpiacon. Az egyik a baleseti táppénz. Az ilyen típusú táppénzeknél a foglalkoztatónak különös felelőssége van. Ennél az ellátási formánál a foglalkoztatónak nem kell hozzájárulást fizetnie, azonban az egészségi ellátást ki kell fizetnie, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy nem tartották be a kötelező munkavédelmi kötelezettségeket, illetve, ha a balesetet szándékosan okozták.

Baleseti táppénz annak jár, aki a biztosítási jogviszony fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő 3. napon üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Az is keresőképtelennek minősül, aki egészségi állapota miatt, vagy a gyógyászati segédeszköz hiányában nem tud munkát végezni.

Munkabalesetnek azt a balesetet nevezik, amelynél a bekövetkezett esemény és a munkával kapcsolatos kötelezettségek között ok-okozati összefüggések vannak. Az ilyen típusú balesetek esetén fontos szempont, hogy minden esetben a balesetre a munkavállalónak nincs közrehatása. Ilyen például a vegyszerhasználat következtében bekövetkezett egészségromlás.

Üzemi baleset az a klasszikus baleset, amely a biztosítottat foglalkozása körében végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába, vagy onnan hazafelé, menet közben éri.

Nem tekinthető üzemi balesetnek, ha a munkavállaló ittassága miatt, vagy munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, vagy járműhasználat miatt következik be a baleset. Már akkor sem tekinthető üzemi balesetnek egy baleset, ha a munkavállaló nem a legrövidebb úton, illetve ha a legrövidebb utat indokolatlanul megszakítva történik az utazás. A napi bevásárlás azonban nem minősül indokolatlan útmegszakításnak! A baleseti táppénz egy évig jár, és alapja a jövedelem 100 százaléka.

Általában a természetbeni juttatások csak az első hónapra járnak, mivel, sajnos, a baleset következtében a munkavállaló nem vesz részt a munkavégzésben.

A gyermekek után járó táppénz

A gyermek után járó táppénz az egyetlen, nem a dolgozó saját betegsége jogán járó pénzbeli ellátás. Ez a fajta táppénz sokkal inkább a családtámogatási rendszer egyik elemeként szerepel,mint az egészségbiztosítási ellátásként. Ezt a juttatást igényelheti a szülő a munkaviszonya fennállása alatt, illetve annak megszűnte után a 3. napig. Jogosultságot a gyermekápolási táppénzre az szerez, aki a normál, saját betegség jogán járó táppénzre.

A keresőképtelenség e táppénzforma esetén a szoptatás, illetve a 12 év alatti, beteg gyermek ápolása idejére valósul meg. Fontos szempont, hogy csak a közös háztartásban nevelt gyermek után lehet ezt a táppénz-fajtát igénybe venni. A táppénz folyósításának időtartama a beteg gyermek életkorától és a szülők családi jogállásától függ.

Az 1-3 éves gyermek után járó gyermekápolási táppénz:

az 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári nap gyermekápolási táppénz folyósítható.

A 3-6 éves gyermek után járó gyermekápolási táppénz:

A 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári nap gyermekápolási táppénz folyósítható.

A 6-12 éves gyermek után járó gyermekápolási táppénz:

A 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári nap gyermekápolási táppénz folyósítható.

A gyermek után járó táppénzben részesülő szülőt a munkahelyén rögtön inaktívként tartják számon, ezért a béren kívüli juttatásokból általában nem részesülnek. A munkáltató szempontja érthető, racionális, de talán felülvizsgálható, mert nem biztos, hogy a néhány napot a szabadságához betegszabadsággal hozzátevő munkavállaló az, akit béren kívüli juttatásokkal jutalmazni kell, ellenben a gyermekét ápoló szülő sem követ el semmilyen büntetendő cselekményt.

Filius Ágnes, HR Portal