HR a művészvilágban - Fischer Iván

Fischer Iván elfoglalt zenekarvezetőként, karmesterként kis túlzással két fellépés között érkezett meg a Syma Rendezvénycsarnok pódiumára. Persze feszes menetrend szerint él: rendezvénynaptára hetekkel előre tele koncertekkel, miközben zenekarja jövőjét is folyamatosan  kézben kell tartania. Talán nem is véletlenül kezdte beszámolóját azzal, hogy a feladatok hatékony szétosztása a legmegfelelőbb emberek közt kulcsfontosságú - akár zenekarról, akár gazdasági vállalkozásról van szó. "Delegálni kell: a siker ezen is múlik. A kulcs a bizalom. Akiben bízom, arra örömmel bízok bármit."

A Budapesti Fesztiválzenekarban az új zenészek felvétele szintén bizalmi kérdés: a zenei tehetség és a szakértelem mellett a személyes ajánlásnak is jelentős szerep jut. "A tengerentúlon és Nyugat-Európában nagyon bonyolulttá tették a zenészek kiválasztását az utóbbi időben. Többkörös fordulók vannak, személyes elbeszélgetéssel, próbajátékkal. Egyes helyeken a zenekarvezetők tehetségkutató zsűriként hallgatják végig a pályázókat, akik egy függöny mögé bújva, arctalanul szólaltatják meg a hangszereket. Mindezt azért, hogy a jelölt kiléte ne befolyásolja azokat, akik majd az újak felvételéről döntenek"- magyarázza.

Élesben történő kiválasztás

Fischer Iván hozzátette: náluk erre nincs szükség. A Budapesti Fesztiválzenekar jóval gyakorlatiasabb utat választott. "Az ajánlás útján érkező, képbe kerülő zenészek tudását élesben tesszük próbára - például magunkkal visszük őket koncertezni. Itt egyből kiderül, megy-e a közös munka, mennyire tudnak együttműködni a többiekkel. Ha megfeleltek, rövid időn belül néhányszor magunkkal visszük őket. Ha jól veszik az akadályokat, egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy már a zenekar tagjai"- jegyzi meg derűsen. Fischer Iván nem hisz a pozitív diszkriminációban sem. "Nem veszek fel valakit csak azért, mert más a bőrszíne, minthogy a zenész kolléga közeli ismerősét sem fogom elutasítani, amennyiben tényleg tehetséges."

Fegyelmezés helyett jó szándékú kiigazítás

Fischer rögtön hozzátette: azzal is tisztában van, a cégvilágban a menedzsment és a munkavállaló viszonyát gyakran mérgezik a feszültségek, ellenállások. Karmesterként és vezetőként azonban tudatosan törekszik a zenészekkel a jó kapcsolat kiépítésére. "Borzasztó stresszes egy munkavállalónak- egy zenekarban dolgozó zenésznek is - ha a vezető állandóan csak a hibát keresi, azokra koncentrál. Én nem hiszek a fegyelmezésben, legfeljebb a zenészeim jó szándékú kiigazításában. Hiszen azzal a szándékkal veszik a kezükbe a hangszert nap, mint nap, hogy valóban jók legyenek"- magyarázza.

Nem zárt keretekben gondokodik

A karmester ennek szellemében toleránsan kezeli az egyéniségeket. Hisz a csapatmunka fontosságában is. Mégis szilárdan vallja, az egyéniségeknek biztosítania kell egyfajta szabadságot, nem szabad zárt keretek közé beerőltetni őket. "Vannak zenészek, akik kilógnak a sorból, máshogyan, szokatlanabbul kezdenek neki feladatoknak. Mégis teret kell biztosítani számukra. Hiszen a különcségeik gyakran fűszerezik a közös munkát a csapat előnyére váló plusszal"- magyarázza. Ennek tükrében meglepő, hogy a karmester nem híve az egyének premizálásának. "A tagok többsége egyenletesen jó teljesítményt nyújt, a siker is közös: furcsán venné ki magát, sértené is őket, ha egyeseket külön kiemelnék."

Brainstorming barátságos légkörben

A művészvilágban kicsit idegenül hangzanak az olyan kifejezések, mint a stratégia, a motiváció, a célkitűzések, a projekt és a gazdasági mutatók. Nem is lelkesedik értük a zenekarvezető. Tervezni viszont neki is kell - még akkor is, ha igyekszik kerülni ezeket a kifejezéseket. "Mi a zenekarral általában 2-3 évre előre próbálunk gondolkodni. Van persze, mikor a változások diktálnak. De ne higgye senki, hogy formálisan írnánk vázlatokat vagy tartanánk szabályos irodai brainstormingokat. A legjobb ötletek gyakran a fellépések utáni lazításkor, barátságos légkörben, fehér asztal mellett születnek. Az ötletelésben olykor az egész zenekar részt vesz."

A siker égi manna

Fischer Iván zenészként nem ragaszkodik a siker objektív mérőszámaihoz. Azokat legfeljebb a megvásárolt hangversenybérletek, az eladott koncertjegyek és a felkérések számából tudja mérni, kikövetkeztetni. Zenészként ugyanakkor ráérez, mikor és mitől "szól nagyot" egy-egy produkció és mi érdekli a közönséget. "A siker égi manna. Nem kell erőlködni vagy feleslegesen próblémázni. Viszont jól kell csinálni a dolgokat" - jegyzi meg zárszóként.

Takács Gabriella