Izland csődjét követheti Írország gazdasága

Nehéz helyzetben van Írország: az utóbbi hónapokban bankok sora roggyant meg, az államháztartás deficitje rohamosan nő, az államkötvények iránti kereslet visszaesett, a Standard and Poor's az ország gazdasági kilátásait - nem utolsósorban éppen az IMF-ről felröppenő hírek hatására - stabilról negatívra minősítette. Igaz ugyan, hogy a világgazdasági válság nem hagyhat érintetlenül egyetlen, a világgazdaság vérkeringésébe bekapcsolódott országot sem, mégis sokak szemében meglepőnek tűnik, hogy napjainkban (látszólag) erős gazdaságok alatt is ijesztő szakadékok nyílnak - áll Artner Annamária, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet elemzőjének legújabb tanulmányában.

Írországban a gazdaság 2008 elején lejtmenetre váltott, a GDP csökkent - 2008-ban 1,5 százalékkal, és 2009-ben a visszaesés mértéke akár 3,5-4,5 százalék is lehet -, a GNP pedig még annál is jobban. A munkanélküliség már 2008 elején átlépte az előtte évekig ismeretlen öt százalékot, és azóta hónapról hónapra nő. 2007 decembere és 2008 decembere között a munkanélküliek száma 71 százalékkal, 121 ezer fővel nőtt, a munkanélküliségi ráta pedig elérte a 8,3 százalékot, ami 40 éve nem látott ütemű ugrás.

A munkaügyi hivatalokba bejelentkezők száma megközelíti a 300 ezret. A regisztrált és nem regisztrált állásnélküliek együttes aránya az Ír Szakképzési és Foglalkoztatási Hivatal (FÁS) legfrissebb előrejelzése szerint még ez évben eléri a 12 százalékot. A korábbi évek jó konjunktúrája és az ezáltal serkentett bevándorlás hatására felépített vagy félkész lakások ára már 2008-ban zuhanni kezdett.

2009-re sem igazán várható javulás

2009-ben a költségvetés hiánya eléri a GDP 9,5 százalékát, de csak akkor nem ugrik tíz százalék fölé, és éri el néhány éven belül a 12 százalékot, ha a kormány kétmilliárd eurós megtakarítást eredményező reformcsomagja megvalósul. Ez a megtakarítás a béreken, az infrastrukturális beruházások visszafogásán képződik, az adóemelésekkel bővül, és nagyrészt a megroggyant bankszektorba áramló összegeket hivatott pótolni.

A 2008. szeptemberi béregyezményben, amely 21 hónapra összesen hatszázalékos béremelést tartalmazott, már szerepelt a közszféra béreinek kilenc hónapra történő befagyasztása, amelyet a konzervatív ellenzéki párt, a Fine Gael szerint 2010-ig fenn kell tartani. Már állami bércsökkenésről is szó van. A kormány azzal számol, hogy a GDP ez évben 4,5 százalékkal esik vissza, s az esetleg megugró infláció elolvasztja a bérek reálértékét, miközben a munkaerő-piaci tartaléksereg nyomása alatt a bérek akár nominálisan is csökkenhetnek. A privát szférában már meg is kezdődött a fizetések, prémiumok, bérkiegészítések visszavágása.

A leginkább rászorulók védelme érdekében ugyanakkor az infláció mértékénél jobban emelik a szociális kiadásokat, amik körülbelül 400 millió euróval növelik a lakosság összbevételeit. A teljes mérleg tehát a lakosság oldalán mintegy 600 millió euró jövedelemcsökkenés egy főre vetítve átlagosan több mint 140 euró.

Meg kell mentenie a bankokat

A bankok megmentésétől nem tekinthet el a magántőkére építő állam. 2008 tavaszán 440 milliárd eurónyi kinnlevőségre adott garanciát a kormány a legrosszabb helyzetben lévő ír bankoknak. Mindehhez persze nem elég a költségvetési megtakarítás, külföldi hitelre is szükség van. Ekképpen Írország külső adósságállománya a GDP jelenlegi egynegyedéről az év végéig 80 százalék fölé nőhet. Ezek a fejlemények mind a vásárlói kereslet, mind a pénz- és tőkepiacok oldaláról tovább ássák alá az ír gazdaság kilátásait.

Az ír gazdasági visszaesés az ország vezető közgazdászait is meglepte. Ott sem látják élesebben, mint itthon, hogy miből és miért lesz válság, és ezért nyilvánvalóan azt sem, mit lehet ellene tenni. Majd eljön a fellendülés - valamikor, valahogyan - mondják. És ezen nincs is mit csodálkozni. A piaci ösztönösség körülményei között minden áru- és pénzpiaci műveletről csak utólag derül ki, hogy szükséges, hasznos, nyereséges volt-e. A demokrácia nem terjed a vállalatok gazdálkodásának nyilvánosságáig, így aztán az lett volna az igazi csoda, ha bárki tudta volna, hogy (például) pont a Lehman Brothers', és pont 2008 szeptemberében bukik el.

Gödörben a Kelta Tigris

Bár az "ír csoda" éveiben a bérből és fizetésből élők életszínvonala csak jóval kisebb mértékben emelkedett, mint az országban megtermelt gazdagság (a bérek, a fizetések aránya a GDP-ben a 80-as évek vége óta 75 százalékról 52 százalékra csökkent), abban a főáramú gazdaságtan képviselői egyetérteni látszanak, hogy a nehéz időkben a bér- és életszínvonal-csökkenés, a munkanélküliség növekedése oly elkerülhetetlen, mint a nappalok és éjszakák váltakozása.

És bár az ír gazdaság gyengeségei már a 90-es évek végén jól láthatóak voltak, nem lehet azt mondani, hogy az ír gazdasággal több baj lett volna, mint a kapitalista világpiac más szereplőivel. Minden szereplőről elmondható azonban, hogy ösztönös gazdálkodási rendszerben működnek, ahol a jövő nem számítható ki, és ahol a fellendülésből azok részesednek kevésbé, akik a válság terheiből inkább.