A „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” már a múlté - A változások miatt szinte naponta felmerülő problémát jelent, hogy mi számít munkaidőnek

A munkáltatók jelentős része a napi 8 órás munkaidő feloldásában érdekelt. Szeretnék a munkaidő mennyiségét egy hosszabb időszakra meghatározni és a munka jellegéhez igazodóan, akár egyenlőtlen módon beosztani. Ez a logika vezetett el az egyre népszerűbb munkaidőkeret kialakításához, melynek során a munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben, azaz egy hosszabb időszakra vonatkozóan határozza meg.

A munkaidőkeret tartama - alkalmazkodva a termelési ciklusokhoz, valamint a nemzetközi gazdasági környezethez - heti, többheti, havi, többhavi, éves vagy többéves keretben is megállapítható. A munkaidőkeret tartama azonban - alapesetben - legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet. De például a megszakítás nélküli, vagy több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében a munkaidőkeret tartama - a törvény szerint - akár hat hónap (vagy huszonhat hét) is lehet.

2019. január 1-től változások történtek, melyek szerint - ha objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, és a kollektív szerződés rendelkezései is lehetővé teszik, akkor - még harminchat hónap is lehet a munkaidőkeret tartama. De ennek során is ügyelni kell arra, hogy 12 hónap átlagában a heti munkaidő - a rendkívüli munkavégzést is beleszámítva - nem haladhatja meg a 48 órát. A Munka Törvénykönyve azonban - a munkafeltételek egyoldalú megállapítását kizárva - a hosszabb munkaidőkeret kialakítását kizárólag a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleteinek megállapodására bízza, azt kollektív szerződéshez köti.

Fontos szabály, hogy a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban kell a munkavállalóval közölni vagy a helyben szokásos és általában ismert módon közzétenni. Ha például a munkáltató - többműszakos tevékenységére tekintettel - május 1-jétől 6 havi munkaidőkeretet kíván alkalmazni, akkor írásos közlésében pontosan meg kell adnia, hogy a munkaidőkeret május 1-jétől október 31-ig tart. A munkáltató egyoldalúan is elrendelheti a munkaidőkeret bevezetését. Ilyenkor azonban meg van kötve a keze, mert az egyoldalúan bevezetett munkaidőkeret maximális hossza 4 hónap, illetve 16 hét lehet.

Ez év elejétől a munkaidő-beosztás közlésére vonatkozó módosult szabályok szerint a munkáltatónak a munkaidő-beosztást legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban írásban kell közölnie. Változatlan az a szabály, hogy írásos közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. Továbbra is van lehetőség módosításra is, mert ha például a gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmények merülnek fel, akkor a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően módosíthatja. Ezt a módosítást a tervezett munkavégzés megkezdését megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban kell végrehajtani. Nagyon fontos, és érdeminek tekinthető újdonság, hogy a munkaidő-beosztást a munkáltató - már törvényi felhatalmazás alapján - a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja. Eddig nem volt ilyen jogszabályi norma, bár a gyakorlatban eddig is élhettek ezzel a lehetőséggel. A munkavállaló kérelméről a munkáltató mérlegelési jogkörében dönt.

A munkaidő-keret tervezését ma már nem kockás papíron, nem is áttekinthetetlen excel táblák segítségével kell elvégezni. A NEXON intelligens és könnyen használható, a jogszabályok alkalmazását is támogató szoftverei segítik ebben a munkáltatókat.

A munkavállaló szabadságát és kényelmét a kötetlen munkarend szolgálja leginkább, amelyről akkor beszélhetünk, amikor a munkaidő beosztásának, illetve a munkavégzés megszervezésének jogát a munkáltató egyoldalúan (írásos formában) átengedi a munkavállaló számára. Ők szeretnének is élni ezzel a lehetőséggel - a kutatások szerint egyre növekvő mértékben - és a munka és magánélet harmóniájának megteremtésére törekedve növelni kívánják a választás szabadságát a munkaidő elosztásában.

Korábban kötetlennek akkor minősült a munkarend, ha a munkáltató - heti átlagban - legalább a napi munkaidő felét érintően adta át a munkaidő beosztásának jogát a munkavállalónak. A munkáltató ma már - a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel - teljesen átengedheti a munkaidő beosztásának, illetve a munkavégzés megszervezésének jogát a munkavállaló számára, ami nagyon előnyös lehet mindkét fél számára. Ilyen esetben is figyelni kell azonban arra, hogy a munkaadó élhet, sőt élnie kell az ellenőrzési jogával, például a napi munkavégzés 12 órás korlátját vagy a pihenőidő betartását illetően.

A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva, meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti. A kötetlen munkarend tehát nem feltétlenül jelenti azt, hogy a munkavállaló a munkaideje beosztását, illetve felhasználását teljes egészében maga választhatja meg. A munkáltató ugyanis meghatározhatja a tipikusan munkahelyen eltöltendő munkaidőt, és csak az ezen túlmenő munkaidő beosztására lesz jogosult a munkavállaló. A munkaügyi gyakorlat szerint a kötetlen munkarend akkor valósul meg, ha a munkaidő nagyobbik részének beosztásáról a munkavállaló dönthet.

A napi munkaidő értelmezése kapcsán gyakran teszik fel a munkavállalók azt a kérdést, hogy mi számít munkaidőnek, s pl. az utazási idő munkaidőnek tekinthető-e? A munkaviszonnyal összefüggésben csak kétfajta időtípus jöhet szóba: munkaidő és pihenőidő. Nincsenek további
kategóriák, például rendelkezésre állási vagy utazási idő. De még átmenet sincs a két időtípus között. Általános eligazításképpen megfogalmazható az a szabály, hogy ami nem munkaidő az pihenőidő. Ezt a szétválasztást egy állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállaló, például egy autóval közlekedő értékesítő munkavállaló esetében is alkalmazni kell. Mivel az autóvezetés, azaz az utazás a munkáltató érdekében történik, ezért ezt az időt munkaidőnek kell tekinteni. A munkaadó azonban vihet egy kis csavart a dologba, mert - ha a munkaszerződésben erről megállapodtak - megteheti, hogy ezt az időt másképp díjazza, mint a klasszikus munkavégzési időt. A rendelkezésre állási idő is hasonlóképpen működik. Munkaidőnek kell tekinteni, de eltérő díjazásban lehet részesíteni. Óvatos munkavállaló arra törekedhet, hogy ezek a szabályok - ha a kollektív szerződésben nincsenek benne - akkor a munkaszerződésben legyenek egyértelműen megfogalmazva.