Fenntarthatóság

A vállalatoknak is céljává kellene, hogy váljon a fenntarthatóság. Nem csak szavakban és módszertani szinten, hanem lényegileg is, mert csak így fog tudni hosszú távon működni, egységben a társadalmi, a szociális és az üzleti élet. Léteznek már olyan vállalatok, melyek tulajdonosai nem csak a profit termelését tűzik ki célul, és jelent eredményt az éves tervben, hanem könyvelik a fenntarthatóság megteremtésére szánt ráfordításokat is. Ami jelen esetben nem egyszerűen a társadalmi felelősségvállalást jelenti, hanem túlmegy azon, a fenntartható fejlődés irányába. (Az úgy nevezett B-corporations, a „B-tervet megvalósító vállalatoknak” már van minősítési rendszerük is.)

Az emberek fejlesztése mindig a HR-nek volt dedikálva, így fontos, hogy a rendszerszerű gondolkodás terjesztésében és tanításában is részt vegyen a HR. Ha ez sikerül, az az emberek felhatalmazását jelenti, hiszen az egyén is transzparensen tisztában van a rendszer működésével, ami növeli az elköteleződést. Ráadásul Koczka Terézia szerint nem érdemes azt a modellt védeni, amiben ugyan jelenleg jól érezzük magunkat, de csak - ahogy korábban említettük -, igen alacsony eredményességgel dolgozik, hanem fel kell tenni a kérdőjeleket, hogy mit lehetne jobban csinálni. A HR abban is nagy segítség lehet, hogy beviszi a kérdőjeleket a vállalati működésbe. Egyben pedig stratégiai szempontból fontos lenne mintegy „visszapillantani a jövőből” annak érdekében, hogy hogyan hangolható össze a vállalati stratégia, a vezetőfejlesztéssel, a tehetségfejlesztéssel stb. „Nem csak a régit, a múltat kell elengedni, ugyanilyen fontos, hogy engedjük az újat, a jövőt megszületni.” - tette hozzá a szakember.

Komoly gát a félelem a hibázástól

Koczka Terézia hangsúlyozta, nem a vízió - a jövőbe látás képességének - hiányával van a baj, hanem hogy lebeszéljük róla magunkat, mert félünk. Ami érthető, ugyanakkor éppen az újfajta tudatosság jegyében, ha tudom, hogy félek, akkor ennek a félelemnek a birtokában és tudatában, mégis felülkerekedve rajta, kellene bátran gondolkodni a jövőről. Szerinte a rendszergondolkodás legnagyobb akadálya az, hogy általában nem látjuk magunkat a részének, hanem mintegy kívülről „szemléljük”, ezért nem is vállalunk a tetteinkért felelősséget, hanem helyette a környezetet hibáztatjuk. Pedig a rendszereknek, amelyekben működünk, mi is a részei vagyunk. „Az önreflexióra való képesség tesz bennünket emberré, ez pedig minden tanulás alapja. Legtöbbet az élményeinkből, a tapasztalatainkból tanulhatunk, azonban nyitottaknak kell lennünk a folyamatos növekedésre.” -vélekedik.

Időről időre felüti a fejét valamilyen divatos megközelítés, ami korántsem egyformán üdvözítő megoldás valamennyi szervezet számára. Az élet azonban az estek többségében kikényszeríti a változást, a szervezetek átalakulását. Azonban érdemes az éppen ügyeletes cool megközelítést testre szabni, a működő megoldásokat mindenkinek magának kidolgoznia. Szerencsére a paradigmaváltásban segítségünkre vannak a legújabb kutatások mind a természet- mind a társadalomtudományok terén. Egyébként sem kell az egész vállalatot rögtön átalakítani, figyelmeztet a szakember, hanem kipróbálni egy-egy kis egységben. A sikertelenség, a hibázás eleinte borítékolható, de másként nem lehet tanulni, csak ha lehetőség van hibázni is.

Magyarországon különösen berögződött, hogy nem szabad hibázni, nagyon erős a félelem attól, hogy valami nem sikerül, hiszen mindenki sikert (sajnos sokszor nem eredményt) vár el. Így fontos felhatalmazást jelent mindenkinek megengedni, hogy ne tudjon valamit, de felfedezésre nyitottan merjen próbálkozni. Hiszen senki sem tud mindent. Tudatában lehetünk, hogy félünk, de ez ne akadályozzon a kísérletezésben. Ezt átadni a vezetőknek, a jövő kulcsa. Ahogy az is, hogy a változást magunkon kell kezdeni, mert mi is része vagyunk a rendszernek, és enélkül nem fog menni.

Együtt kell megcsinálni - itt az emberi közösségeken van a hangsúly -, létrehozni a változást. „Nem vagyok okosabb, mint a másik, de mások a tapasztalataim.” Erről kell dialógust folytatni, és létrehozni valami olyat, ami mindenkit jobb helyzetbe hoz, jobb világot teremt.
Koczka Terézia: Nem a vízió - a jövőbe látás képességének - hiányával van a baj, hanem hogy lebeszéljük róla magunkat, mert félünk
Koczka Terézia szerint eddig jól kiszolgált minket a newtoni modell, de mára idejét múlta, és nézete szerint „mert meg fog ölni bennünket, ha nem változtatunk”. A HR feladata teljes körűen képviselni a humán rendszerek szükségleteit (amelynek elválaszthatatlan része a sikeres és eredményes üzlet), hogy empátiát ébresszen ezek iránt a kérdések iránt, és már nem kell elfogadni igazságnak, bármilyen hosszú ideig is sulykolta az üzlet, hogy a pénz fontosabb, mint az ember. Ez a helyzet mára számtalan egyenlőtlenség és igazságtalanság forrása, és egy másfajta tudatossággal képesek vagyunk ezen változtatni. A rendszerszemlélet a HR kezében is fontos eszköz lehet, hogy érzékenyítse a hardcore businesst. Az üzlet is tanulhatna többet a természettől.

A HR szempontjából fontos, hogy jó példával járjon elöl, megtanuljon úgy dialógust kialakítani, hogy ne ellenállásra, hanem együttműködésre késztessen. A szervezet felépítésénél hubokban és projekt csapatokban gondolkodjon, a döntéshozót is erre ösztönözze. A csapatok, hubok kapcsolatainak fejlesztésével, a szakértelem megosztásában van a kulcs, hogy a szervezet ne „silósodjon”, ahol az egyik rész nem tudja, hogy mit csinál a másik, mert nincs idő a valódi beszélgetésre. Dialógust kell kialakítani a vállalatok különböző részei között. A HR katalizátora, ösztönzője lehet ennek a folyamatnak.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A cégek léte múlik az alkalmazkodáson
2. oldal - Fenntarthatóság