A családi napközi szerepe a család és munka összeegyeztetésében

Hazánkban a HR vezetőknek naponta kell szembesülniük a kisgyermekes dolgozók problémáival: ha visszajönnének dolgozni, akkor nehezen megoldott a gyermekük ellátása, gyakoriak a gyermekbetegségek, megoldhatatlan mennyiségűek a gyermekintézmények szünetei. Ha otthon maradnak gyermekvállalás után, akkor meg kell oldani a helyettesítésüket, majd a visszatéréskor külön feladatként jelenik meg a megkopott kompetenciák frissítése. Pedig komoly potenciál rejtőzne a kisgyermekes munkavállalókban, ha megoldott lenne az atipikus foglalkoztatás és a rugalmas kisgyermekellátás.

Alacsony népesedés, alacsony női foglalkoztatottság

Magyarországon a párok által tervezett gyermekszám 2-2,2 körül mozog, míg a teljes termékenységi arány csak 1,2 - 1,3 körül ingadozik (forrás: KSH), ami Európában a legalacsonyabb mutatók közé tartozik. Ennek egyik fő oka, hogy a magasabb végzettségű (érettségizett, illetve felsőfokú végzettségű nők) ma igen súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos korú gyermektelenekkel szemben, hiszen arra kényszerülnek, hogy válasszanak pályájuk és a gyermekvállalás között. Ez a nemzetgazdaság számára is igen súlyos veszteség, hiszen így elvész a képzésbe fektetett energia jelentős hányada is.

Európában a születésszám drasztikusan csökkent a hagyományos családi mintát követő, a kisgyermekek intézményi ellátására keveset költő országokban, míg a születésszám viszonylag kedvezően alakult azokban az országokban, amelyek nagy gondot fordítanak, és sokat költenek a kisgyermekes szülők családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására. Ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság.

2011-ben Magyarországon a női foglalkoztatási ráta 7,9 százalékkal volt alacsonyabb, mint az unió 27 országának az átlaga. Nálunk a 15-64 éves korú nők 50,6 százaléka foglalkoztatott, míg az EU-ban 58,5 százalék. Ez a hiány legfőképp a 25 év alattiak, az 55 év fölöttiek, az alacsony iskolázottságúek és a 6 év alatti gyermeket nevelők szegmenseiben mutatható ki. A foglalkoztatás területén a teljes munkaidőben dolgozók aránya magasabb, mint az uniós átlag (Magyarország: 46,1 százalék, EU: 18,5 százalék). Az alacsony részmunkaidős foglalkoztatottságunk sajnos magas inaktivitással jár együtt.

Nők és a munka világa - "család vagy karrier?"

A kisgyermekes nők számára a mindennapos feladat-összeegyeztetési nehézségeknek önmagukon túlmutató, a gyermekfejlődést is befolyásoló következményei lehetnek. Ez ma Magyarországon egyénileg megoldandó, kívülről alig támogatott feladat. A hozzáállás a társadalom részéről álságos: megkövetelik az anyától a teljes idejű otthonmaradást szülés után, indokolatlanul hosszú ideig (KSH adatok alapján a magyar nők 4,7 évig maradnak otthon gyermekük születése után), majd teljes (napi 8-10 órás) állásba kell visszamenjenek, hiszen alig elterjedt a részmunkaidő, távmunka. A napközbeni kisgyermekellátórendszer túlzsúfolt, és ez magával vonja az állandó betegségeket, táppénzt. Jellemző hazánkban a házimunka egyenlőtlen megosztása (alacsony gépesítettségi fokkal párosulva), általános a nők túlterheltsége, valamint a gyes-szokások rögzülése.

A női munkavállalás kihatása a népesedésre

A nők munkaerő-piaci részvételét döntően befolyásolja a gyermeknevelés. A 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátása keretében nyújtott szolgáltatások egyrészt segítik a család és a munkahely feladatainak összehangolását, segítik a nők fokozottabb munkaerő-piaci részvételét, ami - ahogy európai példák is bizonyítják - növeli a gyermekvállalási hajlandóságot, és javítja a demográfiai mutatókat.

A magyar lakosság értékrendje és tényleges demográfiai magatartása között jelentős eltérés van. Míg a lakosság véleménynyilvánítás szintjén a tradicionális családmodell mellett érvel (kenyérkereső férj-családot gondozó feleség), addig mindez a tényleges magatartásban (házasodás, gyermekvállalás) nem, vagy csak alig jelenik meg. Az ezredfordulót követő évtized során mára társadalmi konszenzus alakult ki abban, hogy az úgynevezett materiális életcélok (például jövedelem, lakás) és a posztmateriális életcélok (például hobbi, egyéni célok, munkasiker, barátok) bővülő kínálatából szinte kizárólag csak a gyermekszám mérséklése árán lehet válogatni. És ez az ár a társadalom részéről elfogadott - noha a tradicionális családfelfogására büszke a megkérdezett polgárok többsége. A feszültséget Blaskó szerint az oldhatná, ha a családpolitika részéről határozott törekvés mutatkozna a munka és a család összehangolásának elősegítésére. Több kutató egybehangzó véleménye, hogy a családtámogatási rendszer bővítése vagy akár a jelenlegi szinten tartása sem bír egyértelműen kimutatható pozitív hatásokkal. Sokkal fontosabb lenne a munkavállalási rugalmasság és a munkaválallást lehetővé tevő, rugalmas és gyermekközpontú ellátóhelyek hozzáférhetőségének bővítése.

Társadalmi változások

A gyermekvállalás kitolódásában központi szerepet játszik a párkapcsolatok átalakulása, a hagyományos családmodell megbomlása. Visszaesett a házasodási kedv, az első házasságkötések ideje kitolódott. A házasságkötések száma együtt mozog a gyermekszületésekkel - azaz bátrabban vállalnak gyermeket a házasságban élők. A válások száma nem változott, viszont a házasságok száma csökkent - azaz a házasságok sokkal nagyobb mértékben végződnek válással, mint évtizedekkel ezelőtt. A házasságkötési és születési mozgalom rendszerint érzékenyen reagál a társadalmi és gazdasági életben bekövetkezett változásokra.

Demográfiai változások

Kamarás szerint a termékenység csökkenése mindig is kíváncsisággal vegyes érdeklődést, nem ritkán aggodalmat váltott ki a társadalom jövője iránt felelősséget érző emberekből. Századunk folyamán először figyelhető meg tartósan az a jelenség, hogy a termékenység csökkenése az anyák ,"öregedésével" jár együtt: emelkedik az anyák átlagos életkora gyermekük világra hozatalánál. A csökkenés és öregedés párhuzamos folyamatok, amelyek egy idő után kölcsönösen erősítik és gyorsítják egymást. Egy ilyen társadalomnak csökken a versenyképessége, kevésbé rugalmas és befogadó a társadalmi és gazdasági újdonságokra, csökken az emberi erőforrások és a társadalom egészének megújulásra való képessége. Az első szülés elhalasztása sokszor a későbbi szülések elmaradását eredményezi. Az alacsonyabb termékenység lehetséges oka, hogy a magasabb végzettségű (érettségizett, ill. felsőfokú végzettségű) nők ma igen súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos korú gyermektelenekkel szemben, hiszen arra kényszerülnek, hogy válasszanak pályájuk és a gyermekvállalás között.

Ezt támasztja alá, hogy hazánkban a gyermek 3 éves kora előtt a nők csupán elenyésző része (15 százalékalatt) tér vissza a foglalkoztatottak közé, szemben az OECD átlaggal (45 százalékfelett). Ez a nemzetgazdaság számára is igen súlyos veszteség. Mivel a nőkre háruló kettős teher a jövőben várhatóen nem csökkenni, hanem növekedni fog, így a nők reprodukciós funkciójának teljesítése fontos nemzetgazdasági kérdésseé válik (szociális-, nyugdíjrendszer működtetése).

Női foglalkoztatottság

A nők mindig is aktívan részt vettek a család életében. Az otthoni munka (háztartási munka) mellett gyakran segítették férjük munkáját, főként iparosoknál, kereskedőknél, orvosoknál, ügyvédeknél, mezőgazdasági termelő egységeknél volt ez általános. A nők munkaerőpiacon való tömeges megjelenésében komoly szerepet játszott az, hogy egyre iskolázottabbá válhattak a nők, egyre fejlettebbé vált a technika, különféle társadalmi mozgalmak egyre nagyobb szerepet követeltek a nőknek a munkaerőpiacon - és nem utolsó sorban a növekvő létfenntartási költségek is megkövetelték a két jövedelmet a családban. Ez a folyamat azonban magával vonta a feszültséget, mely fellépett a nőknél az otthoni és a munkahelyi kötelezettségek összehangolásának nehézségei miatt. A rendszerváltást követően a nők nagy része munkanélkülivé vált, és sokuk számára az inaktivitás, a főállású anyaszerep (Laky, 2003) jelentette a megoldást az anyagi bevételek növelésére.

Összehasonlítva a női foglalkoztatottság arányát az EU átlaggal, 2003-ra már 5,1 százalékkal elmarad attól - ez főként annak tükrében figyelemfelkeltő, hogy 1990-ben még 18 százalékkal felülmúlta azt. Az Európai Bizottság egyik célkitűzése a férfiak és nők azonos mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, illetve biztosítása (Nagy I. - Pongrácz T.: Szerepváltozások - 2011, Tárki, Budapest, 2011). Az EU szinten 2010-re tervezett foglalkoztatási célkitűzéseket Magyarország nem teljesítette (Frey, 2005). Az alacsony magyar foglalkoztatási mutatók szorosan összefüggnek a részmunkaidő szűkös elterjedtségével.

2011-ben hazánkban a női foglalkoztatási ráta 7,9 százalékkal volt alacsonyabb, mint az unió 27 országának átlaga. Nálunk a 15-64 éves korú nők 50,6 százaléka foglalkoztatott, míg az EU-ban 58,5 százalék. Ez a hiány legfőképp a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, az alacsony iskolázottságúak és a 6 év alatti gyermeket nevelők szegmenseiben kimutatható. A 40-49 évesek, a diplomások és a 12 évesnél idősebb gyermeket nevelők körében a női foglalkoztatási ráta 75 százalék közeli, több helyen meghaladva ezzel az uniós átlagot.

Magyarországon a teljes munkaidős női foglalkoztatottak 15-64 éves korosztálybeli aránya 46,1 százalék, az EU-ban 40 százalék, és a statisztikai értelemben vett részmunkaidős, tehát heti 35 órát nem meghaladó idejű foglalkoztatottak a korosztály 4,5 százaléka, az EU-ban 18,5 százalék. Mind az EU-ban, mind nálunk azok a nők, akik 6 év alatti gyermeket (is) nevelnek, a foglalkoztatási rátája kisebb az átlagnál. Az EU-ban ez a lemaradás 4,8 százalék, míg nálunk 23 százalék. Ha a családban 3 vagy több gyermek van, akkor amíg a legfiatalabb gyermek nem éri el a 12 éves kort, az anya foglalkoztatási rátája kisebb az átlagnál. Az EU-ban 2 százalékkal, nálunk 12 százalékkal. Ez az érték különösen alacsony a 3 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőknél. Ez összefüggést mutat a rugalmatlan és elégtelen napközbeni kisgyeremek-ellátási lehetőségekkel és az atipikus foglalkoztatási módok elégtelen voltával.

A részmunkaidős és a távmunkában való foglalkoztatás feltételei hazánkban kevésbé adottak, mint Európa számos más országában. Sem a munkahelyi, sem a társadalmi kultúrája nem alakult ki, e mellett igen erőteljes a láthatatlan munkavégzés nőkre háruló aránya (háztartási munka, idősápolás, gyermeknevelés, stb). A jelenleginél lényegesen markánsabb kormányzati ösztönzőkkel lehetne azt elérni, hogy a munkáltatóknak is megérje egy munkakört több munkavállalóval ellátni, vagy a hazaadható munkák egy részét legalább távmunka formájába kiszervezni (adókedvezmények, mintaprojektek). A munkavállalók oldaláról sem mindegy, hogy a részmunka mit jelent: ha például minden nap be kell mennie a munkahelyére 4 órahosszát dolgozni, a munkába járás direkt és indirekt költségei felemészthetik a munkabérrel megszerezhető anyagi előnyt.

Gyermeknevelési támogatások, családtámogatások

A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdések is igen időszerűek. Bár léteznek minimum kívánalmak az Unió egészére nézve az anyasági és a szülési szabadságra vonatkozóan, de azok nem eredményezték a rendszer uniformizálódását. Egyes országok a hosszú szabadság és az alacsony összegű juttatás gyakorlatát választották, míg más kormányok a kieső bért viszonylag magas szinten, de rövidebb ideig kompenzálják. Hazánkban a kisgyermekes anyák foglalkoztatási aránya igen kicsi (OECD: utolsó), míg a gyermekellátó intézményrendszer ezzel összhangban fejletlen, az anyasági ellátásokra költött pénz relatív nagysága pedig a legnagyobb. Azokban az országokban jobb a gazdasági helyzet, és egyben kedvezőbbek a gyermekvállalási mutatók, amelyekben a szülőket, mindenekelőtt a nőket a munkahelyre történő korai visszatérésre ösztönzik, és e célkitűzés figyelembevételével alakítják ki a gyermekgondozási szabadságok és a kapcsolódó intézményes ellátások rendszerét.

A magyar gyermektámogatási rendszer 1967-ben a munkától való hosszas inaktív távollétet támogató rendszerként indult (gyes bevezetése). Azonban az évek során egyre több olyan igénybe vevő jelent meg, aki nem a munkából munkába átmenet támogatásaként kapja a juttatást, hanem jövedelem helyett - lévén a szülést megelőzően sem volt semmilyen munkatapasztalata. A magyar anyák kevesebb mint 5 százaléka tért vissza a munkába a gyermek egyéves kora előtt (ugyanez az arány az USA-ban közel 40 százalék - ezért is aggályosak a nemzetközi összehasonlítások), és alig 8 százalék a gyermek kétéves kora előtt.

Ennek némileg ellentmondanak azok a KSH felmérések, melyek ugyanezen korú gyermekeket nevelő nők között a munkavállalást 40 százalék körülinek mérték. Valószínűleg az informális (szürke és/vagy fekete) gazdaságban dolgoznak a kisgyermekes nők - azonban ez felveti a napközbeni kisgyermek ellátás megoldásának az ugyancsak informális módjait: család (nagyszülő, nem dolgozó felnőtt rokon), illetve a működési engedéllyel nem rendelkező gyermekfelügyeletek, bébiszitterek létét. Ez 2 ponton ad okot aggodalomra: egyrészről az ellenőrzési lehetőségek teljes hiánya (szakmai, közegészségügyi), másrészről az adó-és járulékfizetési kötelezettség elmulasztása mind az igénybe vevő (legtöbbször "feketén" dolgozó), mind a szolgáltatást (szintúgy "feketén") nyújtó részéről.

A munkaerőpiac és családtámogatási rendszer, a gyermekvállalási szándékok realizálását társadalmi rétegenként és családtípusonként szelektíven befolyásolja. Az alacsony jövedelmű nők az átlagnál nagyobb arányban realizálják gyermekvállalási terveiket. A közepes pozícióban lévő nők gyermekvállalási kedve azonban a támogatási rendszer és a munkaerő-piaci folyamatok együttes hatásának következtében a legalacsonyabb, míg a magas jövedelműeknél a hatás differenciáltan jelentkezik. Körükben nő a gyermektelenek és a többgyermekesek aránya, miközben csökken az egy gyermeket vállalóké.

Bass és társai (2007) azt vizsgálták, hogy vajon hogyan lehetséges, hogy az átlagjövedelmekhez képest kimagaslóan magas gyermektámogatási rendszer sem képes növelni sem a termékenységet, sem a kisgyermekes anyák foglalkoztatottságát. Úgy találták, hogy "a szülés utáni visszatérés kapcsán a munkakihagyás optimális hosszát a munka és az otthonlét értékének viszonya mozgatja. Az előbbi (munka) függ a bértől, a munkavállalás és a gyermekelhelyezés fix költségeitől, valamint az ellátóhely minőségétől (a szülők által megítélt hatás a gyermek kognitív és értelmi fejlődésére). Az utóbbi (otthonlét) függ a gyermektámogatás mértékétől, a háztartási termelés értékétől, a megnövekedett szabadidő hasznától, valamint az otthoni, anyai gondoskodáshoz társított hasznosságtól. A napközbeni elhelyezés költsége a gyermek növekedésével erőteljesen csökken, valamint az idő előrehaladtával az intézményes és az anyai felügyeletnek a gyermek fejlődésére gyakorolt hatásai is jelentősen módosulnak az intézményes nevelés javára. Ez többnyire már elegendő ahhoz, hogy elérkezzen egy pont, ahol a munkába való visszatérés nettó haszna már pozitív.

Ha azonban a várható bér szintje nagyon gyorsan csökken a kihagyás hosszával, ha a munkába járás és a napközbeni gyermekelhelyezés költségei nagyon magasak, a háztartási termelés hozamai jelentékenyek, vagy a gyermekintézmények minősége nagyon rossz, akkor egy ilyen pont csak nagyon későn, vagy soha nem jön el. A készpénzes segélyek változtatása befolyásolja ugyan az otthonlét értékét, de nem feltétlenül fordítja meg a munkavállaláshoz, illetve az otthonléthez kapcsolt hasznosságok viszonyát.

A leírtakból adódó fontos következtetés, hogy egy olyan rendszer, amelyik szélsőséges mértékben torzított a készpénzes támogatások javára, nem feltétlenül képes segíteni a munka és a gyermeknevelés összeegyeztetését. Ám arra sincs biztosíték, hogy jól szolgálja a magas termékenységet és a hagyományos családmodell fennmaradását. A készpénzes támogatások szintjének és igénybevételi feltételeinek változtatgatása hatástalan maradhat, ha egyidejűleg nem történik erőfeszítés a gyermekvállalás melletti munkavégzés költségeinek csökkentésére, beleértve a napközbeni gyermekfelügyelet elérhetőségének és színvonalának a javítását."

Külföldi kitekintés

A nők munkavállalásának a népesedére gyakorolt hatását felismerve a legtöbb európai ország erőfeszítéseket tesz a gyermekvállalás és a gyermeknevelés megkönnyítése, valamint a család és a munka összeegyeztetésének lehetősége terén. Ezen erőfeszítések korántsem csak anyagi juttatások nyújtására terjednek ki, hanem a munkaügyi, családjogi szabályozást, gyakorlatot teszik képessé arra, hogy a fenti szerepek a családoknak egymással összeegyeztethetőek legyenek.

Elkészült egy 41 országra kiterjedő, 74 adatsorból álló adatbázis, mely az OECD Family Database legfrissebb, vonatkozó (elsősorban a 0-3 éves korosztályhoz kapcsoló problematikákra fókuszáló) adatain alapul. A letöltött adatok a következő szempontok szerint csoportosíthatóak:

Család- és gyermektámogatások politikái

Finanszírozás

0-3 éves gyermekek napközbeni ellátása

A családok munkaerő-piaci pozíciója

Családbarát munkáltató

Női munkavállalás körülményei (a gyermek 3 éves koráig)

Rangsor
A fent említett adatbázisból egy 29 európai országra kiterjedő rangsor készült, 21 tényező figyelembevételével. Ezek a feljebb már említett négy szempont szerint csoportosítva a következőek:

Finanszírozás

Szülési szabadságok támogatásának mértéke, 2007/8

Állami családtámogatás (pénzbeli ellátások, szolgáltatások és adóintézkedések) a GDP százalékában, 2007

Állami kiadások korcsoportonként az összes kiadás arányában (0-5 éves korosztály), 2007

Szülési és szülői szabadsági támogatás a született gyermekek számától függően, 2007

Egy két éves, akkreditált, kisgyermekek részére fenntartott intézmény gyermekgondozási díjai, 2004

Gyermektámogatás a GDP arányában, 2007

0-3 éves gyermekek napközbeni ellátása

Egy oktatóra jutó gyerekek aránya

Napközbeni ellátásban résztvevő, 0-2 éves gyermekek aránya, 2008

Informális ellátásban résztvevő, 0-2 éves gyermekek aránya, 2008

Formális ellátásban nem részesülő gyermekek aránya

Családbarát munkáltató

Teljes mértékben a vállalat által meghatározott munkaidő, 2005

A munkavállaló több opció közül választhat, 2005

Teljes mértékben a munkavállaló által meghatározott munkaidő, 2005

Azon nők aránya, akik befolyásolhatják vagy meghatározhatják a munkaidejüket, 2005

Otthoni munka - férfiak, a munkaidő 1/4-3/4-ében, 2005

Otthoni munka - nők, a munkaidő 1/4-3/4-ében, 2005

Részmunkaidő, nők, 2009

A részmunkaidőben dolgozó nők arányának változása, 2001-2009

Gyermektámogatást vagy egyéb kapcsolódó támogatást nyújtó cégek, 2004-2005

Női munkavállalás körülményei

Anyák foglalkoztatottsági aránya 3 évnél fiatalabb gyermek esetén

Anyasági szabadság mértéke, 2007/8

A négy szempont szerint egyenként, illetve egy összesített családtámogatás-hatékonysági rangsor készült. Ezeket 4 kategóriába csoportosítva megállapíthatjuk, hogy a vizsgált időszakban, az összesített rangsor alapján leghatékonyabbnak ígérkező (1. kategória) országok jellemzően a Skandináv országok (Svédország, Dánia), Franciaország, Németország illetve Belgium, második kategóriába Szlovénia, Ausztria, Svájc, Spanyolország és az Egyesült Királyság tartozik. Kelet-Európa (ideértve Magyarországot), Olaszország és Görögország a harmadik ilyen szempontból, míg végül a negyedik csoportot Románia, Bulgária, Ciprus és Málta alkotja.

A konzervatív társadalmak megnehezítik a nők kettős ambícióinak a megvalósulását. Teszik ezt egyrészt társadalmi szinten (nehezen elérhető, elégtelen, rugalmatlan kisgyermek-ellátási lehetőségek), valamint családi szinten (férfiak családi funkcióinak a "kenyérkereső" opcióval való egyenlővé tétele).

A skandináv államokban és egyre több nyugat-európai országban ezzel szemben igyekeznek megteremteni az összhangot a két szerep (munkavállalás és családanya) között, és alapvetően ez az összhang magyarázza az átlagosnál magasabb születési arányszámokat ezen országokban (Public Policy Acceptance 2000-2009).

Egyéb, gyermekvállalást befolyásoló tényezők

A gyermekvállalás és a kereső tevékenység összeegyeztetését megkönnyíti a háztartási munkák egalitáriánus megosztása. Bowly már az 1967-es kötődéselméleti tanulmányában is kimutatta, hogy a családok összetartását növeli, ha a dolgozó feleség férje is részt vesz a házimunkában. Az egészségi állapot két alapjellemzője, a várható átlagos élettartam és a megélt évek életminősége, a férfiaknál és a nőknél éppen ellentétesen alakul. Míg a magyar férfiak körében az idő előtti halálozás (40-69 éves korban) európai összehasonlításban rendkívül magas, addig a nők esetében az életminőség tekinthető sokkal rosszabbnak.

Demográfusok szerint három gyermek vállalása lenne az ideális a népességfogyás megállításához. Az aggodalmak szerint, ha a csökkenő tendencia így folytatódik, az komoly veszélybe sodorhatja a szociális rendszert, egyebek között a nyugdíjakat. A megoldás a család és a munkaösszeegyeztetésében rejlik: valódi választ kell kínálni a családoknak, úgy, hogy minimalizáljuk a fellépő szerepfeszültséget és optimalizáljuk a család és az államháztartás bevételeit.

Speciális hazai anyai attitűdök, speciális hazai munkaerő-piaci helyzet

Mást ért a nyugat-európai, amerikai szakirodalom korai munkavállalás alatt, mint amit a magyar anyák: míg előbbi esetekben az első életévben megkezdett munka hatását vizsgálják, addig nálunk az első 3 életév szinte tabunak számít munkavállalási szempontból: a KSH adatai szerint a magyar anyák átlag 4,7 évig maradnak otthon, és a gyermek 6 (és nem is 3) éves koráig gondolják az anyák, hogy otthon kellene maradniuk. Ennek a problémának több tényezője van: egyrészről egy erősen konzervatív szerep-felfogás - amit nem árnyal még az sem, hogy ha a család fenntartásához szükség van a két szülő jövedelmére. Ezt erősíti a pénzbeli anyasági támogatás léte - amely nagyon sok esetben szinte az egyetlen, de legalábbis az egyik stabil jövedelemnek számít a család bevételei közt.

Másrészről valós probléma az, hogy annak, aki dolgozni szeretne a gyermekvállalás után, sokszor valóban választania kell: család vagy karrier. Elégtelen számú, túlzsúfolt, rugalmatlan, az államnak igen sokba kerülő, bár a szülő számára viszonylag nem drága állami ellátórendszerrel (2012. január 1-től "fizetős" a bölcsődei rendszer - de az állami finanszírozása összességében még így is körülbelül négyszerese, mint a családi napközinek), vagy egy, az állam által nem (vagy alig) finanszírozott, így a szülő számára sokszor jelentős többletköltségként jelentkező kiscsoportos, rugalmas magánellátással szembesül, aki napközbeni ellátóhelyet keres. A gyermekvállalás és az idős szülők gondozása ellentétes hatást gyakorol a férfiak és a nők munkavállalására. Míg a nőket visszatartja a munkavállalástól, a férfiakat a gyermektelen társaikhoz viszonyítva nagyobb munkavállalásra kényszeríti.

Emellett nem terjedt el a részmunkaidő, a távmunka, az osztott munkakör sem - nem ismert, így nem is preferált atipikus foglalkoztatási formák ezek, melyek épp a kisgyermekes munkavállalónak jelenthetnének valós megoldást. Lehet, hogy csak kisebbség, de mindenképp létező kisebbség, aki kisgyermek mellett dolgozna, de ezzel a társadalmi hozzáállással jelentős szerepfeszültség lép fel náluk. Ám a kisgyermekes nők nagy része ma is dolgozik - csak épp a szürke-, vagy még inkább a feketegazdaságban (nem számlaképesen, nem bejelentett munkát végeznek). Sokszor ők maguk sem tudják, hogy az általuk végzett tevékenység illegális (korrepetálás, gyermekfelügyelet, fordító munka, nyelvlecke, takarítás, családi vállalkozásban számlázás, stb.) - ezek az anyák a saját preferencia rendszerüknek megfelelően "otthon vannak a gyermekükkel, csak mellette keresnek egy kis pénzt". A munkáltatónak is "megéri" nem hivatalosan visszavenni a gyeden, gyesen lévő kolleganőt, hiszen így mentesül a járulékfizetés alól. KSH (2005) adatok szerint a nők negyede dolgozna, ha lenne kire hagyni a gyermekét, vagy lenne munkája, ezt erősíti meg Blaskó (2009): a nők nagy része (körülbelül 40 százalék) "feketén" dolgozik gyed/gyes alatt most is. Többek szerint úgy kellene hatni a munkáltatókra, hogy ne kerüljön veszélybe annak az állása, aki gyereket vállal - olyan modellt kellene népszerűsíteni, ahol az anyának a szakmai és a szülői karrier egyidejű megvalósítására van lehetősége.

Napközbeni kisgyermekellátás megoldatlansága

A gyermekvállalással kapcsolatos anyasági családtámogatások támogatások szerkezetének átalakítása hozzájárulhatna a női foglalkoztatottság növeléséhez, és ezen keresztül a magyar gazdaság versenyképességégének javításához. Az átalakítás lényege az lenne, hogy az otthoni gyermekellátás pénzbeli támogatásának egy részét átcsoportosítanánk az anyák munkavállalását támogató napközbeni gyermekellátás finanszírozásába.

A bölcsőde, óvoda, iskolai napközi, mint hivatalos ellátóhely ismert és elismert. Azonban mindenki számára ismert a férőhelyhiány, melynek orvosolására egy lehetséges hivatalos alternatíva a családi napközi. Ez a (nálunk) közel 20 éves ellátási forma csak hazánkban (és a környező poszt-szocialista országokban) számít "unikumnak", Európa, Amerika és Ausztrália legtöbb pontján zömében ily módon oldják meg a gyermekek ellátását. Előnye, hogy a kis ellátotti létszám miatt rugalmasan, könnyen és olcsón létrehozható, hivatalos munkahelyet teremt a benne dolgozóknak, és rugalmasan tud alkalmazkodni az igénybe vevők szükségleteihez. Mivel hazánkban a 0-3 éves korú gyermekeknek nyújtott napközbeni ellátások kialakításakor (1970-es évek) egyedüli módként a bölcsőde terjedt el, a családi napközi feltételrendszerének kialakításakor pedig sajnos nem igazán sikerült elrugaszkodni az intézményi keretektől, így érthető, ha a szülők számára a családi napközi (alulfinanszírozottsága okán) "méregdrága magánbölcsi" kategóriaként jelent meg.

A fentiekből következik az a feltevés, hogy ha az ellátóhelyek fenti negatívumait kiküszöböljük (túlzsúfoltság megszüntetésével az intézményekben, illetve a nem állami ellátóhelyek hozzáférésének javításával, az állami és munkáltató szerepvállalás növelésével) az talán javíthat az anyák negatív attitűdjén, mellyel a napközbeni kisgyermekellátásokhoz viszonyulnak.

Nagy Ágnes
Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, PhD hallható
Népesedési Kerekasztal, szakértő

A felhasznált irodalom itt érhető el:
http://www.hrportal.hu/download/csaladi_napkozi_tanulmany_irodalom.docx