Szerző: HRPortal.hu hírszerkesztő Megjelent: 4 éve

A családi napközi szerepe a család és munka összeegyeztetésében

Kizárólag a munkavállalási rugalmasság és a munkaválallást lehetővé tevő, rugalmas és gyermekközpontú ellátóhelyek hozzáférhetőségének bővítése oldhatja meg a foglalkoztatás és családpolitika problémáit, hozzájárulva a magyar gazdaság versenyképességégének javításához. A családi napközi Magyarországon még unikumnak számít, alulfinanszírozottsága okán egyelőre csak egy méregdrága magánbölcsi - mutat rá egy széleskörű tanulmány.

Hazánkban a HR vezetőknek naponta kell szembesülniük a kisgyermekes dolgozók problémáival: ha visszajönnének dolgozni, akkor nehezen megoldott a gyermekük ellátása, gyakoriak a gyermekbetegségek, megoldhatatlan mennyiségűek a gyermekintézmények szünetei. Ha otthon maradnak gyermekvállalás után, akkor meg kell oldani a helyettesítésüket, majd a visszatéréskor külön feladatként jelenik meg a megkopott kompetenciák frissítése. Pedig komoly potenciál rejtőzne a kisgyermekes munkavállalókban, ha megoldott lenne az atipikus foglalkoztatás és a rugalmas kisgyermekellátás.

Alacsony népesedés, alacsony női foglalkoztatottság

Magyarországon a párok által tervezett gyermekszám 2-2,2 körül mozog, míg a teljes termékenységi arány csak 1,2 - 1,3 körül ingadozik (forrás: KSH), ami Európában a legalacsonyabb mutatók közé tartozik. Ennek egyik fő oka, hogy a magasabb végzettségű (érettségizett, illetve felsőfokú végzettségű nők) ma igen súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos korú gyermektelenekkel szemben, hiszen arra kényszerülnek, hogy válasszanak pályájuk és a gyermekvállalás között. Ez a nemzetgazdaság számára is igen súlyos veszt
"A népmesékben mindig a harmadik királyfi vagy királylány menti meg az öreg királyt, az országot. A mai demográfiai helyzetben nagy szükség volna arra, hogy megszülethessenek a kívánt, tervezett gyerekek. Míg a nyolc általánost vagy kevesebbet végzett fiatalok tervezett gyermekei megszületnek, az érettségizett vagy magasabb végzettségű fiatalok körében sokkal kevesebb születik, mint ahányat szeretnének. Felmérésünk szerint a mai fiatalok 20 százaléka három, 60 százaléka két gyereket szeretne, és csak három százalékuk mondja azt, hogy egyet sem. De a magasabb végzettségű nők nagyon súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos végzettségű gyermektelen nőkkel vagy férfiakkal összehasonlítva, ha gyereket vállalnak. Természetes, hogy szeretnének időt szakítani a nevelésre, ugyanakkor nem akarják veszni hagyni a hivatásukba fektetett energiáikat, ami egyébként az ország számára is nagy veszteség lenne. A mi mozgalmunk célja a tervezett gyermekek vállalásának segítése, és annak biztosítása, hogy az iskolázott nőknek ne kelljen szükségszerűen választaniuk a gyermekvállalás és hivatásuk gyakorlása között." (dr. Kopp Mária)
eség, hiszen így elvész a képzésbe fektetett energia jelentős hányada is.

Európában a születésszám drasztikusan csökkent a hagyományos családi mintát követő, a kisgyermekek intézményi ellátására keveset költő országokban, míg a születésszám viszonylag kedvezően alakult azokban az országokban, amelyek nagy gondot fordítanak, és sokat költenek a kisgyermekes szülők családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására. Ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság.

2011-ben Magyarországon a női foglalkoztatási ráta 7,9 százalékkal volt alacsonyabb, mint az unió 27 országának az átlaga. Nálunk a 15-64 éves korú nők 50,6 százaléka foglalkoztatott, míg az EU-ban 58,5 százalék. Ez a hiány legfőképp a 25 év alattiak, az 55 év fölöttiek, az alacsony iskolázottságúek és a 6 év alatti gyermeket nevelők szegmenseiben mutatható ki. A foglalkoztatás területén a teljes munkaidőben dolgozók aránya magasabb, mint az uniós átlag (Magyarország: 46,1 százalék, EU: 18,5 százalék). Az alacsony részmunkaidős foglalkoztatottságunk sajnos magas inaktivitással jár együtt.

Nők és a munka világa - "család vagy karrier?"

A kisgyermekes nők számára a mindennapos feladat-összeegyeztetési nehézségeknek önmagukon túlmutató, a gyermekfejlődést is befolyásoló következményei lehetnek. Ez ma Magyarországon egyénileg megoldandó, kívülről alig támogatott feladat. A hozzáállás a társadalom részéről álságos: megkövetelik az anyától a teljes idejű otthonmaradást szülés után, indokolatlanul hosszú ideig (KSH adatok alapján a magyar nők 4,7 évig maradnak otthon gyermekük születése után), majd teljes (napi 8-10 órás) állásba kell visszamenjenek, hiszen alig elterjedt a részmunkaidő, távmunka. A napközbeni kisgyermekellátórendszer túlzsúfolt, és ez magával vonja az állandó betegségeket, táppénzt. Jellemző hazánkban a házimunka egyenlőtlen megosztása (alacsony gépesítettségi fokkal párosulva), általános a nők túlterheltsége, valamint a gyes-szokások rögzülése.

A női munkavállalás kihatása a népesedésre

A nők munkaerő-piaci részvételét döntően befolyásolja a gyermeknevelés. A 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátása keretében nyújtott szolgáltatások egyrészt segítik a család és a munkahely feladatainak összehangolását, segítik a nők fokozottabb munkaerő-piaci részvételét, ami - ahogy európai példák is bizonyítják - növeli a gyermekvállalási hajlandóságot, és javítja a demográfiai mutatókat.

A magyar lakosság értékrendje és tényleges demográfiai magatartása között jelentős eltérés van. Míg a lakosság véleménynyilvánítás szintjén a tradicionális családmodell mellett érvel (kenyérkereső férj-családot gondozó feleség), addig mindez a tényleges magatartásban (házasodás, gyermekvállalás) nem, vagy csak alig jelenik meg. Az ezredfordulót követő évtized során mára társadalmi konszenzus alakult ki abban, hogy az úgynevezett materiális életcélok (például jövedelem, lakás) és a posztmateriális életcélok (például hobbi, egyéni célok, munkasiker, barátok) bővülő kínálatából szinte kizárólag csak a gyermekszám mérséklése árán lehet válogatni. És ez az ár a társadalom részéről elfogadott - noha a tradicionális családfelfogására büszke a megkérdezett polgárok többsége. A feszültséget Blaskó szerint az oldhatná, ha a családpolitika részéről határozott törekvés mutatkozna a munka és a család összehangolásának elősegítésére. Több kutató egybehangzó véleménye, hogy a családtámogatási rendszer bővítése vagy akár a jelenlegi szinten tartása sem bír egyértelműen kimutatható pozitív hatásokkal. Sokkal fontosabb lenne a munkavállalási rugalmasság és a munkaválallást lehetővé tevő, rugalmas és gyermekközpontú ellátóhelyek hozzáférhetőségének bővítése.

Társadalmi változások

A gyermekvállalás kitolódásában központi szerepet játszik a párkapcsolatok átalakulása, a hagyományos családmodell megbomlása. Visszaesett a házasodási kedv, az első házasságkötések ideje kitolódott. A házasságkötések száma együtt mozog a gyermekszületésekkel - azaz bátrabban vállalnak gyermeket a házasságban élők. A válások száma nem változott, viszont a házasságok száma csökkent - azaz a házasságok sokkal nagyobb mértékben végződnek válással, mint évtizedekkel ezelőtt. A házasságkötési és születési mozgalom rendszerint érzékenyen reagál a társadalmi és gazdasági életben bekövetkezett változásokra.

Demográfiai változások

Kamarás szerint a termékenység csökkenése mindig is kíváncsisággal vegyes érdeklődést, nem ritkán aggodalmat váltott ki a társadalom jövője iránt felelősséget érző emberekből. Századunk folyamán először figyelhető meg tartósan az a jelenség, hogy a termékenység csökkenése az anyák ,"öregedésével" jár együtt: emelkedik az anyák átlagos életkora gyermekük világra hozatalánál. A csökkenés és öregedés párhuzamos folyamatok, amelyek egy idő után kölcsönösen erősítik és gyorsítják egymást. Egy ilyen társadalomnak csökken a versenyképessége, kevésbé rugalmas és befogadó a társadalmi és gazdasági újdonságokra, csökken az emberi erőforrások és a társadalom egészének megújulásra való képessége. Az első szülés elhalasztása sokszor a későbbi szülések elmaradását eredményezi. Az alacsonyabb termékenység lehetséges oka, hogy a magasabb végzettségű (érettségizett, ill. felsőfokú végzettségű) nők ma igen súlyos hátrányba kerülnek a velük azonos korú gyermektelenekkel szemben, hiszen arra kényszerülnek, hogy válasszanak pályájuk és a gyermekvállalás között.

Ezt támasztja alá, hogy hazánkban a gyermek 3 éves kora előtt a nők csupán elenyésző része (15 százalékalatt) tér vissza a foglalkoztatottak közé, szemben az OECD átlaggal (45 százalékfelett). Ez a nemzetgazdaság számára is igen súlyos veszteség. Mivel a nőkre háruló kettős teher a jövőben várhatóen nem csökkenni, hanem növekedni fog, így a nők reprodukciós funkciójának teljesítése fontos nemzetgazdasági kérdésseé válik (szociális-, nyugdíjrendszer működtetése).

Női foglalkoztatottság

A nők mindig is aktívan részt vettek a család életében. Az otthoni munka (háztartási munka) mellett gyakran segítették férjük munkáját, főként iparosoknál, kereskedőknél, orvosoknál, ügyvédeknél, mezőgazdasági termelő egységeknél volt ez általános. A nők munkaerőpiacon való tömeges megjelenésében komoly szerepet játszott az, hogy egyre iskolázottabbá válhattak a nők, egyre fejlettebbé vált a technika, különféle társadalmi mozgalmak egyre nagyobb szerepet követeltek a nőknek a munkaerőpiacon - és nem utolsó sorban a növekvő létfenntartási költségek is megkövetelték a két jövedelmet a családban. Ez a folyamat azonban magával vonta a feszültséget, mely fellépett a nőknél az otthoni és a munkahelyi kötelezettségek összehangolásának nehézségei miatt. A rendszerváltást követően a nők nagy része munkanélkülivé vált, és sokuk számára az inaktivitás, a főállású anyaszerep (Laky, 2003) jelentette a megoldást az anyagi bevételek növelésére.

Összehasonlítva a női foglalkoztatottság arányát az EU átlaggal, 2003-ra már 5,1 százalékkal elmarad attól - ez főként annak tükrében figyelemfelkeltő, hogy 1990-ben még 18 százalékkal felülmúlta azt. Az Európai Bizottság egyik célkitűzése a férfiak és nők azonos mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, illetve biztosítása (Nagy I. - Pongrácz T.: Szerepváltozások - 2011, Tárki, Budapest, 2011). Az EU szinten 2010-re tervezett foglalkoztatási célkitűzéseket Magyarország nem teljesítette (Frey, 2005). Az alacsony magyar foglalkoztatási mutatók szorosan összefüggnek a részmunkaidő szűkös elterjedtségével.

2011-ben hazánkban a női foglalkoztatási ráta 7,9 százalékkal volt alacsonyabb, mint az unió 27 országának átlaga. Nálunk a 15-64 éves korú nők 50,6 százaléka foglalkoztatott, míg az EU-ban 58,5 százalék. Ez a hiány legfőképp a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, az alacsony iskolázottságúak és a 6 év alatti gyermeket nevelők szegmenseiben kimutatható. A 40-49 évesek, a diplomások és a 12 évesnél idősebb gyermeket nevelők körében a női foglalkoztatási ráta 75 százalék közeli, több helyen meghaladva ezzel az uniós átlagot.

Magyarországon a teljes munkaidős női foglalkoztatottak 15-64 éves korosztálybeli aránya 46,1 százalék, az EU-ban 40 százalék, és a statisztikai értelemben vett részmunkaidős, tehát heti 35 órát nem meghaladó idejű foglalkoztatottak a korosztály 4,5 százaléka, az EU-ban 18,5 százalék. Mind az EU-ban, mind nálunk azok a nők, akik 6 év alatti gyermeket (is) nevelnek, a foglalkoztatási rátája kisebb az átlagnál. Az EU-ban ez a lemaradás 4,8 százalék, míg nálunk 23 százalék. Ha a családban 3 vagy több gyermek van, akkor amíg a legfiatalabb gyermek nem éri el a 12 éves kort, az anya foglalkoztatási rátája kisebb az átlagnál. Az EU-ban 2 százalékkal, nálunk 12 százalékkal. Ez az érték különösen alacsony a 3 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőknél. Ez összefüggést mutat a rugalmatlan és elégtelen napközbeni kisgyeremek-ellátási lehetőségekkel és az atipikus foglalkoztatási módok elégtelen voltával.

A részmunkaidős és a távmunkában való foglalkoztatás feltételei hazánkban kevésbé adottak, mint Európa számos más országában. Sem a munkahelyi, sem a társadalmi kultúrája nem alakult ki, e mellett igen erőteljes a láthatatlan munkavégzés nőkre háruló aránya (háztartási munka, idősápolás, gyermeknevelés, stb). A jelenleginél lényegesen markánsabb kormányzati ösztönzőkkel lehetne azt elérni, hogy a munkáltatóknak is megérje egy munkakört több munkavállalóval ellátni, vagy a hazaadható munkák egy részét legalább távmunka formájába kiszervezni (adókedvezmények, mintaprojektek). A munkavállalók oldaláról sem mindegy, hogy a részmunka mit jelent: ha például minden nap be kell mennie a munkahelyére 4 órahosszát dolgozni, a munkába járás direkt és indirekt költségei felemészthetik a munkabérrel megszerezhető anyagi előnyt.

Gyermeknevelési támogatások, családtámogatások

A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdések is igen időszerűek. Bár léteznek minimum kívánalmak az Unió egészére nézve az anyasági és a szülési szabadságra vonatkozóan, de azok nem eredményezték a rendszer uniformizálódását. Egyes országok a hosszú szabadság és az alacsony összegű juttatás gyakorlatát választották, míg más kormányok a kieső bért viszonylag magas szinten, de rövidebb ideig kompenzálják. Hazánkban a kisgyermekes anyák foglalkoztatási aránya igen kicsi (OECD: utolsó), míg a gyermekellátó intézményrendszer ezzel összhangban fejletlen, az anyasági ellátásokra költött pénz relatív nagysága pedig a legnagyobb. Azokban az országokban jobb a gazdasági helyzet, és egyben kedvezőbbek a gyermekvállalási mutatók, amelyekben a szülőket, mindenekelőtt a nőket a munkahelyre történő korai visszatérésre ösztönzik, és e célkitűzés figyelembevételével alakítják ki a gyermekgondozási szabadságok és a kapcsolódó intézményes ellátások rendszerét.

A magyar gyermektámogatási rendszer 1967-ben a munkától való hosszas inaktív távollétet támogató rendszerként indult (gyes bevezetése). Azonban az évek során egyre több olyan igénybe vevő jelent meg, aki nem a munkából munkába átmenet támogatásaként kapja a juttatást, hanem jövedelem helyett - lévén a szülést megelőzően sem volt semmilyen munkatapasztalata. A magyar anyák kevesebb mint 5 százaléka tért vissza a munkába a gyermek egyéves kora előtt (ugyanez az arány az USA-ban közel 40 százalék - ezért is aggályosak a nemzetközi összehasonlítások), és alig 8 százalék a gyermek kétéves kora előtt.

Ennek némileg ellentmondanak azok a KSH felmérések, melyek ugyanezen korú gyermekeket nevelő nők között a munkavállalást 40 százalék körülinek mérték. Valószínűleg az informális (szürke és/vagy fekete) gazdaságban dolgoznak a kisgyermekes nők - azonban ez felveti a napközbeni kisgyermek ellátás megoldásának az ugyancsak informális módjait: család (nagyszülő, nem dolgozó felnőtt rokon), illetve a működési engedéllyel nem rendelkező gyermekfelügyeletek, bébiszitterek létét. Ez 2 ponton ad okot aggodalomra: egyrészről az ellenőrzési lehetőségek teljes hiánya (szakmai, közegészségügyi), másrészről az adó-és járulékfizetési kötelezettség elmulasztása mind az igénybe vevő (legtöbbször "feketén" dolgozó), mind a szolgáltatást (szintúgy "feketén") nyújtó részéről.

A munkaerőpiac és családtámogatási rendszer, a gyermekvállalási szándékok realizálását társadalmi rétegenként és családtípusonként szelektíven befolyásolja. Az alacsony jövedelmű nők az átlagnál nagyobb arányban realizálják gyermekvállalási terveiket. A közepes pozícióban lévő nők gyermekvállalási kedve azonban a támogatási rendszer és a munkaerő-piaci folyamatok együttes hatásának következtében a legalacsonyabb, míg a magas jövedelműeknél a hatás differenciáltan jelentkezik. Körükben nő a gyermektelenek és a többgyermekesek aránya, miközben csökken az egy gyermeket vállalóké.

Bass és társai (2007) azt vizsgálták, hogy vajon hogyan lehetséges, hogy az átlagjövedelmekhez képest kimagaslóan magas gyermektámogatási rendszer sem képes növelni sem a termékenységet, sem a kisgyermekes anyák foglalkoztatottságát. Úgy találták, hogy "a szülés utáni visszatérés kapcsán a munkakihagyás optimális hosszát a munka és az otthonlét értékének viszonya mozgatja. Az előbbi (munka) függ a bértől, a munkavállalás és a gyermekelhelyezés fix költségeitől, valamint az ellátóhely minőségétől (a szülők által megítélt hatás a gyermek kognitív és értelmi fejlődésére). Az utóbbi (otthonlét) függ a gyermektámogatás mértékétől, a háztartási termelés értékétől, a megnövekedett szabadidő hasznától, valamint az otthoni, anyai gondoskodáshoz társított hasznosságtól. A napközbeni elhelyezés költsége a gyermek növekedésével erőteljesen csökken, valamint az idő előrehaladtával az intézményes és az anyai felügyeletnek a gyermek fejlődésére gyakorolt hatásai is jelentősen módosulnak az intézményes nevelés javára. Ez többnyire már elegendő ahhoz, hogy elérkezzen egy pont, ahol a munkába való visszatérés nettó haszna már pozitív.

Ha azonban a várható bér szintje nagyon gyorsan csökken a kihagyás hosszával, ha a munkába járás és a napközbeni gyermekelhelyezés költségei nagyon magasak, a háztartási termelés hozamai jelentékenyek, vagy a gyermekintézmények minősége nagyon rossz, akkor egy ilyen pont csak nagyon későn, vagy soha nem jön el. A készpénzes segélyek változtatása befolyásolja ugyan az otthonlét értékét, de nem feltétlenül fordítja meg a munkavállaláshoz, illetve az otthonléthez kapcsolt hasznosságok viszonyát.

A leírtakból adódó fontos következtetés, hogy egy olyan rendszer, amelyik szélsőséges mértékben torzított a készpénzes támogatások javára, nem feltétlenül képes segíteni a munka és a gyermeknevelés összeegyeztetését. Ám arra sincs biztosíték, hogy jól szolgálja a magas termékenységet és a hagyományos családmodell fennmaradását. A készpénzes támogatások szintjének és igénybevételi feltételeinek változtatgatása hatástalan maradhat, ha egyidejűleg nem történik erőfeszítés a gyermekvállalás melletti munkavégzés költségeinek csökkentésére, beleértve a napközbeni gyermekfelügyelet elérhetőségének és színvonalának a javítását."

Külföldi kitekintés

A nők munkavállalásának a népesedére gyakorolt hatását felismerve a legtöbb európai ország erőfeszítéseket tesz a gyermekvállalás és a gyermeknevelés megkönnyítése, valamint a család és a munka összeegyeztetésének lehetősége terén. Ezen erőfeszítések korántsem csak anyagi juttatások nyújtására terjednek ki, hanem a munkaügyi, családjogi szabályozást, gyakorlatot teszik képessé arra, hogy a fenti szerepek a családoknak egymással összeegyeztethetőek legyenek.

Elkészült egy 41 országra kiterjedő, 74 adatsorból álló adatbázis, mely az OECD Family Database legfrissebb, vonatkozó (elsősorban a 0-3 éves korosztályhoz kapcsoló problematikákra fókuszáló) adatain alapul. A letöltött adatok a következő szempontok szerint csoportosíthatóak:

Család- és gyermektámogatások politikái
  • Finanszírozás
  • 0-3 éves gyermekek napközbeni ellátása
  • A családok munkaerő-piaci pozíciója
  • Családbarát munkáltató
  • Női munkavállalás körülményei (a gyermek 3 éves koráig)

    Rangsor
    A fent említett adatbázisból egy 29 európai országra kiterjedő rangsor készült, 21 tényező figyelembevételével. Ezek a feljebb már említett négy szempont szerint csoportosítva a következőek:

    Finanszírozás
  • Szülési szabadságok támogatásának mértéke, 2007/8
  • Állami családtámogatás (pénzbeli ellátások, szolgáltatások és adóintézkedések) a GDP százalékában, 2007
  • Állami kiadások korcsoportonként az összes kiadás arányában (0-5 éves korosztály), 2007
  • Szülési és szülői szabadsági támogatás a született gyermekek számától függően, 2007
  • Egy két éves, akkreditált, kisgyermekek részére fenntartott intézmény gyermekgondozási díjai, 2004
  • Gyermektámogatás a GDP arányában, 2007

    0-3 éves gyermekek napközbeni ellátása
  • Egy oktatóra jutó gyerekek aránya
  • Napközbeni ellátásban résztvevő, 0-2 éves gyermekek aránya, 2008
  • Informális ellátásban résztvevő, 0-2 éves gyermekek aránya, 2008
  • Formális ellátásban nem részesülő gyermekek aránya

    Családbarát munkáltató
  • Teljes mértékben a vállalat által meghatározott munkaidő, 2005
  • A munkavállaló több opció közül választhat, 2005
  • Teljes mértékben a munkavállaló által meghatározott munkaidő, 2005
  • Azon nők aránya, akik befolyásolhatják vagy meghatározhatják a munkaidejüket, 2005
  • Otthoni munka - férfiak, a munkaidő 1/4-3/4-ében, 2005
  • Otthoni munka - nők, a munkaidő 1/4-3/4-ében, 2005
  • Részmunkaidő, nők, 2009
  • A részmunkaidőben dolgozó nők arányának változása, 2001-2009
  • Gyermektámogatást vagy egyéb kapcsolódó támogatást nyújtó cégek, 2004-2005

    Női munkavállalás körülményei
  • Anyák foglalkoztatottsági aránya 3 évnél fiatalabb gyermek esetén
  • Anyasági szabadság mértéke, 2007/8

    A négy szempont szerint egyenként, illetve egy összesített családtámogatás-hatékonysági rangsor készült. Ezeket 4 kategóriába csoportosítva megállapíthatjuk, hogy a vizsgált időszakban, az összesített rangsor alapján leghatékonyabbnak ígérkező (1. kategória) országok jellemzően a Skandináv országok (Svédország, Dánia), Franciaország, Németország illetve Belgium, második kategóriába Szlovénia, Ausztria, Svájc, Spanyolország és az Egyesült Királyság tartozik. Kelet-Európa (ideértve Magyarországot), Olaszország és Görögország a harmadik ilyen szempontból, míg végül a negyedik csoportot Románia, Bulgária, Ciprus és Málta alkotja.

    A konzervatív társadalmak megnehezítik a nők kettős ambícióinak a megvalósulását. Teszik ezt egyrészt társadalmi szinten (nehezen elérhető, elégtelen, rugalmatlan kisgyermek-ellátási lehetőségek), valamint családi szinten (férfiak családi funkcióinak a "kenyérkereső" opcióval való egyenlővé tétele).

    A skandináv államokban és egyre több nyugat-európai országban ezzel szemben igyekeznek megteremteni az összhangot a két szerep (munkavállalás és családanya) között, és alapvetően ez az összhang magyarázza az átlagosnál magasabb születési arányszámokat ezen országokban (Public Policy Acceptance 2000-2009).

    Egyéb, gyermekvállalást befolyásoló tényezők

    A gyermekvállalás és a kereső tevékenység összeegyeztetését megkönnyíti a háztartási munkák egalitáriánus megosztása. Bowly már az 1967-es kötődéselméleti tanulmányában is kimutatta, hogy a családok összetartását növeli, ha a dolgozó feleség férje is részt vesz a házimunkában. Az egészségi állapot két alapjellemzője, a várható átlagos élettartam és a megélt évek életminősége, a férfiaknál és a nőknél éppen ellentétesen alakul. Míg a magyar férfiak körében az idő előtti halálozás (40-69 éves korban) európai összehasonlításban rendkívül magas, addig a nők esetében az életminőség tekinthető sokkal rosszabbnak.

    Demográfusok szerint három gyermek vállalása lenne az ideális a népességfogyás megállításához. Az aggodalmak szerint, ha a csökkenő tendencia így folytatódik, az komoly veszélybe sodorhatja a szociális rendszert, egyebek között a nyugdíjakat. A megoldás a család és a munkaösszeegyeztetésében rejlik: valódi választ kell kínálni a családoknak, úgy, hogy minimalizáljuk a fellépő szerepfeszültséget és optimalizáljuk a család és az államháztartás bevételeit.

    Speciális hazai anyai attitűdök, speciális hazai munkaerő-piaci helyzet

    Mást ért a nyugat-európai, amerikai szakirodalom korai munkavállalás alatt, mint amit a magyar anyák: míg előbbi esetekben az első életévben megkezdett munka hatását vizsgálják, addig nálunk az első 3 életév szinte tabunak számít munkavállalási szempontból: a KSH adatai szerint a magyar anyák átlag 4,7 évig maradnak otthon, és a gyermek 6 (és nem is 3) éves koráig gondolják az anyák, hogy otthon kellene maradniuk. Ennek a problémának több tényezője van: egyrészről egy erősen konzervatív szerep-felfogás - amit nem árnyal még az sem, hogy ha a család fenntartásához szükség van a két szülő jövedelmére. Ezt erősíti a pénzbeli anyasági támogatás léte - amely nagyon sok esetben szinte az egyetlen, de legalábbis az egyik stabil jövedelemnek számít a család bevételei közt.

    Másrészről valós probléma az, hogy annak, aki dolgozni szeretne a gyermekvállalás után, sokszor valóban választania kell: család vagy karrier. Elégtelen számú, túlzsúfolt, rugalmatlan, az államnak igen sokba kerülő, bár a szülő számára viszonylag nem drága állami ellátórendszerrel (2012. január 1-től "fizetős" a bölcsődei rendszer - de az állami finanszírozása összességében még így is körülbelül négyszerese, mint a családi napközinek), vagy egy, az állam által nem (vagy alig) finanszírozott, így a szülő számára sokszor jelentős többletköltségként jelentkező kiscsoportos, rugalmas magánellátással szembesül, aki napközbeni ellátóhelyet keres. A gyermekvállalás és az idős szülők gondozása ellentétes hatást gyakorol a férfiak és a nők munkavállalására. Míg a nőket visszatartja a munkavállalástól, a férfiakat a gyermektelen társaikhoz viszonyítva nagyobb munkavállalásra kényszeríti.

    Emellett nem terjedt el a részmunkaidő, a távmunka, az osztott munkakör sem - nem ismert, így nem is preferált atipikus foglalkoztatási formák ezek, melyek épp a kisgyermekes munkavállalónak jelenthetnének valós megoldást. Lehet, hogy csak kisebbség, de mindenképp létező kisebbség, aki kisgyermek mellett dolgozna, de ezzel a társadalmi hozzáállással jelentős szerepfeszültség lép fel náluk. Ám a kisgyermekes nők nagy része ma is dolgozik - csak épp a szürke-, vagy még inkább a feketegazdaságban (nem számlaképesen, nem bejelentett munkát végeznek). Sokszor ők maguk sem tudják, hogy az általuk végzett tevékenység illegális (korrepetálás, gyermekfelügyelet, fordító munka, nyelvlecke, takarítás, családi vállalkozásban számlázás, stb.) - ezek az anyák a saját preferencia rendszerüknek megfelelően "otthon vannak a gyermekükkel, csak mellette keresnek egy kis pénzt". A munkáltatónak is "megéri" nem hivatalosan visszavenni a gyeden, gyesen lévő kolleganőt, hiszen így mentesül a járulékfizetés alól. KSH (2005) adatok szerint a nők negyede dolgozna, ha lenne kire hagyni a gyermekét, vagy lenne munkája, ezt erősíti meg Blaskó (2009): a nők nagy része (körülbelül 40 százalék) "feketén" dolgozik gyed/gyes alatt most is. Többek szerint úgy kellene hatni a munkáltatókra, hogy ne kerüljön veszélybe annak az állása, aki gyereket vállal - olyan modellt kellene népszerűsíteni, ahol az anyának a szakmai és a szülői karrier egyidejű megvalósítására van lehetősége.

    Napközbeni kisgyermekellátás megoldatlansága

    A gyermekvállalással kapcsolatos anyasági családtámogatások támogatások szerkezetének átalakítása hozzájárulhatna a női foglalkoztatottság növeléséhez, és ezen keresztül a magyar gazdaság versenyképességégének javításához. Az átalakítás lényege az lenne, hogy az otthoni gyermekellátás pénzbeli támogatásának egy részét átcsoportosítanánk az anyák munkavállalását támogató napközbeni gyermekellátás finanszírozásába.

    A bölcsőde, óvoda, iskolai napközi, mint hivatalos ellátóhely ismert és elismert. Azonban mindenki számára ismert a férőhelyhiány, melynek orvosolására egy lehetséges hivatalos alternatíva a családi napközi. Ez a (nálunk) közel 20 éves ellátási forma csak hazánkban (és a környező poszt-szocialista országokban) számít "unikumnak", Európa, Amerika és Ausztrália legtöbb pontján zömében ily módon oldják meg a gyermekek ellátását. Előnye, hogy a kis ellátotti létszám miatt rugalmasan, könnyen és olcsón létrehozható, hivatalos munkahelyet teremt a benne dolgozóknak, és rugalmasan tud alkalmazkodni az igénybe vevők szükségleteihez. Mivel hazánkban a 0-3 éves korú gyermekeknek nyújtott napközbeni ellátások kialakításakor (1970-es évek) egyedüli módként a bölcsőde terjedt el, a családi napközi feltételrendszerének kialakításakor pedig sajnos nem igazán sikerült elrugaszkodni az intézményi keretektől, így érthető, ha a szülők számára a családi napközi (alulfinanszírozottsága okán) "méregdrága magánbölcsi" kategóriaként jelent meg.

    A fentiekből következik az a feltevés, hogy ha az ellátóhelyek fenti negatívumait kiküszöböljük (túlzsúfoltság megszüntetésével az intézményekben, illetve a nem állami ellátóhelyek hozzáférésének javításával, az állami és munkáltató szerepvállalás növelésével) az talán javíthat az anyák negatív attitűdjén, mellyel a napközbeni kisgyermekellátásokhoz viszonyulnak.

    Nagy Ágnes
    Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, PhD hallható
    Népesedési Kerekasztal, szakértő


    A felhasznált irodalom itt érhető el:
    http://www.hrportal.hu/download/csaladi_napkozi_tanulmany_irodalom.docx
  • Follow hrportal_hu on Twitter

    Büntetést kaphat a sofőr, aki a kamionban alszik

    Május 25-én lépett életbe az a német rendelkezés, amelynek értelmében bírsággal sújtják a gépjárművezetőt és az őt alkalmazó céget, ha a rendszeres heti vagy kétheti 45 órás, megszakítás nélküli pihenőidőt nem szállodában, hanem a kamion fülkéjében tölti. A rendelkezést korábban Belgiumban és Franciaországban is bevezették. Néhány hete Belgiumban egyetlen hétvége alatt 113 ezer euró bírságot szabtak ki azokra a sofőrökre, akik a járművükben töltötték az éjszakát. A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) a lépést a burkolt piacvédelmi intézkedések újabb elemének tekinti, számos fórumon tiltakoztak ellene. Az egyesület szerint magyar vállalkozások százait, munkahelyek ezreit szüntetheti meg a rendelet - írja a Magyar Nemzet.tovább..

    További cikkek
    Csak a versenyképességet növelő külföldi beruházásokat fogja támogatni a cseh kormány

    Bohuslav Sobotka szociáldemokrata miniszterelnök hétfőn Prágában, a külügyminisztérium gazdasági tanácsosainak értekezletén kijelentette: csak az... Teljes cikk

    Csődbe megy a Takata - mi lesz a miskolci gyárral?

    A légzsákokat gyártó japán Takata hétfőn csődvédelmet kérhet Japánban és az Egyesült Államokban - értesült az AP hírügynökség.... Teljes cikk

    Állj fel munka közben!

    Ma már sokan az ülést tartják az új dohányzásnak. A mozgásszegény életmód és a többórás ülés veszélyeire egyre többször hívják fel a... Teljes cikk

    A Brexit után is maradhatnak az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok

    Theresa May brit kormányfő az uniós vezetők csütörtöki brüsszeli találkozóján megígérte, hogy az Egyesült Királyság kilépése után is az... Teljes cikk

    A jövő munkatársait képzi a Praktiker

    Több mint 250 tanuló választotta gyakorlati helyéül a napokban véget ért tanévben a Praktikert. Az elmúlt évek során az egykori gyakornokok közül... Teljes cikk

    Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár