A munkavállalók nagy része nem szeret nyitott irodában dolgozni

Sok cég hisz az elsőre gazdaságosnak és kényelmesnek tűnő open office rendszerben, az ott dolgozók a legtöbb esetben egyáltalán nem kedvelik ezt a formát. Van azonban néhány lehetőség, amivel javítható a légkör a nyitott irodákban is - derül ki az Eureka Games bejegyzéséből, mely a HRBlogon jelent meg.

Miért nem szeretik az open officet a dolgozók?

A nyitott irodák állandó zúgásában vagy épp halálos csöndjében lehetetlen valóban elmélyült munkát végezni, nehéz fókuszálni, figyelni. A közös térben történő munka nagyfokú alkalmazkodást kíván, ami a létszám növekedésével egyre nehezebbé válik. Az ott dolgozókat érő túl sok impulzus és alapzaj pedig rövid időn belül lemeríti az idegrendszert.

Emellett a nyitott terű iroda az ott ülők privát szféráját is jelentősen lecsökkenti vagy akár teljesen megszünteti.

Ezek miatt csökken a kollégák koncentrációja, illetve sokkal feszültebbé, idegesebbé válnak, ez pedig növeli a konfrontáció esélyét.

Ethan Bernstein (Harvard Business School) 2019-es kutatása szerint az elszigetelt irodai rendszerből újonnan open office rendszerbe csöppenő kollégák közt a szemtől szemben kommunikáció 70%-al csökkent, és egyre inkább szinte csak elektronikus kapcsolatfelvételre korlátozódott.

Napjainkban a munkahelyi well-beingre törekedve a legtöbb multinacionális cég hibrid irodákat (hybrid office) hozott létre, melyek elegyítik az open office tereket a kisebb meeting roomokkal, azaz zárható helységekkel, így alakítva ki a különböző tevékenységhez illő és emberibb környezetet.

Azonban a tényleges probléma kulcsa a kollégák egymás közti kommunikációjának, és jó közérzetének megreformálásában rejlik: egy apró, közösségépítő munkahelyi kihívás alkalmas lehet a szociálisan introvertáltabb kollégák megnyitására, ráadásul játékosságot csempész az egymást még alig ismerő dolgozók napjaiba is. Egy közösségi helységben kialakított közös fotófal számos pozitív emléket ébreszthet a csapatépítésekről és bulikról, így növelve a cég iránti elköteleződést.

Fotó: Pixabay
A bejegyzés a HRBlogon, teljes cikk itt olvasható