A videotréning és a modellfelvétel

A modell-felvétel

"A videotréning módszer az egyik leghatékonyabb mód a vezetéshez, szervezeti működéshez, az egyes szakterületek ellátásához kapcsolódó fejlesztési tevékenységek közül. Lényege, hogy film - mint központi rész - köré egy, a téma elmélyült megértését és begyakorlását szolgáló program épül. A filmek és kapcsolódó írásos anyagaik sokrétűen alkalmazhatók. Egyórás és többnapos képzési programok, szemináriumok, értekezletek és más vállalati programok keretében egyaránt használhatók. A filmek megkönnyítik a téma bevezetését, helyes és helytelen példák segítségével teszik élményszerűvé a képzési programot, esettanulmányként szolgálnak a csoport-megbeszélésekhez, valamint dinamikus módon, vizuálisan megjelenítve segítik a téma összefoglalását." (Lásd: az előzőkben megjelölt honlapot)

A leírt eljárás a videotréning? NEM! Audiovizuális eszközök képzési alkalmazásánál ezt az eljárást modellfelvétel bemutatásának nevezik. Az oktató-képző tevékenységben a modellt a mintával azonos értelemben használják (Nagy S. 1974.). "Szerintünk a modellfelvételek folyamatot, tevékenységet mutatnak be azzal a céllal, hogy a gyakorlat etalonját képezzék." (Poór F. 1985.) A modellfelvétel alkalmazásával "visszatükröző-reproduktív" szinten képes a "tanuló" tevékenységet megvalósítani, ez "másoló" tevékenységet jelent, ... a tréning esetében pedig a "visszatükröző-alkotó" képesség kialakítása lehetséges, illetve ez valósul meg (Poór F. - Wacha I. 1983.). Írtunk ugyan mintegy egy esztendeje a tréningről, a videotréningről, de úgy véljük, erre vissza kell térni, mivel a fent idézett megfogalmazás nagyon sok szakember számára elérhető forrást képez és egyben félrevezető fogalmi tartalmat alakíthat ki.

Szükséges hangsúlyoznunk, hogy a modellfelvétel fontos eszköze a képző tevékenységnek, a felnőttképzésnek, azonban ennek minden esetben az alkalmazásképes tudás szintjét kell elősegítenie. A tréning esetében a modell bemutatását, feldolgozását meg kell előznie az ismereteknek, az ismeretek alkalmazásának és csak ezt követően célszerű a modellel való összevetést alkalmazni. Így az alkotó jellegű felhasználásra teremtjük meg a feltétel és nem a másoló, utánzó jellegű tevékenységre. A tréningnek minden esetben az önálló, adott helyzetben alkotó jellegű tevékenységre kell felkészítenie.

(Nagy Sándor: Didaktika, Bp. 1974. 51. p.
Poór Ferenc: A videotechnika közoktatási alkalmazásának alapkérdései. In.: Képmagnetofon alkalmazása a képzésben és továbbképzésben V., Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém, 1985. 14. p.
Poór Ferenc - Wacha Imre: A pedagógiai kommunikációs képességek és fejlesztésük videotechnika segítségével. Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém, 1983. 273. p. 119. pont)

A tréning fogalma és tartalma

A tréning komplex képzési, továbbképzési forma, amelynek keretében célorientált (igény szerinti) felkészítés történik, adekvát elméleti ismeretek feldolgozása és gyakorlati alkalmazása valósul meg, önkontroll, visszacsatolás biztosításával, továbbá a gyakorlatok értékelésével (tesztek alkalmazásával) a személyiség feltárása és fejlesztése is megtörténik.

A tréning módszer komplexitása abban fogalmazható meg, hogy a klasszikus oktatási-képzési eljárások elemeit - ilyen a modellfelvétel is - szintetizálja, célnak megfelelően illeszti be a folyamatba. Jelentős teret képvisel a szakirodalmi anyag előzetes és folyamatos feldolgozása, a közösségre építő eljárások alkalmazása, a megbeszélés, a vita és hasonlóak beillesztése. Fontos tényező az, hogy a képzési csoport minden tagja aktívan vegyen részt az ismeretek elsajátításában, hogy erre épülhessen az alkalmazás, az elsajátítottak gyakorlatba illesztése és ezek visszacsatolása.

A komplexitás nagyon légyeges eleme az, hogy nemcsak a megismerés valósul meg a tréninges képzési folyamatban, hanem a résztvevők tevékenységükre jellemző helyzetekben alkalmazzák a megszerzett tudásukat. Ez az alkalmazásképes tudás, amely azt jelenti, hogy az elsajátítottakat a résztvevők a munkájukra jellemző modellezett helyzetekben képesek alkalmazni.

A tréning intenzív képzési eljárás, amelynek célja egy feladatra, munkakörre való felkészítés, a megfelelő személyiségjegyek (készség, jártasság, képesség) /Poór F. - Wacha I. 1983./ megerősítése, kiegészítése vagy kialakítása, továbbá egy kompetencia /2001. évi CI. törvény/ részkompetencia kialakítása.

Az intenzív jelleg azt jelenti, hogy a tréning /mint összetett eljárás/ az elsajátítottak, az ismeretek szilárd megőrzésének biztosítására törekszik. A bevésés fontos eleme a képzésnek, mivel az ismeretek megőrzése csak alapos rögzítés esetén biztosított. Az alapos bevésés, a megőrzés feltétele az, hogy az ismeretek megszerzése során minél több érzékszervünk funkcionáljon. A szakirodalom /W. Milon 1974./ azt mutatja, hogy az olvasott ismeretek 10 százaléka, a hallottak 20 százaléka, a látottak 30 százaléka marad meg tartósan, azonban a látás és hallás együttes működésével szerzett ismeret 70 százaléka, a képzésben résztvevők által elmondottak, kifejtettek 80 százaléka, továbbá a gyakorlattal összekapcsoltan szerzett ismeretek 90 százaléka válik tartóssá. /Ezt a tendenciát Balogh Jenő professzor (Képzőművészeti Egyetem) hazai vizsgálatai is megerősítették (Balogh J., 1976.)/.

(Walter Milon: Audio-Vision - nur Vision? Österreichische Milchwirtschaft 1974. 20. évf. 11. szám
2001.éi CI. törvény a felnőttképzésről, 29. § 10. bekezdés(szakasz)
Balogh Jenő: A vizualitás alapjai. Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém, 1976.)

A tréninggel folyó képzés (továbbképzés) keretében alkalmazzuk az elsajátítási folyamat minden módszertani lehetőségét, amelyek az érzékszerveket (olvasás, hallás, látás), a tevékenység lehető legtöbb elemét (gyakorlatok alkalmazásának sorozata) felhasználják. Így az elsajátítás folyamata a szilárd bevésést biztosítja, valamint rögzíti a gyakorlati alkalmazás modellezett elemeit is. Ez a munkában történő visszaidézés során az "alkalmazásképes tudást" biztosítja.

A tréning folyamata

A tréning folyamata négy elemet tartalmaz:

a) Célorientált ismeretek feldolgozását,

ami azt jelenti, hogy a cél elérése érdekében szakmailag szükséges témakörű (igény szerinti tartalmú) elméleti anyagot dolgozza fel a tréningen résztvevőket aktivizáló módszerekkel, a hallgatók tapasztalatainak felhasználásával. A másik jellemzője ennek a tréningelemnek az, hogy előre feltárjuk a résztvevők adott témakörben meglévő ismereteit és azok birtokában, erre való figyelemmel erősítjük meg, egészítjük ki és mélyítjük el a tudást.

b) Az ismeretek alkalmazását specifikus gyakorlatokban,

vagyis az ismereteket az érintettek napi tevékenységben jellemző helyzetét modellezve alkalmazzuk. A gyakorlat tartalmát, szerkezetét (struktúráját) a cégnek, az adott szervezeti egységnek, érintett munkakörnek megfelelően alakítjuk. Egy bizonyos témakörű tréningnek van egy regisztrált programja, azonban a konkrét alkalmazási körülményt a megbízó (vállalkozás, intézmény stb.) megismert tényezői alapján határozzuk meg. Azt szükséges elérni, hogy a tréning után a munkahelyre visszatérve legyen képes alkalmazni az elsajátítottakat minden résztvevő.

c) A visszacsatolást, a gyakorlatok elemzését, értékelését,

tehát a megvalósult gyakorlatokat valamilyen módon vissza kell idézni, hogy azok elemzését, értékelését úgy lehessen elvégezni, ami hiteles, elfogadható visszacsatolás alapját képezheti. A tréning eredményességét nagyban befolyásolja, hogy az ismeret alkalmazásáról milyen képet visz magával a feladatot végző és az azt megtekintő, meghallgató társ. A visszacsatolás mindenkinek szól, hisz a megfigyelő szerepében lévő résztvevő a gyakorlatból önmaga számára is következtetést von le, a saját alkalmazás-módján kívül a társaké is hozzájárul mindenki felkészüléséhez, a felkészültségének elért szintjéhez.

Meglátásunk szerint ebben a fázisban van szerepe a modellfelvétel (kiinduló kérdéshez visszatérve) alkalmazásának, amikor a modell mutatta optimális megoldás és a résztvevő/résztvevők gyakorlatának összehasonlítása megtörténhet. Az a tapasztalat, hogy a mások által megvalósított tevékenység bemutatása a résztvevő gyakorlatát hátrányosan befolyásolja (befolyásolhatja), ugyanis az egyénre jellemző megoldás helyett az utánzás jelenhet meg. Nagyon óvatosan kell bánni a külső felvételek alkalmazásával, mivel ezek nem a résztvevők munkahelyére jellemző helyzetet mutatják be, így nem biztos, hogy saját munkahelyén, saját munkakörében ezt a résztvevő fel is tudja használni. A munkahelyi tényezőket modellező elvégzett gyakorlatokét viszont igen.

d) A személyiség tulajdonságainak (személyiségjegyeinek) feltárását és fejlesztését.

A gyakorlatok megfelelő visszaidézése, elemzése, értékelése a szakmai gazdagodáson felül megmutatja, hogy a gyakorlatot végrehajtó személyt hasonló helyzetben milyennek látják mások, milyen előnyös és hátrányos tényezők jelennek meg tevékenysége során. A gyakorlatok elemzésekor - felvétel esetén - a cselekvő önmaga is látja magatartását, hallja kommunikációját és ez önismeretéhez is reális elemmel járul hozzá. A gyakorlatok sorozatának elemzése pedig már azt is megmutatja, hogy a folyamatban miként alakult a személyiséget jellemző tulajdonságok sora, miként valósult meg azok fejlődése. Az elemzés során a társak véleménye mind az első megismeréshez, mind a fejlődés megállapításához segítséget jelent.

Az alaptréning és a teljes tréning

A tréningeket két csoportra osztottuk aszerint, hogy a tréning folyamatának négy alapvető eleme közül melyiket és hányat valósít meg a képzési folyamat. Eszerint beszélünk alaptréningről és teljes tréningről.

Az a l a p t r é n i n g (a tréning alaptípusa) a tréninges képzési eljárás általunk megfogalmazott elemei közül alapvetően kettőt tartalmaz maradéktalanul, úgymint az aktuális ismeretek feldolgozását és ezeknek az alkalmazását. Ezeken a tréningeken a gyakorlatok megoldása rögzítés nélkül történik és a feladat megbeszélése, a visszacsatolás a társak emlékezete alapján valósul meg. A feladat értékelése, megbeszélése a közvetlenül a látott-hallott gyakorlatot követően történik, amikor az emlékezetre alapozva mondanak véleményt a megoldás módjáról, eszközeiről és vonnak le tanulságokat, tesznek a továbbiakra javaslatokat.

Ez a tréningtípus a folyamat elemei közül a harmadikat - elemzés, értékelés - csak részben tudja megvalósítani, ugyanis az elemzés, értékelés lehetősége korlátozott és szubjektív. A feladatot végrehajtó és társak egyaránt az emlékezetükben számukra a megfigyeléskor fontosnak érzett tényezők visszaidézése alapján nyilatkoznak meg, nem tudják átfogóan, a teljességre törekedve értékelni a gyakorlatot. Évtizedekre visszatekintő tapasztalatunk alapján úgy látjuk, hogy értékelésénél a gyakorlat egy sor fontos eleme még a tréningvezető koncentrált figyelme - feljegyzései - ellenére sem kerül felszínre, elemzésre. Ez nagy hátrányt jelent ennél a képzési eljárásnál. A negyedik elem megvalósulása pedig csaknem kizárt, a személyiség tulajdonságainak szisztematikus feltárására, a fejlődés folyamatának egyéni és közös megismerése a legjobb esetben is csak töredékesen valósul (valósulhat) meg.

A t e l j e s t r é n i n g a folyamat mind a négy elemét - ismeretek feldolgozása, a gyakorlati alkalmazás, a visszacsatolással való elemzés-értékelés, személyiség fejlesztés - tartalmazza, ezek mindegyike része a képzési folyamatnak. Ez alapvetően feltételezi, hogy a gyakorlatok rögzítésre kerüljenek és bármikor egészükben és részleteikben visszaidézhetőek legyenek. Ennek a teljességnek a v i d e o t r é n i n g felel meg leginkább.

A videotréning

A v i d e o t r é n i n g az a komplex eljárás együttes, amely a tréninges képzési folyamat minden elemét megvalósítja és teljessé teszi azt. Az elméleti ismeretek feldolgozása csoporthoz és munkahelyhez illeszkedően, a résztvevők ismereteire, tapasztalataira építve történik. Az ismeretek alkalmazása ennél a tréningnél a résztvevők munkahelyi körülményeit modellező gyakorlatokban realizálódik és a munkakör adekvát feltételeket biztosítja. A gyakorlati tevékenység elemzése, értékelése azok objektív visszaidézése alapján folyik, ezek sorozata pedig megmutatja a cselekvő egyén személyiségének induláskor meglévő jegyeit, majd a tulajdonságok gyakorlatról-gyakorlatra való alakulását.

A videotréning alapvető jellemzője, hogy a gyakorlatok mindegyikéről felvétel készül, amellyel egy-egy tevékenység egészét vagy részeit bármikor vissza tudjuk idézni. A videó-visszacsatolás nyomán mindenkinek módja van arra, hogy napi munkahelyi (s egyéb) helyzetét modellező szituációban láthatja önmagát, mintegy kívülről, megközelítően olyannak, amilyennek partnerei, társai ismerik. Az egyén számára fontos - dolgozzék bárhol, bármilyen munkakörben - az, hogy a másokkal való kapcsolatában milyennek látják, a magatartás, a kommunikáció mely elemei előnyösek, vagy melyek kerülendők. Ez a visszacsatolási eljárás minden résztvevő számára tanulságokkal jár, hisz mindenki (a cselekvő és a szemlélő) tud önmaga számára új információkat szerezni.

A személyiséget, a tevékenység minőségét csak akkor lehet fejleszteni, ha mindenki saját cselekvésének folyamatos összevetését elvégzi és önmaga állapítja meg a pozitívumokat, illetve negatívumokat, és saját normái alapján határozza meg, hogy mit kell javítania, mit kell másként csinálnia, mi jelent előnyös és mi hátrányos tényezőt számára. Természetesen ez a folyamat nemcsak a saját tevékenység alapján nyújt lehetőséget a tanulságokra, hanem minden résztvevő merít az előbb említetteknek megfelelően mindenki gyakorlatából. A videós visszajelzéssel megvalósuló elemzés mély hatást gyakorol a cselekvőre és a társra egyaránt, a pozitív, vagy negatív minta (esetleg követési minta) a tréning adta intim környezetben kivált hatásos. Ez a tréning típus ezzel is többletet nyújt a résztvevőknek. Ezzel az írással a fogalom tartalmának pontosítását kívántuk elérni.

Nem kívántuk szélesebben fejtegetni a teljes, a videotréning jellemzőit, előnyeit - ehhez külön közlemény volna szükséges -, csupán a tréning és ezen belül teljesebbet nyújtó változatra vonatkozó fontosabb ismereteket akartuk felvázolni és egyben azt igazolni, hogy egy-egy fogalom tartalmának ismerete minden HR és felnőttképzési szakember számára nélkülözhetetlen.

Dr. Poór Ferenc