AI és Nokia 3210: nem hagyható ki a személyes jelenlét a toborzásból

Legyen szó akár vezető HR-konferenciákról, akár specifikus vagy lokális szakmai rendezvényekről, a HR technológia - a digitalizációtól az AI alkalmazásáig - és a hazai munkaerő-tartalék kérdéskörei mindenhol napirendre kerülnek. A piaci trendeket követve persze egyértelműen kiemelt szakterületekről beszélünk: a technológiai innovációk minden kétséget kizáróan egyre komolyabb szerephez jutnak a HR területén is, a gazdaságban várható – és a különböző konjunktúra-indexekben már előrejelzett – felfutás pedig újra reflektorfénybe helyezi a még elérhető hazai munkaerő-állományt. Logikusnak tűnik, hogy a két trend egymást erősítve jelenjen meg a jövőben – azonban számos, Magyarország-specifikus korlátot kellene ehhez legyőzni.

AI a 3210-es árnyékában

A KSH egy korábbi felmérése szerint a hazai lakosság mintegy 20%-a esetében olyan ritka az internethasználat, hogy digitális ismeretszint nem is mérhető – ehhez jön még hozzá az internetet egyáltalán nem használók köre. Az aktívan világhálóhoz csatlakozók esetén pedig közel egyharmad arányban alacsony szintű digitális ismeretekről számolnak be, elmaradva az EU átlagától is. A statisztikák jól mutatják, hogy a fogadó oldalon (ideértve akár az inaktív, akár az aktív jelölteket) komoly kompetencia-deficittel szembesülünk, miközben ezzel párhuzamosan a foglalkoztatók számára egyre több szolgáltatás és technológia válik elérhetővé.

A statisztikáknál mindig meghatározóbb a személyes tapasztalat: a közelmúltban egy rendezvényen egy 50-55 éves úriember fordult oda hozzám, hogy segítsek neki a telefonjával kapcsolatban. A következő két percben egy NOKIA 3210-esen töröltem több tíz véletlenül beütött karaktert, ami a (idősebbek által még ismert) menü + csillag kombináció hiányában szorgosan próbálta felhívni a betű-szám-szimbólum karaktersor a tulajdonos zsebéből. Rövid beszélgetésünk során kiderült, hogy egy rendkívül tapasztalt hegesztő-szerkezetlakatos szakemberrel, az egyik legkeresettebb hazai hiányszakma képviselőjével van dolgom. Akit egyértelműen nem tudnánk elérni a legjobb applikációval és AI-eszközzel sem a jelenlegi készülékén.

A korosztályos különbségek számottevőek: míg a 16-24 éves korosztály közel 100%-a gyakori internethasználó, 45 év felett rohamosan csökken ez az arány. Az 55-64 évesek esetén már csak 65% környékén, a 65-74 közöttieknél pedig csupán 40%-nál járunk. Amennyiben ezt a sávos felosztást a magyarországi korfára vetítjük át, kijózanító képet kapunk: a legnépesebb korosztályokban látjuk a kevésbé aktív internethasználókat, míg a fiatalabb generációk hiába töltenek rengeteg időt a neten, sokkal kisebb tömeget tudunk általuk megszólítani. A statisztika ráadásul arra is rávilágít, hogy a leginkább keresett és értékelt szakembereket (15-20 év tapasztalattal) nem feltétlenül online kommunikációval tudjuk megszólítani.

Hasonlóan beszédes, ha az internetelérések számát és a munkanélküliséget földrajzi alapon vetítjük egymásra, régiós vagy vármegyei szinten. A rengeteg ingyenes wifi-spot mellett természetesen ez nem jelenti azt, hogy saját elérés nélkül valaki ne tudná megoldani a webes csatlakozást, viszont az arányokról jó képet ad. Az adatok pedig egy teljesen ellentétes megoszlást mutatnak kelet-nyugat viszonylatban: a jelenleg is magasabb munkanélküliséggel küzdő keleti régiókban a legalacsonyabb a világhálóhoz csatlakozók száma, míg a nyugati és középső országrészben ez a szám jóval magasabb. Fontos tanulság ez alapján, hogy pontosan a jelentős munkaerő-tartalékkal bíró területeken (ahol ráadásul sok kistelepülés, szegregátum, hátrányos helyzetű közösség található) szembesülhetünk a legnagyobb elérési korlátokkal.
A társadalmi helyzetnél maradva még egy gondolatébresztő adat: a legalacsonyabb jövedelmi negyedben kevesebb, mint fele annyi internetelérést regisztrált a Központi Statisztikai Hivatal, mint a legmagasabb esetében, ami még tovább nehezíti az alacsony jövedelmű, jellemzői szakképzetlen vagy alacsonyan képzett munkavállalók digitális elérését. Jól látható, hogy már maga az elérés is jelentős korlátokat állít a kizárólag digitális toborzás elé – és a sikeres elérést követően érkezünk meg a kompetenciák hiányosságainak köszönhető következő akadályokhoz.

Innováció és ügyfélkapcsolat – a jövő toborzása?

A hazai társadalmi-szociális helyzet ellenére a technológiai innovációnak egyértelmű helye van a toborzási gyakorlatban, annak alkalmazási területe, a folyamatba való integráltsága és sablonosítása válnak kulcskérdésekké. A gyakorlat mellett a fenti statisztikák is azt mutatják, hogy a jelölti oldalon lehet a legkevésbé automatizálni: a generációs különbségek, eszközellátottság, IT-kompetenciák jelentős szórása miatt a specifikáció egy idő után vagy nem éri meg, vagy nem is működőképes.

Különösen igaz ez, ha a magyar munkaerő-tartalékban rejlő további potenciál kihasználását célozzuk meg. A foglalkoztatottsági adatok alapján korosztály szerint a legfiatalabb (15-24) és az 55 év fölötti korcsoportoknál látható még tartalék, azonban közülük előbbi esetében jelent csak valós megoldást a jelöltoldali digitalizáció. Szintén nehezíti ennek a – körülbelül 300.000 fős – rétegnek az elérését, hogy jellemzően alacsony iskolázottság, és kevés megszerzett IT ismeret jellemzi őket.

A kontakt-alapú, sokszor személyes jelenléten alapuló toborzás szerepe tehát továbbra is megmarad, egyes régiókban és célcsoportokban tovább erősödik. A hazai toborzási eredménykényszert ráadásul növeli, hogy a harmadik országbeli dolgozók kölcsönzésének lehetőségét sikeres magyar elhelyezési kvótához (is) kötötték, így komolyan felértékelődik minden egyes sikerrel megszólított és munkába állított magyar dolgozó. Mivel az ügyféloldalon a digitalizáció pozitív hatásai egy ponton túl nem növeli a hatékonyságot, komolyabb „terepmunkát” igényel majd a cégek és szolgáltatók részéről a toborzás – jelentős előnnyel indulnak azok a vállalkozások, amelyek évtizedes rutinnal és csatornákkal rendelkeznek a területen.

Az ügyféloldali alkalmazástól függetlenül az HR-tech digitális innovációi rendkívüli hatékonyságnövekedést hoznak a folyamat egyes részein, szükségességük nem megkérdőjelezhető. Fontos azonban, hogy jól határozzuk meg, meddig és milyen területeken váltható ki jelenleg a személyes jelenlét és az offline munka – figyelembe véve a magyar adottságokat. Emellett pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni: a digitális edukáció közös feladat és felelősség!

Gáspár Gergely (a nyitóképen), a Work Force értékesítési és marketing igazgatója