Aki kérdez: Papp András

- Sokat változott a vállalkozókról alkotott kép az elmúlt két évtizedben. Kikből lehetnek vállalkozók? Mit takar a vállalkozói szemlélet oktatása, és hogyan lehet segíteni a fiatalok vállalkozói pályadöntését?

Papp András

- Valóban nagy a kontraszt: szerencsére már múlóban a kilencvenes évek merdzsós, susogós tréninges, adócsaló vagy lúzer kényszervállalkozó képe. Ugyanakkor még csak lassan épül be valós alternatívaként a vállalkozás a fiatalok karrierlehetőségei közé.

A 2000-es évek elején az Ifjúsági Koordinációs és Szolgáltató Egyesülettel (IKSZE) hazai egyetemi karrierirodákkal dolgoztunk együtt fejlesztő projektekben. Angliai tanulmányutakra mentünk, ahol először nagy lelkesen kerestük a "Career Office"-t. Óriási katarzisként ért minket, hogy "Employability Office"-t találtunk. Micsoda fantasztikus szemlélet! - mondtuk. Foglalkoztathatóság - milyen modern, jó szemlélet ez. A TÁMOP-os hazai egyetemi fejlesztés kutatásában 500-nál több munkaadó válaszából szépen látszik, hogy sokkal többre értékelik a szociális kompetenciákat, amitől valóban "foglalkoztatható" az új munkaerő. Igyekeztük adaptálni, több hazai egyetemi karrieriroda szemléletei és gyakorlati életébe bevinni ezt a vonalat.

A 2010-es évek elején Írországban, Svájcban, Ausztriában jártunk tanulmányutakon az entrepreneurship education jó gyakorlatait megvizsgálni. Itt találkoztunk azzal a gondolattal, hogy adott felsőoktatási intézmény célja, hogy végzősei "entreprenurial graduate"-ek legyenek. Vállalkozó szemléletűek. Ismét fordult a világ bennem akkor. Micsoda nagy lépés, hogy foglalkoztatható vagyok-e, azaz Valaki foglalkoztat Engem, vagy Én vállalkozó vagyok. Én döntök, és dönthetek bárhogyan! Ők nem mindenképpen vállalkozókat akartak képezni, hanem a szemléletet formálni hozzá. Nem csak akkor vagyok vállalkozó (szemléletű), ha önfoglalkoztató, vagy akár munkahelyteremtő vagyok.

A kompetenciahalmaz hasonló: felelősségvállalás, önállóság, döntésképesség, kreativitás, megvalósító képesség, együttműködő készség, nyitottság, stb., de ezt kamatoztathatom akár egy nagyvállalatnál, egy kkv-nál alkalmazottként, vagy az állami szektorban, egy civil szervezetben. Nem is beszélve ezen kompetenciák magánéleti hasznáról. A vállalkozói szemlélet oktatása kapcsán ez tűnik kiemelkedően fontosnak, hogy a fiataloknak legyen olyan önreflexiójuk, hogy meg tudják mondani: én így és így szoktam dönteni; így állok az önállósággal; ha hibázok, akkor...

Nincs jó és rossz válasz, hiszen a helyes és reális önismeret a cél. Nem kell mindenkinek vállalkozónak lennie! Ha az önállóság nekem nem megy, jobban dolgozom, ha feladatokat kapok, ha fontos nekem a kiszámítható munkakeret, életállapotom miatt nem merek kockáztatni - akkor ne legyek vállalkozó. Ne essünk a ló túloldalára, azért, mert a startup világ ma nagyon trendi, nekem lehet, hogy egy vállalatnál (vagy a közigazgatásban stb.) van a saját utam. Nem ciki. De ha megőrülök a hierarchiától, ha magam szeretném beosztani időmet, jó szívvel vállalok nagyobb kockázatot - akkor merüljünk mélyebbre a vállalkozói lét lehetőségeit vizsgálva!

Ezen kompetenciákkal való önismereti út véleményem szerint minden fiatalnak jár, hogy önmagához hű pályadöntést tudjon hozni. Ezt egy-két középiskolai, szakiskolai, egyetemi kurzus tudja jól támogatni. Ilyeneket fejlesztettünk az elmúlt időben az IKSZE-ben, és kezdjük tesztelni oktatási intézményekben. Azoknak, akiknek van kedve továbblépni a vállalkozások világában, érdemes mondjuk egy hétvégi versenyt hirdetni, próbáljanak ki szituációkat: amikor egy termék ötletet validálni kell a piacon, egy költségvetésnek meg kell állnia a valóságban, a prototípusnak működnie kell. Ráadásul ezt mind el is kell tudni mondani klienseknek, befektetőknek. Majd, akik még mindig velünk maradnak az úton, velük érdemes hosszabb-rövidebb inkubációs folyamatban csiszolni a szükséges szakmai kompetenciákon.

KÉRDÉS:

- Engem nagyon érdekel, hogyan lehetne spirituális, szellemi szempontokat bevinni egy szervezet (vagy bármi) vezetésébe. Gulyás Pétertől, egyházi fejlesztőtől kérdezem, hogy állnak az egyházi szervezetek e kérdéssel, mit és hogyan tudunk egymástól tanulni e téren?