Alig hasznosítható tudást ad a szakképzési rendszer

Miközben a szakemberek azon vitáznak, hogy mit érdemes tanulni, miért nem találkozik a kereslet és a kínálat, az egyén szerepe homályba vész. Jelenleg csak a tőketermelés, a fogyasztás az élet értelme, ehhez pedig tanulni kell egy életen át. Hiszen - ahogy a szakemberek hangoztatják - ha nem ezt tesszük, lemaradunk és akkor hogyan fogunk tőkét termelni? - tettük fel a kérdést a munkaerő-piaci anomáliák és a szakképzés kapcsolatát firtató cikkünk végén 2009 augusztusában. A szakemberek akkor kifejtették, hogy társadalmi kommunikációs zavart jelez az egyidejű munkanélküliség és munkaerőhiány jelensége és többek között a "bemenet-orientált" szakképzés végterméke. A felsőoktatási intézmények finanszírozása ugyanis egyelőre a hallgatói létszámtól függ, ezért a diákok által kedvelt képzéseket indítják el, munkaerő-piaci értéküktől függetlenül. Ráadásul a gazdaság igényeit nem lehet pontosan bemérni.

Eközben a szakma nagyjai folyamatosan jelzik, hogy változásra volna szükség az oktatási rendszerben, a globalizálódó munkaerőpiac gyors változásai miatt a jövőben fokozottan kell számolni például a pályaelhagyás jelenségével. Besenyei Lajos is arra hívja fel a figyelmet tanulmányában, hogy a tudástermelés hagyományos modelljei szétestek. Úgy véli, kérdésessé vált a hagyományos felsőoktatási intézmények és az életen át tartó tanulás követelménye közötti kapcsolat és központi kérdésként merül fel a minőségbizosítás kérdése. Az MTA elnöke is "bekeményítene". Pálinkás József nem várna a munkaerőpiac 5-10 éven belül esedékes visszajelzéseire, szerinte a felsőoktatás finanszírozását már most a hallgatói és az intézményekben folyó tudományos teljesítményhez kellene igazítani. Pálinkás a mesterképzések 30 százalékát megszüntetné. A minőségi képzések egyik garanciáját Pálinkás a kiválósági helyek kinevezésében látja. A szakember úgy véli, a képzési rendszer is helyesbítésre szorul.

Nem érdekük a minőségre törekvés

2010 január elején látott napvilágot az a hír, hogy valószínűleg a következő években is be lehet majd jutni - legalábbis az Alkotmánybíróság döntéséig - a legtöbb egyetemre középszintű érettségivel. Az emelt szintű érettségi követelményéről szóló törvényjavaslatot ugyanis nem írta alá az államfő, bár az oktatási törvénynek nem ezt a passzusát kifogásolta. A követelményekről két évvel az aktuális felvételi előtt kell tájékoztatni a diákokat, tehát az intézményeknek az idén március 31-ig kellene nyilatkozniuk ahhoz, hogy 2012-ben már az emelt szintű vizsgát kérjék a jelentkezőktől. Manherz Károly, az oktatási tárca helyettes államtitkára elmondta: az egyetemek, főiskolák szakcsoportonként most is kérhetnék az emelt szintű érettségit, ehhez azonban szükség volna az intézmények összefogására. Szakemberek szerint az emelt matúrára a felsőoktatás színvonalának javítása miatt lenne szükség.

A tudás fogalmának újragondolása lehet a megoldás

Dr. Eszik Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és Innovációs Központ tudományos munkatársa szerint Magyarország fordítva ül azon a bizonyos lovon a felsőfokú felnőttképzést tekintve. Az a tudás, kompetencia ugyanis, amely révén ellátható egy feladatkör, nehezen kapcsolódik az oktatási rendszerbe. A szakember szerint a felsőfokú szakképzés fejlődésének megállása, elavulttá válása annak köszönhető, hogy a munka világában hasznosítható tudásanyagnak nincsen pedagógiai rendszere, kialakítása, módszertana, így nem lehet beépíteni a felsőfokú szakképzés rendszerébe sem, mert az nem alkalmas ennek befogadására, nem elég rugalmas ehhez, vagyis hiányzik a kapcsolódási pont. Az OFI tudományos munkatársa úgy véli, sokszor az is gátolja az oktatási rendszer fejlődését, hogy a pedagógusok - talán önvédelmi reflexből - nem hajlandók beleszámítani a nem tőlük eredeztetett ismeretanyagot a tudás halmazába, szerintük ugyanis az nem egyenértékű az iskolában szerzett a tudással. Eszik Zoltán szerint is paradigmaváltásra és más módszertanra volna szükség a felnőttképzési programban.

Felhasználható-e a képzés során megszerzett tudás?

A munkaadók részéről is gyakran tapasztalni, hogy a kompetenciák, nem pedig az adott szakmák hiánya a probléma. A szakember kiemelte: a Heti Világgazdaságban megjelenő hirdetések nyelvezete, az ott felsorolt munkáltatói igények is arról árulkodnak, hogy a cégek a jelentkezők tényleges tudástőkéjére kíváncsiak, nem a képzés megszerzésének helyére. A megfogalmazott munkáltatói szükségleteket nem lehet például egy sima közgazdász képesítéssel kielégíteni, hiszen számos olyan elvárásnak is meg kell felelni, melyet például külföldi munkagyakorlat alatt sajátíthat el az illető.

Eszik Zoltán is egyet ért Borbély-Pecze Tibor Borssal, a Foglalkozási és Szociális Hivatal képzési igazgatóságának munkatársával, aki úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a képzések terén a hangsúly a kompetenciákra helyeződik.

Borbély Tibor korábban kiemelte: a képzések értékét és ezáltal azok munkaerő-piaci, társadalmi és egyéni hasznát jellemzően a felhasználhatóságuk határozza meg. Azaz a képzés során a megszerzett kompetenciák későbbi életút során történő felhasználhatósága válik döntővé a korábbi ismeretalapú tesztek helyett. Egy felmérés is alátámasztotta ezt a hipotézist, hiszen a Mercedes-gyár termelésközpontjában a munka során alkalmazott tudás csupán 40 százaléka származott tanulmányokból, tehát a munkához szükséges kompetenciák 60 százalékának nem volt köze ahhoz, amit az iskolában tanult az illető.

A tanuló döntését kellene támogatni

Két felfogás létezik - meséli Eszik Zoltán. Az egyik álláspont hívei a német alapokon nyugvó szakképzési kultúrára esküsznek, a magyarországi is ehhez hasonló. Létezik azonban a francia irányelv, amely szerint az ember a maga által választott területen tanul a leghatékonyabban, és ebben a döntésében kap támogatást a francia államtól. Úgy tűnik, az utóbbi bizonyul eredményesebbnek.

A magyar szakképzési rendszer ezzel szemben minden szinten merev és pontosan fordítva működik. A tanulási támogatásban például nem az egyén, hanem az adott intézmény részesül. Így nem a tanulók igényei érvényesülnek. - Magyarország akkreditációs rendszere szakmailag igen elavult, modern szakképzésre lenne szükség - szögezi le a kutató.

A szakember kiemelte: a rendszernek abba az irányba kellene fejlődnie, hogy a tanuló szabad döntéseit támogassa. A megoldás tehát a szakember szerint az lenne, hogy a képző intézmények helyett a képzést vállalókat kellene támogatni, a szakképzés költségkeretén csak az oktatási bürokrácia hízik. Ehelyett a tanulásról szóló döntésekben kellene támogatni a diákokat. És ha ez megtörténik, akkor a piac teremt hozzá foglalkoztatási feltételeket. Az emberi tőke ugyanis a fejlődés legfontosabb forrása - szögezi le Eszik Zoltán.