Amikor veszélyben az egzisztencia, akkor kezdődik a kétségbeesés

Még épp csak kezet fogott egymással coach és coachee, amikor már elhangzott Károly szájából a mondat, ami aztán végigkísérte az rendhagyó - hiszen ezúttal csak egy alkalomra szóló - coachingülést. Ugyanis Károly azzal indított: „nem kellek”. Az érzés egy éve jelent meg és azóta egyre csak erősödik. „Tavaly még karácsonyig az volt, hogy úgyis áll a piac, ne is pörgessem nagyon, pihenjek egy kicsit. Mentálisan olyan leterhelő volt az utolsó munkahelyem, hogy kellett a pihenő. Januárban már azt hittem, hogy lesz valami, februárban azt gondoltam, hogy nem igaz, hogy nem történik semmi.” A nem-kellek érzés kialakulása és erősödése összefügg azzal, hogy amíg van az embernek tartaléka, addig nincs pánik. Amikor veszélyben az egzisztencia, akkor kezdődik a kétségbeesés.

Pétert az érdekelte, hogy hol van ebben az egészben Károly felelőssége? Mit tehetett volna ő maga, hogy ne jusson el eddig? Hiszen visszajelzésekből már tele a padlása, ki ezt mond, más azt, de vajon mit gondol ő? „Hogy úgyse megy. Azt kellene magamnak mondani, hogy menni fog. Beleragadtam abba a helyzetbe, hogy sok helyen építettem rendszereket, aztán eljutottam egy nagyon magas pozícióba a Postánál, ami talán még korai volt, még nem voltam 50 éves. Nem tudom elengedni a vezetést, hogy jár nekem egy pozíció. Más célt kéne meghatározni, de nem tudom, hogy mit. Sokan kérdezik, hogy miért nem váltok. Válthatok én? Ki hiszi el rólam, hogy egyetlen szakmában eltöltött élet után, képes vagyok és tényleg váltani akarok?” Kiss Péter szerint épp elég lenne, ha Károly maga elhinné, hogy képes a váltásra. „Logisztikával foglalkoztam, itt szocializálódtam, a jövőben is ezt szeretném. Nekem a teljesítmény volt mindig az első, egy állásinterjún hogyan mutassam meg, hogy mire vagyok képes?”

Péter ezután nézőpontváltásra kérte Károlyt: „Mit mondanál magadnak, ha kívülről látnád magad ebben a helyzetben? „Menj külföldre” - vágta rá azonnal Károly. Gyorsan kiderült, hogy regisztrált is egy angol álláskeresőre, a LinkedIn dobálja is fel az állásokat, jönnek sorban az ajánlatok. Melyeket ő figyelmen kívül hagy, eddig egyetlen jelentkezést sem küldött el. „Most már egyértelműen azért, mert nem tudnék kimenni, megélni az első fizetésig. A másik, hogy nem tudom elhinni, hogy nem kellek a saját országomnak.” Péter szerint ez olyan, mintha Károly kinyitna egy ajtót magának, de nem lépne át rajta, mert úgyse megy, úgyse sikerül, úgyse, úgyse.

„Ha logisztikai vezetőként nem kellesz Magyarországon, akkor mit csinálsz, hogy eltartsd magad és a családod?” - kérdezte ezen a ponton a coach. „Talán akkor valami fizikai tevékenységet keresnék, targoncavezetés, autóvezetés, asztalos mellett segéd.” „És miért nem csinálod?” „Megkérdeztem, hogy mennyi fizetést tud adni. Az nem pálya, annyit keresni, amennyibe a munkába járás kerül.”

Péter összegzett: a külföldi munka bár sokat fizet, nem jó, a kétkezi munka itthon keveset fizet, ezért nem jó. Károly attól fél, hogy ha elmegy egy ilyen állásba, akkor vége. Végleg feladta. Holott nem akarja feladni. Péter viszont úgy látja, már feladta. „Magyarországon bezárultak a lehetőségek, bármi amivel tudnál kis pénzt is keresni, az nem opció számodra. Külföldre nem mész. Állsz egy zárt ajtó előtt lehajtott fejjel, már üvölteni sincs kedved, csak mondod, hogy ez van.” Károly szerint a hasonlat helyes, épp így érzi magát, noha a cikkeknek köszönhetően az elmúlt pár nap azért pozitívabb volt. „Nekem nincs másom, csak a logisztika. Miben lehetnék másban hasznára valakinek?”

Péter szerint a változtatás, a változás a fő út, ami Károly előtt áll. És ez a feladat sok más, Károly korosztályába tartozó, korábban betonbiztos állásokkal rendelkező, munkanélkülivé vált ember problémája. „Olyan magas falakat építesz magad köré, olyan elvárásokból nem adsz lejjebb, amitől a fal egyre magasabb és áthatolhatatlanabb lesz. Innen kell kiszabadulnod. Azt kérdezted az ülés közben, hogy válthatsz-e? Igen, válthatsz! Ehhez az kell, hogy minden nap valamin, akár egyetlen apróságon változtass. Maradjunk abban, hogy ez a házi feladatod: minden nap egy dolgon változtass, valamit csinálj másként mint korábban. Ez lehet egy telefonhívás, egy újragondolt reakció, egy nem várt mosoly, egy régóta halogatott tevékenység. Bármi, ami más.”