Diploma mindenáron?

Minden évben számtalan statisztikát olvashatunk a hiányszakmákról, a fizetések listájáról, és a munkaerő-piaci helyzetelemzésekről. Továbbtanulás előtt álló fiatalok keresik a választ a „Mit tanuljak, hogy jól keressek?”, „Mivel tudok biztosan elhelyezkedni?” kérdésekre. Nem is csoda, hiszen a környezetükben élő huszonévesek jelentős százaléka indul külföldre friss diplomával, a magasabb életszínvonal reményében, és mert itthon nem megy a boldogulás.

De ez az írás, nem a magyarországi politikai helyzetről, az ellehetetlenített életkörülmények fejtegetéséről fog szólni, ami unos-untalan folyik felénk mindenhonnan. Egyrészt, mert szerintem nem annyira ijesztő a helyzet, mint amennyire azzal a média nyomaszt minket, másrészt mert időnként nem csak a körülményeket, hanem az egyénnek a saját boldogulásáért tett törekvéseit is érdemes megvizsgálni, hisz csakis mi vagyunk azok, akik a legtöbbet tehetjük saját magunkért, a karrierünkért.

Pánikba esni

A legtöbb fiatal a pályaválasztás előtt pánikba esik, hogy mi legyen felsőfokú tanulmányaik iránya. Számtalan fórumon kérnek tanácsod, próbálnak eszmét cserélni, hogy melyik az a diploma, ami biztos belépőt jelent 3-4 év múlva egy jó munkahelyre. Ha belegondolunk, ez az általánosnak mondható pánikhelyzet két szempontból is igencsak ijesztő.

Egyfelől a fiatalok döntő többsége egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mi a munkaerő-piaci helyzet Magyarországon, de ami még ennél is szomorúbb, nem tudja, mi az a szakma, ami igazán neki való, ami érdekli őket, esetleg amiben tehetségesek. Azt gondolom, ez elsősorban még csak nem is az ő hibájuk.

Egy nagyon tudatos pálya, vagy egy valamilyen területen kimagaslóan teljesítő diák orientációja már az általános iskolában el kéne kezdődjön. Már itt különböző tagozatokba járhatnak a gyerekek, középiskolában pedig már kifejezetten a főiskolai tanulmányokat megalapozó, specifikus szakok közül válogathatnak. De honnan is tudná egy tizen-egynéhány éves gyerek, hogy 10 év múlva milyen szakmában dolgozna szívesen. Itt jön képbe az oktatás, és a szülők felelőssége, akiknek elsődleges feladatuk kéne legyen, hogy minden diáknak segítsenek megtalálni az utat, illetve neveljék őket arra, hogy tudatosan hozzanak döntéseket karrierjük alakulásában.

Sokan egyáltalán nem tudják, mi az, amiben erősek, mert nem kapnak segítséget ennek feltérképezésében, és nem is tudják, az mekkora jelentőséggel bír. Ezért amikor dönteni kell, választanak valamit, ami divatosan cseng, amelyik egyetemről azt hallották, jó a közösségi élete, vagy jól lehet keresni. Még akkor is, ha az érdeklődési körükkel egyáltalán nem egyezik. Jelentős százalékuk egyáltalán utána sem néz annak, mik a keresett, vagy hiányszakmák az országba.

Az egyik ismerősöm, csak azért, mert „kell egy diploma”, logisztikát kezdett tanulni, azt hallotta, ezzel jók az esélyek. A második félévben otthagyta az iskolát, mert fogalma sem volt arról, hogy erre a szakra ilyen erős matektudás kell. Világéletben gyűlölte a matekot. Azt mondta, ha ezt valaki a középiskolában elmondta volna neki, biztosan nem ezt a szakot jelöli be a jelentkezési lapon.

A munkaerő-piaci trendek azt mutatják, hogy jelenleg gépész-, és villamosmérnökként, illetve informatikusként nagyon jó eséllyel tudunk elhelyezkedni. 2020-ra 900.000 betöltendő informatika-komunikációs állás lesz, ami jól előrevetíti, hogy az ilyen irányú tanulmányok biztosan kifizetődők lesznek. Már ha érdekel minket a terület...

Nem minden a diploma

Évek óta ismert és hangoztatott tény, ami napról napra nagyobb létjogosultságot nyer: jobb, egy jó szakmát tanulni, mint egy tucatdiplomát szerezni, csak azért, hogy legyen egy papírunk. Nem kell mindenkinek diplomásnak lennie, attól még az értéke a munkaerőpiacon lehet igen magas. A technikai vívmányok előtérbe kerülése, és az informatika térhódítása ellenére, jó szakemberekre mindig szükség lesz. Budapesten jelenleg például hatalmas hiány van a következő szakmából: asztalos, ács, elektronikai műszerész, gépi forgácsoló, hegesztő, kőműves és hidegburkoló, pék, szociális gondozó és ápoló, villanyszerelő, víz-, csatorna- és közműrendszer-szerelő.

Nem minden a statisztika

Fontosnak tartom tisztázni, hogy óriási különbség van munka-, és karrierválasztás között, ezért csak a számok és statisztikák alapján történő pályaorientáció nem biztos, hogy jó megoldás. Persze nagyon okos döntés, hogyha valaki pályaválasztás előtt utánanéz a kilátásoknak, de ideális esetben, nem kizárólag ennek a konklúziója lesz az, ami utat mutat a jövőre vonatkozóan.

Ha valamiben azt érzem, hogy kiemelkedően tehetséges vagyok, lelkesen és ambíciózusan haladok ezen az úton, nincs az a lelombozó statisztika, ami eltántorít attól, amit igazán a magaménak érzek. Tudom, és elhiszem, hogy a saját felelősségem a KARRIEREM építése. A karrier attól válik többé, mint egy munka, hogy erős belső, érzelmi motivációk is társulnak hozzá. Nem csak a pénz, és a jó kilátások azok, amik arra a pályára tereltek. Ellenkező esetben hamar eljön a kiégés, a munkaundor, és az ”úristen-mit-keresek-én-itt” érzés. Viszont hiszem, hogy hiába szeret valaki olyan szakmát, amiben a piac túltelített, ha csak azt érzi hivatásának, tudatosan építi karrierjét, ki fog tudni emelkedni a tömegből, és megállja a helyét.

Az oktatási reformok, a diákoknak való iránymutatás a pályaválasztás fontosságáról, és a karrier-tanácsadás nagyon fontos lenne a sok tanácstalan fiatal láttán.

De ami még ezeknél is fontosabb, hogy tudják, karrierjük alakulása csakis az ő kezükben van, és tudatosnak, elszántnak kell lenni ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak. Ha erre képesek lesznek, és folyamatos segítséget is kapnak, talán elkerülhető, hogy egy „haszontalan” diplomával a kezükben végül Londonban mosogassanak.

Szabó Manuéla
Beck and Partners Kft.