Szerző: Papp László Tamás Megjelent: 3 éve

Egércsapda - HR-krimink IV. (befejező) része

Egy volt nagyvállalati HR-jogász, egy fegyelmi eljárás, egy letartóztatott börtönőr, némi összeesküvés-elmélet. HR-krimi sorozatunk befejező része következik.

Előzmények: Fehér Melinda, egykori nagyvállalati HR-jogász a védőügyvédje Kovai András ezredesnek, aki letartóztatásáig az egyik fővárosi börtön parancsnokhelyettese volt. Azzal vádolják, hogy az általa beszervezett zárkaügynöknek, Cseresznyés Péternek utasítást adott, hogy verje meg új rabtársát, Bohács Szilárdot. Bohácsot körözte a rendőrség, de ügyvédje tanácsára feladta magát, így került előzetes letartóztatásba. A súlyos bántalmazást követően mind a verés elkövetője, mind az áldozata Kovait nevezte meg vallomásában felbujtóként. Kovai telefonhívásainak szakértői vizsgálata, illetve a rajta, mint gyanúsítotton elvégzett hazugságvizsgálat szintén azt támasztották alá, hogy ő fenyegette és verette meg Bohácsot. Ám az őrizetben lévő börtönőr ezredes tagad: ártatlannak vallja magát. Szerinte belső munkahelyi intrika lehet a háttérben, valaki ki akarja csinálni. Az ügyvédnő minden lében kanál húga, Kitti – aki (papíron legalábbis) jogi asszisztensként dolgozik nővére irodájában – rögtön összeesküvés-elméleteket gyárt, hogy felsőbb körök piszkos játszmájáról van szó. A testvérénél kevésbé csinos, de jóval okosabb ügyvédnő viszont nem hisz a csőbe húzott ártatlan smasszer meséjében. Cinikus profiként inkább abban bízik, hogy sikerül kicsikarnia egy előnyös vádalkut. Ugyanakkor ő sem érti, miért vetemedett volna ilyenre az addig mintaszerű karriert befutó, szép jövő előtt álló büntetés-végrehajtási főtiszt. Aki ráadásul nem kér az ügyészség által felajánlott nagyvonalú alkuból, nyakasan ragaszkodik ahhoz, hogy csőbe húzták. S közben az ügyvédnő döbbenten fedezi fel: valaki megfigyeli, autóját követik, húga okostelefonját feltörték. De kik és miért? Mi lehet a háttérben? A stresszes ügytől már rémálmai vannak, mert továbbra is sötétben tapogatózik. Így lassan kételkedni kezd korábbi álláspontjában. Talán mégis van összeesküvés? Úgy tűnik, van. Mint az ügyvédnő és segítőtársa kiderítették: valaki Kovai lányát használta arra, hogy az apát börtönbe juttassa. Ez a valaki – aki a fejlemények tanúsága szerint a titkosszolgálatok világának legfelsőbb köreiben mozog – valamiért bosszút akar állni a börtönőr ezredesen. És tervébe Rékát, az apja ellen lázadó lányt is bevonta, az ügyvédnek pedig minden lépéséről tud. Melinda a magánnyomozása közben lebukik. Kihallgatják, mert a bizonyítékokat illegális úton szerezte meg. Ki tud mászni ebből a csávából, tudja bizonyítani ügyfele ártatlanságát? És fény derül rá, kik állnak a lejáratási terv mögött?

„Philbynek nincs otthona, nincs felesége, nincs hite. A politikai címkén, a veleszületett felső osztálybeli gőgön, a kalandvágyon túl csak egy beilleszkedni képtelen hiú ember önutálata látszik felsejleni, akinek soha semmi nem lesz méltó a hűségére. Végső fokon Philby gyógyíthatatlan függő, akit a megtévesztés kábítószere hajt.” (John Le Carré: Árulás.)


A krimi első része itt olvasható.
A krimi második része itt olvasható.
A krimi harmadik része itt olvasható.

Egy bokor takarásából kilépve látták meg, kivel beszél izgatottan a húga egy padon. Berei Dénes volt az. Cseresznyés ügyvédje, Melinda egykori évfolyamtársa.

- Ők főzték ki az egészet: Berei, meg a Kovai lánya, Réka és az én húgocskám – Melindából úgy jönnek elő a kihallgatóhoz intézett a szavai, mint a romlott étel a háborgó gyomorból. Úgy is érzi magát, mint aki épp kihányt valamit. De folytatja, túl akar esni rajta - Három kérdés van: miért tették, hogyan csinálták, és én hogyan jöttem rá? Kezdjük a legutolsóval. Tudja, fura szerkezet az ember agya. Az egész egy mozdulattal kezdődött, amit akkor a tudatalattim elraktározott, sejtettem, hogy valamiért fontos, de nem jött fel a tudatküszöbig. A Mocco Kávézó. Elvileg ott találkozott Kitti először Bereivel. Mikor végeztünk a beszélgetéssel, beültünk a kocsiba. Kitti a volánhoz, Berei az anyósülésre, én hátra. Akkor kapta a görcsrohamot. Tudja, mondtam, hogy a húgomnak öröklött D-vitamin rezisztens, hipofoszfatemiás angolkórja volt, emiatt a felnőttkorban is rohamok törtek rá, de elég ritkán. Csecsemőkorában alakulhatott ki az idő előtt bezáruló koponyakutacsaitól valami kisebb neurológiai anomália, igazából nem tudják az orvosok se. Szóval elkapta a roham, és akkor Berei azonnal a Kitti nyaka felé nyúlt. Aztán gyorsan visszakapta a kezét, mikor összeütközött Kitti ugyancsak arra nyúló ujjaival, de akkor már megláttam. A húgom nyaka felé kapott, az ott lógó görcsoldó sprayt akarta használni, szinte már hozzá is ért. S úgy húzta vissza, mint akit rajtakaptak. Mert ez a mozdulat árulta el. Spontán reflex, de csak annak lehet ilyen, aki már látta a húgomat fuldokolni, és tudta, hogy ott van a gyógyszere. Aki először lát ilyet, pár másodpercre biztosan leblokkol, csak aztán mozdul. Honnan tudta Berei, hogy ilyen baja van, ha még soha nem találkoztak? Tegyük hozzá, hogy a húgom titkolta ezt, cikinek tartotta. És mivel a rohamok viszonylag ritkán jöttek elő, csak az lehetett tanúja ilyennek többször is, akivel rendszeresen találkozott.

- Hát, ez önmagában nem túl erős gyanú… - vette fel a kihallgató.
- Persze, ez így egyedül gyenge, ahogy önmagában gyenge az összes többi is, ami gyanút keltett. Az például, hogy korábban a húgom soha nem hordott magánál fémpénzt. Pénze se nagyon volt, vagy a pasik fizettek neki, vagy én. Ha valahol mégis fizetnie kellett, kártyáról csinálta vagy online. Abból, amit fizetésnek csúfolt zsebpénz gyanánt utalgattam neki. Aztán egyszer csak csörgeti az aprót, úgy rázogatja, mint a stresszlabdát. Hát igen, a nyilvános telefonok, amelyeken hívta Bereit, csak azzal működnek. Meg aztán az én húgom, aki annyira szégyelli a betegségét, miért játszana meg egy rohamot? Az internet-kévézóban ezt csinálta, persze ez nekem csak később esett le, ott másra koncentráltam. Nyilván azért tette, hogy a WC-re kirohanva leadhassa a drótot Bereinek, akkor a saját telefonján. Hisz végül is senki nem hallgatott le minket, ő árult el, a telefonfülke szerintem csak a kémesdihez kellett, amit Kitti úgy imádott.
- Ha jól sejtem, volt azért még más is…
- Volt. Berei gúnyneve az egyetemen: Marat. Utólag már senki nem tudta, miért. Aztán az egyik évfolyamtársunknak, akinél kérdezősködtem, eszébe jutott, mivel tulajdonképpen nagyon vicces kis sztori. Ha nem lennék most itt, még röhögni is tudnék rajta. Az egész egy idétlen szójáték. Jean-Paul Marat egy véresszájú újságíró volt a francia forradalom éveiben. Végül ő maga is véresen halt meg. Charlotte Corday szúrta le a kádjában, s ettől rögtön a leghíresebb női politikai merénylő lett. Marat kiadott egy újságot, az volt a címe, hogy a Nép Barátja. l' Ami du peuple. Aztán Marat is úgy lett emlegetve, hogy a Nép Barátja. Valaki nyilván kitalálta, hogy ha Marat a Nép Barátja, akkor Berei meg a Nők Barátja.
- De hogyhogy?
- Jaj, ne csinálja már, hisz tudja! Van az a pasitípus, akinek nincs sikere a nőknél, ő az, akinek mindig azt mondják, legyünk inkább barátok. Faszikám látszólag belemegy, de titkon mindig abban reménykedik, hogy a csaj meggondolja magát, így újra és újra bepróbálkozik, amíg végleg le nem koptatják. Én nem ismertem annyira, de az évfolyamtársnője szerint a Dénes nem ilyen volt. Ő tényleg nem akart a tőlük egyebet, csak barátságot.
- Talán meleg?
- Nem, nem meleg. Nem is aszexuális. Csak pszichopata. – mondta Melinda ironikusan – A pszichopatát úgy képzeljük el, mint aki emberi testrészeket spájzol a frigóban vagy a pincében kínozza áldozatait. Dénes, ez a kedves, esetlen fiú még egy pofont sem adott soha senkinek. Csak találgatok, de valószínűleg intimitásfóbiája van. Kettős személyiség, de teljesen beszámítható. Vannak a kurvák, akikkel személytelen módon elégül ki, és vannak más nők, akikkel szexmentes barátságot ápol. A két szféra nem találkozhat egy nő testében, mert abból katasztrófa lesz – szerintem ezért is ment tönkre a házassága. Vannak férfiak, akik szexuális vonzerejükkel manipulálják a nőket. Vannak, akik pedig azzal, hogy egy ujjal sem nyúlnak hozzájuk. Berei valószínűleg hamar ráébredt a titkos hatalmára. Hogy mi, nők imádjuk annak beteljesülését, hogy lám mégiscsak létezik barátság férfi és nők között, akkor is, ha a nő nem elviselhetetlenül ronda, a férfi pedig nem buzi. Bocsánat, meleg. Mikor Réka lebukott, Kitti és Dénes kitalálták neki a féligazsággal összeturmixolt mentőhazugságot. Ami nyilvánvaló, azt ne tagadja le. Sőt, ismerjen be egyebet is. Hogy elkábította az apját, hogy hívást indított és üzenetet küldött a számáról. De ehhez társítsa Szabó Ádám, a titokzatos férfi soha nem létező alakját. De nálam pont ezzel bukott le.
- Merthogy?
- Ez a nem létező figura létező emberekből épült fel. Ez a baj a hazugságokkal. Kitalált dolgot sem lehet a semmiből elővarázsolni, a hazudozó kénytelen hozott anyagból dolgozni. Ez a fantomfigura egyrészt olyan volt, mint amilyennek Réka az apját szerette volna látni. Amilyenné az apját akarta formálni azzal, hogy börtönbe küldi. Ez még önmagában nem gyanús. Mondhatjuk, hogy direkt ilyet küldtek rá az összeesküvők, az állam emberei. De másik komponens…látta maga ezt a Rékát? Ha faszi lennék, biztos meg akarnám dugni. Még lehet, hogy nőként is bepróbálkoztam volna nála, ha nem ver át ilyen csúnyán, pedig nem vagyok leszbi. És a pasi nem próbálkozik nála? Oké, hát ez a feladata, erőt vesz magán. Na de akkor pont ebben az ügyben tűnik fel a képben Berei, alias Marat, a Nők Barátja? Aki pont ilyen, mármint belsőleg, mint ezt a képzeletbeli fehér holló Szabó Ádám, aki nem hajt rá a nőre? Túl sok véletlen egybeesés. De nem akartam elhinni. Hát próbára tettem Kittit azzal a kamusztorival, hogy ráküldünk egy teljesen gátlástalan hackert Bereire, aki segge lyukába is belenéz. Aztán engedtem, hogy távozzon, és imádkoztam Istenhez, akiben nem hiszek, hogy ne legyen igazam. S ne Déneshez rohanjon, hogy figyelmeztesse. A többit már maguk is összerakták. – tette hozzá fáradtan.

Való igaz, összerakták, de a Melinda agyában egybeilleszkedő intuitív képlet nélkül sokkal tovább tartott volna, rengeteg fekete lyukkal és fehér folttal. Több idejük lett volna eltüntetni a nyomokat. Bohács Szilárd, a megvert rab tényleg az volt, aki: egy piti sikkasztó, aki bujkált, mert rettegett a börtöntől. De arról nem beszélt a vallomásában, hogy mielőtt az ügyvédje – Koller Ferenc – javaslatára úgy döntött, feladja magát, előtte beszélt egy másik ügyvéddel. Berei Dénessel. Aki felhívta őt telefonon. Az egész egy véletlenen múlt. Koller ismerte Bereit, persze csak felszínesen. Összefutottak a bíróság folyosóján, Koller épp az ügyfelét győzködte, hogy adja fel magát, akkor még hiába. A telefont letéve Bereinek panaszkodott, hogy mekkora egy beszari rinyagép ez, fosik a börtöntől. Koller elment a WC-re, ekkor nézte meg Berei az otthagyott telefonon a legutóbbi híváshoz tartozó számot. Néhány perc múlva már ő beszélt Bohácssal, barátságosan vigasztalta, és előállt a mentőötlettel. (Ezt végül Bohács is bevallotta.)

- Kedves barátom, az ne érdekelje, honnan tudom a számát, az a lényeg, hogy tudom, mi a problémája. Fél, hogy megverik a börtönben a rabtársai. És jogosan fél, mert pontosan ez fog történni. A verést nem tudja elkerülni. De ha úgy csinálja, ahogy én mondom, akkor a verés után egyszemélyes VIP-körletbe teszik, védett sztártanú lesz, még kártérítést is kap, jókora kedvezménnyel szabadul, az önre felügyelő bv-tisztet pedig kirúgják és letartóztatják.

Bohács hitetlenkedett, de reménykedett is. És Berei nem kért tőle lehetetlent, amit mondott, az pedig logikusnak tűnt. Annyit kellett csinálnia, hogy felhív egy számot, elmond egy abszolút nem jogsértő szöveget, kellemesen elbeszélget. Utána, néhány órával később őt fogják hívni. Azzal már semmi dolga nem lesz. Bele sem kell szólnia, de a vonal másik oldalán sem fog beszélni senki. Annyi a dolga, hogy pár percig vonalban maradjon, utána letegye, és szépen eltárolja az ugyanazon számról jövő fenyegető SMS-eket. (Az online telefoncsatornából Bohácshoz szóló férfihang kamu volt, az a vonal is néma, azt csak B-verziónak tartogatták, lebukás esetére.) Utána Bohács szépen megír pár levelet a médiának (ezek voltak a Kovait fenyegetéssel és zsarolással vádoló levelek) Ezután jön a fájdalmas része. Mikor a rendőri fogdából átviszik előzetesbe, lesz egy zárkatársa, aki vamzer. Ki kell provokálnia belőle, hogy megüsse. Nem lesz nehéz, elég annyit mondani neki: tudja, hogy spicli, Kovai embere, és gondoskodni fog róla, hogy ezt a többi rab is megtudja. Be is jött, Cseresznyés nekiesett. Ha bent azt mondják rád, vamzer, ütnöd kell. Főleg, ha tényleg az vagy. Akkor még nagyobbat kell ütnöd, ha nem akarsz lebukni.

- Ez a Cseresznyés nem volt benne ebben a… hogy is nevezzem, ebben a beteges manipulációban. – engedett meg magának egy megjegyzést a kihallgató.
- Persze, hogy nem. Az a szerencsétlen barom ártatlan. Mármint ebben az ügyben. – mondta Melinda.
- Mármint ártatlan volt. Addig, míg aztán ő is hamisan tanúskodott Kovai ellen.
- Igen, de hát valahol őt is meg lehet érteni. Kovai embereként a rabtársai után kémkedett, ami nem egy életbiztosítás. És akkor besétál valaki, aki leleplezéssel fenyegeti. Nekiugrik, összeveri, elkülönítik. Zavarban van, fél, ideges, Kovaival akar beszélni. Őt nem éri el, de korán reggel megjelenik a börtönben Berei, aki azt mondja, hogy ő a bűncselekménnyel gyanúsított Cseresznyés Péter ügyvédje. Beszélni akar vele. Mit tehetnek, beengedik, mert a rab – mivel Kovaival nem engedik beszélni - szintén ügyvédet akar. Berei pedig szépen vázolja Cseresznyésnek, hogy a telefonhívások és Bohács vallomása Kovai és az ő összeszövetkezését bizonyítja. Ő tudja, hogy nem így van, de nem érdemes a szél ellen pisálni. Ha Cseresznyés a Kovai ellen vall, immár kétszeres sztártanú lehet. Berei a Rékán keresztül értesült róla, milyen rizikókategóriájú foglyok mellé tesznek informátort. Bohács ebbe a kategóriába tartozott. Hogy ki lesz a spicli, azt nem tudhatta, arról Réka nem is kérdezgethette Kovait, gyanús lett volna. De ennyi is elég volt.
- Rendben, innen folytatjuk. A folyosón van ital-és szendvicsautomata, édességek is, pihenjen egy kicsit. – állt fel az asztaltól Neszmélyi.

Melinda kilép az ajtón, de mielőtt továbbmehetne az automata felé, a lábai földbe gyökereznek. A folyosón lévő, földhöz csavarozott széksor legszélén Kovai András ült. Egyedül, bilincs és őrök nélkül.

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Egércsapda - HR-krimink IV. (befejező) része
2. oldal - Egércsapda 2. oldal
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
A lengyel elnök jóváhagyta a kiegészítő nyugdíjprogramról szóló törvényt

Andrzej Duda lengyel államfő aláírta a munkáltatói és állami hozzájárulással megvalósítandó önkéntes nyugdíjprogramról szóló, mintegy 11,5... Teljes cikk

Partival toboroznak a gyorséttermek

Nem csak állással, ingyen étellel és menő bulival csábítják a munkaerőt egyes gyorséttermek az Egyesült Államokban, írja a MarketWatch. Az USA-ban... Teljes cikk

Megvan az új Brexit-ügyi miniszter

Theresa May brit miniszterelnök kinevezte a Brexit-ügyi, illetve a munkaügyi tárca éléről előző nap lemondott miniszterek utódait. A brit EU-tagság... Teljes cikk

275 milliárd forintot utaltak haza a tartósan külföldön élő magyarok

Csaknem 70 milliárd forinttal nőtt egyetlen év alatt az összeg, amelyet a tartósan külföldön élők Magyarországra utaltak -írja a hvg.hu. Teljes cikk

Az amerikai piacra segítené a magyar startupokat a kormány

Magyar startup cégeket és innovatív kisvállalkozásokat segítő központ nyílik Washingtonban a magyar nagykövetségen - írja az MTI. Szabó László... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár