Egyenkérdést mindenkinek?

Az egyenkérdések célja, hogy a diszkrimináció leghalványabb jele se legyen tapasztalható a cég kiválasztási módszerében.

Így elkerülhető, hogy a HR menedzser esetleges bármilyen irányú, akár tudatalatti (nemi vagy faji) előítéletei befolyásolják a legmegfelelőbb pályázó megtalálását. Ennek a kezdeményezésnek egyik oka, hogy idén májusi adatok szerint a Google dolgozóinak mindössze 30 százaléka volt nő és csak 5 százaléka fekete vagy spanyol ajkú.

A cég honlapján látható videóban egy 2005-ös kísérletet mutatnak be, amelyben egy hagyományosan férfias foglalkozásra (rendőrfőnök) kell kiválasztani egy jelöltet, férfi és női önéletrajzok közül. A kísérlet résztvevői a férfi jelentkezőket preferálták, mert úgy érezték a nőknek vagy a gyakorlati vagy az iskolai tapasztalata hiányzik. Ha azonban a megkérdezettek a nevek nélkül látták az életrajzokat, akkor a nemek alapján gyártott előítéletek nem jelentek meg.

A cég ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem mindenféle elvont kérdést kell feltennie a jelentkezőknek, hanem célzottan azokra a készségekre, képességekre kell rákérdeznie, amelyeket a vállalat keres. Így ma már az interjúprotokoll szerint minden jelentkező ugyanazokat a kérdéseket kapja: ezek egyértelműen az adott pozíció betöltéséhez szükséges kompetenciákat mérik.

Ahhoz hogy valaki egyáltalán eljusson az interjúig, hibátlan életrajzot kell beküldenie, ugyanis a beérkezett anyagok 58 százalékában a HR-esek találnak valamilyen elgépelést vagy helyesírási hibát. A pályázat pedig ennek következtében a valódi vagy virtuális szemétkosárban landol - a Google személyzeti főnöke Laszlo Bock szerint a munkáltató az ilyen beküldőt igénytelennek tartja, illetve olyasvalakinek, aki nem figyel oda kellően a részletekre.

Miért landol a "kukában"?

Öt olyan alapvető hiba lehet az életrajzban, ami miatt az egyenest a "NEM" kupacban köt ki. Ezek egyike az elírás. Az elírás gyakran épp annak a következménye, ha valaki szinte kényszeresen újra és újra javítgatja az életrajzát az utolsó pillanatig. Az agy már kívülről tudja a szöveget, hiszen annyiszor átment már rajta, így egyszerűen automatába kapcsol. Ez az "üzemmód" pedig komoly ellensége a hibakeresésnek. Ilyenkor egy lehetséges megoldás, hogy a végéről kell elkezdeni átnézni a szöveget, mert ez kikapcsolja a "robotpilótát".

A Google minden héten 50 ezer életrajzot kap és nagyjából 100 új embert vesz fel. Így bizony van miből válogatni, a HR-vezető nagyjából 20 ezer CV-t saját kezűleg is átnézett már. Komoly gyakorlata van abban, hogy mik a leggyakrabban elkövetett hibák, amelyek visszautasításhoz vezetnek, még akkor is ha valaki lenyűgöző munkatapasztalattal rendelkezik.

Ilyen hiba lehet az elíráson, helyesíráson túl a terjedelem. Ha két oldalnál hosszabb egy életrajz, akkor valami nem stimmel. Bock szerint 10 évente egy oldal az ideális önéletrajz. Minél lényegre törőbb annál jobb: nem memoárt kell írni, ha valaki tud tömöríteni és fontossági sorrendet felállítani az fontos jelzés a reménybeli munkáltató felé. Az önéletrajz célja pedig az, hogy a jelentkezőt eljuttassa az interjúig - a többi már úgyis ott dől el.

Nem szabad, hogy a CV bonyolult, túldíszített vagy művészieskedő legyen. Sokkal jobb, ha egyszerű és áttekinthető. Legyen legalább 10-es a betűméret és ne maradjanak benne formázási hibák.

Nem szabad bizalmas információkat kiteregetni vagy akár elhinteni benne a korábbi munkáltatóról, mert hasonlóan a korábbi munkahely szidásához, ez sem fest igazán pozitív képet a jelöltről. Hiszen ha ezt egyszer megtette, akkor megvan az esély arra, hogy jövendő foglalkoztatójával is hasonlóképpen fog eljárni.

Bár evidensnek tűnik, de nem érdemes hazudni vagy túlozni az életrajzban, mert az ilyen tódításokat ma már nagyon könnyű tetten érni, akár éppen a Google segítségével.

Laszlo Bock érdekes javaslata, hogy az életrajz tartalmazhat összehasonlítást is, hogy kontextusba helyezze azt, amit az illető elért. Persze nem konkrét személlyel kell összehasonlítani magunkat, hanem mondjuk valamilyen teljesítménnyel. Egy interjún pedig az a lényeg, hogy tudja a jelölt, hogy mit is szeretne közvetíteni magáról, milyen történet keretében szeretné ezt megtenni, és az sem árt, ha fel tudja vázolni, hogy miért pont az adott történettel akarta elmondani mindezt. A gondolkodás folyamatának illusztrálása a lényeg.