"Előny, ha voltál már padlón, és fel tudtál onnan állni" - gondolatok a coachingról

Mit tud egy jó coach?

Mezei Andrea: Üzleti tudást pszichológiai tudással kombinálni. Én például fejvadászként kezdtem, jól tájékozódtam nagyvállalati rendszerekben, de valahogy nem elégített ki az a gyors kapcsolat az ügyfelekkel, ami egy álláskeresési interjún ki tud alakulni. Kevés volt, mélyebben érdekelt, és akkortájt nekem magamnak is szükségem volt segítőre egy saját cégalapítással kapcsolatos személyes konfliktus tisztázásához. F. Várkonyi Zsuzsa, a Gordon-iskola hazai megalapítója és elterjesztője vezetett ki akkor a bajomból, a saját bőrömön tapasztalhattam meg, milyen, amikor az embernek külső szakemberre van szüksége ahhoz, hogy rálásson a saját élethelyzetére.

Generál Péter: Én a közgazdaságtan felől érkeztem, de már akkor erős vonzalommal a társadalomtudományok felé. Vállalatvezetést tanultam, vezetőfejlesztő tréningeket tartottam, aztán engem is egy személyes ügy vitt el terápiába, ahol fellángolt a pszichológiai érdeklődésem. Legmeghatározóbb mesterem Daubner Béla. A Rogers-i személyiségelméletet személyesen Marshall B. Rosenbergtől tanultuk az erőszakmentes kommunikáción keresztül. Nekem van még ehhez egy transzperszonális kitekintésem. Nagyjából ez az alap, így áll össze a rendszer, ahogyan egy embert mi látunk és kezelünk. A vállalatirányítási, stratégiakészítési tudásunk is elengedhetetlen egy coaching folyamatban, de a történetek emberi oldala jelenti mindig az igazán nagy kihívást.

Mi kell ahhoz, hogy ki merje mondani magáról valaki, hogy ő egy coach?

Generál Péter: Bátorság. Az kell, hogy el tudjon tekinteni a félelmeitől. Egységes rendszerben, megismételhető módon tudjon produkálni technikákat, amelyek láthatóan működnek.

Hogyan mérhető ez?

Generál Péter

Generál Péter: Egyszerű. Úgy, hogy az ügyfél élete rossz volt, és jobb lett. Kerekebb, egészségesebb, sikeresebb. Így érzi, ezt tapasztalja. Abban kell megegyezni az elején, hogy ki miben méri a fejlődést. A mi felfogásunk szerint akkor fejlődik valaki, ha a tudatossága és a szabadsága nő.

Mi különböztet meg egy jól képzett barátot, aki helyre tesz, egy jól képzett coachtól?

Mezei Andrea: A különbség az, hogy a coachingban vannak keretek, vannak szabályok, van szerződés. A coach a teljes személyiségével tudatosan vesz részt a folyamatban, és nem ösztönből reagál. A coach úgy van jelen, hogy azt éled át, hogy ő a te legjobb meghosszabbított éned. Ott tükröződsz. Benne szembesülsz önmagaddal.

Generál Péter: Tudod, felnőttnek nem jár az életben feltétlen elfogadás, olyan nincs. A coachingban mégis ezen keresztül kapcsolódunk. Én elfogadom az ő agendáját, nekem pedig nincs saját tervem. Az ő térképén dolgozunk. Odamegyek, mutasd meg, mit akarsz, hogy akarod. Ha nincs a részemről tökéletes elfogadás, alázat, akkor ez nem fog menni. A jó coach a három legnemesebb szakmát ötvözi: orvos, tanár, pap. Gyógyít, tanít és a hitet is tartja benned.

Mindenkinek járna egy coach...

Mezei Andrea

Mezei Andrea: És mindenki, aki elhatározza, hogy odafigyel egy másik emberre, és arra az időre háttérbe szorítja a saját igényeit, maga is képes lehet coacholni. Ezt elvileg jó is lenne mindenkinek tudni: óvónőnek, tanárnak, ápolónak, anyának, vezetőnek. Üdvös lenne, ha a világ arra menne, hogy a legtöbb embernek lenne ilyen mentálhigiénés többlettudása. Önismeret kell hozzá, és az, hogy eggyel mélyebbre leláss magadba, mint az, aki éppen rád bízza magát.

Generál Péter: Előny még az is, ha voltál már padlón, és felálltál onnan. Tudjuk, akit még nem rázott meg az áram, az nem lesz jó villanyszerelő. Ha neked volt már bajod magaddal, és túl lettél rajta, akkor tudsz figyelni és érdeklődni a másik hasonló élethelyzetére.

Mi történik, ha az ügyfél érettebb és tapasztaltabb a coachnál?

Mezei Andrea: Ez érdekes, mert a coachot több jelöltből választják, és valahogy rendszerint úgy jön ki, hogy nem kerülsz oda, ahova nem kell. Nincs is értelme, mert ha ő előrébb tart életismeretben, akkor nem történik meg köztetek a spirituális áramlás, nem működik a folyamat, tovább kell menni, nincs dolgotok egymással.

Akkor ez a része a tudásnak adottság, és nem is tanítható.

Mezei Andrea: Egy coach látja az emberi élet szakaszait, és figyelembe veszi, hogy ügyfelének éppen milyen megküzdései vannak. Ha idősebb nálad az ügyfél, látnod kell előre is hátra is az emberi életben. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne akár húszévesen is ösztönösen olyan tudásod, amivel látsz és elboldogulsz.

Generál Péter: Technikákat lehet tanítani. Sokfélét tudunk mi is. Ezek megtanulhatóak, de fontos, hogy rendszerben legyenek, hogy a coach fejlesszen ki tudatosságot abban, hogy mikor melyiket veszi elő és miért. Ehhez nagyon sok gyakorlat és tapasztalat kell, és amikor az ember már tudja, hogy tudja, akkor a birtokába jutott tudás kezelésének a legbecsületesebb módja, ha elkezdi tanítani. Tovább kell adni, amit kaptunk.