Három fontos dolog a munkaidőkeretről

A munkaidőkeret alkalmazásához, módosításához nem szükséges a munkavállaló belegyezése

A munkaidőkeret a munkaidő és a munkarend meghatározására szolgál. Alkalmazása lehetővé teszi a munkaáltató számára, hogy a munkaidőt az általános munkarendhez képest (hétfőtől-péntekig, napi 8 óra) egyenlőtlenül ossza be. Így munkaidőkeretben lehetőség van arra, hogy például a munkavállalót az egyik héten 3, a másik héten 6 munkanapra ossza be, vagy az egyik munkanapon 12 órás munkanapra, a másik napon 4 órára ossza be.

A munkaidőkeret alkalmazása a munkaszervezéshez, munkaidő-beosztáshoz tartozik, és mint ilyen, a munkáltató joga. A dolgozó hozzájárulása nem szükséges a munkaidőkeret bevezetéséhez, de még a módosításához sem. A Munka Törvénykönyvében rögzített fontos garanciális szabály, hogy a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját a munkáltatónak írásban meg kell határozni, és közzé kell tenni.

A munkaidőkeret nem kötelező eleme a munkaszerződésnek, tehát e tekintetben a munkavállalóval nem kell megállapodni. Amennyiben viszont a felek mégis a munkaszerződés részévé tették a munkaidőkeretről való megállapodást, akkor annak bármely módosítása, vagy eltörlése csak közös megegyezéssel – tehát a dolgozó beleegyezésével – lehetséges.

Munkaidőkeret esetén is keletkezhet túlóra

A munkaidőkeret alkalmazása csak megkönnyíti a munkáltató számára a munkaidő beosztást, de a túlórák lehetőségét természetesen nem zárja ki.

Nyilvánvalóan rendkívüli munkaidő – azaz túlóra – keletkezik akkor, amikor a munkavállalónak a munkaidőkeret végével több ledolgozott munkaórája van, mint amennyi órát a kereten belül teljesítenie kellett. Fontos, hogy a „munkaidő keretes” dolgozónak a kereten belül főszabály szerint ugyannyit kell dolgoznia, mint egy általános munkarend szerint dolgozónak ugyanennyi idő alatt.

Egy példával élve: az 1 havi (4 heti) munkaidőkeretben, alkalmazott munkavállalónak a havi keretben ugyanúgy 160 órát kell dolgoznia az egy hónap alatt, mint egy általános munkarendben foglalkoztatottnak ugyanennyi idő alatt. A különbség abban van, hogy a 160 munkaórát a munkaidőkeretben rugalmasabban lehet elosztani, és nem csak hétfőtől-péntekig 8 óránként. Ha viszont a keret lezárásakor a dolgozónak 165 ledolgozott órája van, az természetesen nála is túlórának számít, így bérpótlékra vagy szabadidőre jogosult.

Munkaidőkeret esetén is jár a pihenőnapon végzett túlóráért, ill. vasárnapi túlóráért járó bérpótlék

A munkaidőkeretben foglalkoztatott dolgozó sem lehet hátrányosabb helyzetben a bérpótlékok tekintetében, mint egy általános munkarendben foglalkoztatott. Ennek ellenére előfordul az a félreértés, hogy a munkaidőkeret esetén, csak a munkaidőkereten túli munkáért járó 50 százalékos bérpótlék illeti meg a dolgozót.

Ezzel szemben a munkaidőkeretben alkalmazott dolgozót is megilleti a 100 százalékos bérpótlék, ha munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapjára (pihenőidejére) rendel el rendkívüli munkát a munkáltató. A Munka Törvénykönyvében foglalt feltételek esetén pedig az 50 százalék vasárnapi pótlék is megilleti a vasárnapi pihenőidőben teljesített túlórája esetén.

Dr. Szabó Gergely
ügyvéd