Szerző: Dr. Poór Ferenc
Megjelent: 8 éve

Hogyan alakult ki a hazai tréninges képzés?

images

images

A Magyar Kormány és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, az UNESCO felügyeletével létesítette az Országos Oktatástechnikai Központot (OOK) az 1973-ban aláírt megállapodással. A Központ működésének:
"...célja, hogy elősegítse és összehangolja a korszerű oktatási anyagok és eszközök termelését, a gyártás szakembereinek és az alkalmazó oktatóknak a képzését, valamint az új oktatástechnikai módszerek pedagógiai kutatásait" (birtokunkban lévő magyar nyelvre fordított kézirat alapján).

Az eljárás kidolgozásának előzményei

A Központ (OOK) Médiatára az UNESCO segítségével rendelkezett az alapítást megelőző időszak szakirodalmának és ismerethordozóinak (médiumainak) jelentős részével, s folyamatosan hozzáférhető volt a nemzetközi szakirodalom (könyvek, folyóiratok) a fejlesztő, kutató és képző munkatársak számára. Az UNESCO a szerződés alapján gondoskodott arról, hogy az adott időszakban legkorszerűbb technika rendelkezésre álljon és ennek felhasználásához a feltételek biztosítottak legyenek. Ez a bázis biztosította azt, hogy a videotechnika műszaki és képzésbeli, módszertani alkalmazásának helyzetét nyomon követhessük.

Így lehetőség nyílt arra, hogy az angolszász nyelvterületen megvalósuló, majd később Európa több nyugati országában megjelenő törekvéseket megismerhessük. Ennek konkrét támogatását jelentette az ösztöndíjak sora is, ami lehetővé tette, hogy az oktatástechnológia (pedagógiai technológia) legújabb törekvéseit "első kézből" ismerhessük meg. A kutató-fejlesztő munka feltételei mind technikai, mind szakmai tekintetben rendelkezésre álltak, csupán az alkotó készségen múlott, hogy ezt miként hasznosítjuk.

Nemzetközi tapasztalatok és a hazai alapozás

Az angolszász nyelvterületen domináns módszerként a mikrotanítás volt jelen, ennek adaptálására Falus Iván (induló szakaszában a Központ pedagógiai vezetője) kutató-kísérleti tevékenysége képezte az alapokat, s törekedett ennek a felsőoktatásban, kivált a pedagógusképzésben való elterjesztésére. (1.) A tréninges eljárásról az első információkat az UNESCO kiküldött szakértőitől, többek között Franz Völkl professzortól (a klagenfurti Egyetem Pszichológiai Intézete és Walter Schöler Pedagógiai Intézete vezetőjétől) szereztük, ahol ennek az eljárásnak kutatása, fejlesztése és alkalmazása ( valamint a tübingeni Egyetem Új Képzési Eljárások Tanszékén; Walter Zifreund professzor vezetésével végzett kísérletekben) folyt /ebben az időszakban tréning fogalom mindenki számára a videótréninget jelentette/.

A mikrotanítás és rokon törekvések szakirodalmának ismeretében volt mód arra, hogy 1977-ben a Klagenfurt-i Egyetem Pszichológiai Intézetében UNESCO ösztöndíjasként konkrét tapasztalatokat szerezhessünk a videó-tréninges eljárás elméletéről és gyakorlatáról (Franz Völkl professzor mentorsága mellett). A tréninges eljárásról ezt megelőzően keveset hallottunk, konkrét ismerettel pedig nem is rendelkeztünk. Az ösztöndíjas periódus biztosított lehetőséget ahhoz, hogy a német nyelvterület ilyen törekvései (a klagenfurti és tübingeni) (2.) elméletben és gyakorlatban feltáruljanak, azok felsőoktatási és verseny szféra (cégek, kamarák továbbképzésében) területén való alkalmazása ismertté váljon számunkra.

Ez az ösztöndíj képezte az alapját annak, hogy a tréninges képzési, továbbképzési eljárások hazánkban is megjelenjenek, saját viszonyainkra való adaptálásuk megtörténhessék. Szerencsére a KF 6. számú kutatási főirány lehetőséget biztosított ahhoz, hogy 1978-tól kezdve kutató-kísérletező, adaptáló munka indulhasson el. Az első szakasz a hazai viszonyokhoz való illesztéshez adott segítséget, majd a különböző területeken való alkalmazás feltételeinek vizsgálatát tette lehetővé. Az első megközelítést azt jelentette, hogy a Központ (OOK) feladataihoz illeszkedve a pedagógusképzés és -továbbképzés területén alkalmazzuk az új törekvéseket.

Mindenek előtt vizsgáltuk a módszer-együttes hazai előzményeit is, hogy az "itthon" megvalósult törekvések mennyire vágnak egybe a nemzetközi és más törekvésekkel, mennyire képezik az alkalmazott eljárások bázisát. Mindenek előtt azt tapasztaltuk, hogy a didaktika témakörében megjelent munkák a tréningről (vagy hasonló törekvésekről) nem tesznek említést. A középfokú tanítóképzésben (irodalmi háttér nélkül, csupán a volt "prepák" emlékei alapján) a visszacsatolásos eljárások "embrionális" eleme jelen volt azzal, hogy a tanítójelöltek gyakorló tanításuk előtt tükörben gyakorolták az óravezetés keretében megvalósítandó módszertani elemeket.

A videó-didaktika fogalma és ennek első kérdései a Brno-i Egyetem kiadásában cseh nyelven 1987-ben megjelent munkában fogalmazódnak meg, amikor a videotechnika képzési alkalmazásáról "tudományos" megközelítésben (didaktikai aspektusból) esik szó. (3.)

Előzményként vizsgáltuk a drámapedagógiát is. A források alapján megállapítható, hogy erről a módszerről az 1970-es évek elején jelent meg elérhető publikáció angol nyelven (gyakorlati alkalmazása 1976-tól követhető nyomon Nyugat-Európában), majd rendszeressé válása az 1980-as években jelenik meg. Az első hazai publikáció 1985-ben (4.), az oktatásban való gyakorlati alkalmazás hozzáférhetősége pedig 1994-ben látott napvilágot. A drámapedagógia tehát az általunk képviselt törekvéseket és kísérleti munkát évekkel követően jelent meg csak a gyakorlatban hazánkban (www.drama.hu). A nyomtatott források és az internet hozzáférés azt mutatja, hogy az intenzív, fejlesztő eljárások közül a videó-tréning (általában a tréning) az 1970-es évek végén nyert teret hazánkban a szakmai közleményekben és a gyakorlat területén egyaránt. (A drámapedagógiai törekvések feltétlen hatottak a tréningben alkalmazott "esetjáték" alkalmazásának tartalmi vonatkozásaira.)

A tréning fogalma hazánkban és Európában egyaránt a videó-tréning módszerét jelentette az 1970-es években, ugyanis a tréninges képzés "egyszerűbb" eljárásai az 1980-as évek végén, a kilencvenes évek elején (1985-1992. között) jelentek meg Magyarországon. (5.)

Az eljárás alkalmazására az első igény a Politikai Főiskola Dr. Zrinszky László vezette Pedagógia Tanszéke részéről jelentkezett (1978-ban) azzal, hogy a felnőtt korúak náluk folyó retorika képzésének hatékonyabbá tételéhez kerestek megoldást, ehhez kérték az OOK főigazgatójának (Szalay Lászlónak) közreműködését. Ennek nyomán vált lehetővé, hogy a Wacha Imre vezette nyelvművelő-retorika képzéshez kapcsolódva, a gyakorlati alkalmazás biztosítására tréninges eljárást alakítsunk ki. Több éven át nagyon jó kísérleti bázist jelentett ez a képzési terület - kiváló kutató partnerrel együttműködésben - arra, hogy a tréning hazai alkalmazásának elemei kidolgozásra, kipróbálásra kerüljenek.(6)

Ez a kutatási-kísérleti periódus adott hátteret ahhoz, hogy a pedagógusképzés, -továbbképzés számára a kísérleti tapasztalatok alapján programot alakítsunk ki. A tevékenység megerősítését jelentette az, hogy a KF 6. számú kutatási főirányhoz kapcsolódva folytatódhatott tovább a munka. Ez hozzájárult a témakör hitelesítéséhez, egyben más felsőoktatási intézményekben induló kísérletek megalapozását is jelentette.

Videó-tréning a pedagógusképzésben

A tréninges kutatás folytatása a szombathelyi Tanárképző Főiskolán (ma a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ-ja) következett, ahova Szalay László az OOK és egyben a Főiskola akkori főigazgatója, valamint Dr. Orosz Sándor a Főiskola ez időben főigazgató-helyettese meghívására vendégtanárként kerültünk. Ez a lehetőség biztosította, hogy a tanárképzésbe - miként ez Klagenfurtban és Tübingenben folyt - tudjuk illeszteni az eljárás hazai alkalmazását. Ez azt jelentette, hogy a főiskolai képzés akkori rendszerében (1979-86. között) a tanárjelöltek gyakorlati felkészítésének szerves részévé vált a tréning, ugyanis 3 féléven keresztül (a 2. félévtől a 4. félévig) az 5. félévben aktuális iskolai gyakorlatig szisztematikus gyakorlati képzés történt. Az önismeretet megerősítő feladatoktól az oktató munka elemeinek videó-visszacsatolásos gyakorlásán, alkalmazásán keresztül jutott el minden hallgató a rövidített tanításig.

(A rövidített tanítás azt jelentette, hogy a tanítási óra folyamatát tömörítve vezettek "órát"/15 percben, egy tanítási óra anyagának 1/3-át dolgozva fel/a hallgatók.) A tréninges képzés fokozatosságát és egyben hatékonyságát az is növelte, hogy a gyakorlatokat különböző korosztályú tanulókkal végezték 4-5-6., majd 7. osztályos gyermekekkel, segítve az oktatás életkoronkénti követelményeinek megismerését is. Így jutottak el a "minősítéssel" járó kötelező iskolai gyakorlatig. Ez azt eredményezte, hogy a módszertanos kolléganők/kollégák azt mondták, hogy a hallgatók úgy mozogtak az osztályban, mint természetes közegükben (ez a tréninget nem végzők esetében nem volt egyértelmű).

A közvetlen tréninges képző munkát szűkebb keretben bár, de végeztünk az ELTE Természettudományi Kara Oktatástechnikai Központjában (dr. Meggyesi László közreműködésével), valamint a JATE Neveléstudományi Tanszéke (dr. Nagy József gondozásában) keretében is. E két helyen a tréning a kísérleti-kutató munka mellett a kollégáknak a módszer további alkalmazására való felkészítését szolgálta, mivel a tanítási gyakorlatra való felkészítés követelménnyé vált a tanárképzésben, és ezt a mikrotanítással, vagy a tréninggel javasoltak megoldani.

A szombathelyi első évek tapasztalatai alapján ezt a képzési eljárást kísérletként további intézetekben alkalmaztuk, amelyre felkészítettük az oktatókat, majd folyamatos helyszíni konzultációkkal segítettük őket. Ez annak a vizsgálatát is szolgálta, hogy a módszer mások alkalmazásával, a tréningek különböző személyiségű tanárok vezetésével milyen tapasztalatokat nyújtanak. Az első kísérleti bázis az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola (ma Eszterházy Károly Főiskola) Neveléstudományi Tanszéke volt (Dr. Nagy Andor tanszékvezető), ahol 1981-től 1988-ig több oktató közreműködésével folyt a kísérlet. A pécsi Tanárképző Főiskolán (ma Pécsi Egyetem Bölcsészettudományi Kara) volt a második kísérleti "műhely", ahol a kísérlet vezetője Dudás Margit volt. A tanárképzés (8 félév) tapasztalatai alapján a tanító-képzésre (6 félév) is adaptáltuk az eljárást és ezt a bajai és a kaposvári tanítóképző főiskolán (1983-1988. között) alkalmazták. A három tanárképző és a két tanítóképző főiskola több éves tapasztalata igazolta, hogy a módszer a pedagógusképzésben jól alkalmazható, a tanítási gyakorlatra való felkészítésben új lehetőséget hozott.

Az eljárás alkalmazása a pedagógus továbbképzésben

A pedagógusképzésben szerzett tapasztalatok indokolták, hogy a továbbképzés frissítésére is tegyünk kísérletet. Így a "második vonalat" a pedagógus továbbképzés jelentette, amelyben új igényeket kellett kielégíteni, a tréningek több tartalmú változatát kellett kidolgozni. Először a szakfelügyelők (a későbbi tanácsadók), majd a pedagógiai vezetők (igazgatók, tanulmányi felügyelők stb.) részére alakítottunk ki tartalmi programot, szerkesztettünk újabb gyakorlatsort. A szakképzésben dolgozó szakoktatók nem rendelkeztek megfelelő pedagógia és módszertani felkészültséggel, így számukra újabb tartalommal és gyakorlat-változattal alakítottunk ki felkészítő programot. (Ez utóbbi a Szabolcs-Szatmár Megyei Pedagógiai Intézettel közös munka volt, Ökrös István irányításával). A vezetők továbbképzéséhez az Országos Pedagógiai Intézet kérésére kapcsolódott tréning, ami egyben e terület programjainak személyes vezetését tette lehetővé, a közvetlen tapasztalatok szerzésére is volt lehetőség.

A pedagógus továbbképzés tréninges programjait is a kibővített kutatás keretében dolgoztuk ki és eredményes alkalmazását kísérletekkel törekedtünk igazolni. A Békés, a Somogy és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézet munkatársai (Dr. Kincses László, Dr. Magyar Miklós, Ökrös István) vezették a tréningeket és rendszeres beszámolóik mellett helyi konzultációkkal követtük a munkát. Saját vezetésű továbbképzés volt az összes további megyei intézet szervezésében is. A továbbképző tréningek elterjedtek és sikeresek voltak.

A videó-tréninges képzés, továbbképzés témakörében országosan folyt tudományos tevékenység, amelynek összefogására az OOK vállalkozott. Ennek szerves eleme volt az a konferencia sorozat (Képmagnetofon a pedagógusképzésben és továbbképzésben témakörrel), amely a Központ és az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága szervezésében valósult meg 1980 és 1986. között (1982-től nemzetközi rendezvény volt). A tanácskozáson elhangzott előadások, beszámolók nyomtatásban is megjelentek (7.) és minden érdeklődő számára forrásanyagot jelentettek (jelentenek ma is.). A hazai kutatás elismerését jelentette az, hogy az UNESCO kezdeményezésére, az OOK szervezésében európai konferenciára került sor - "Technika a pedagógusképzés szolgálatában" /ennek keretében a videotechnika és a számítógép alkalmazás egyaránt szerepelt/ - Szombathelyen (az akkor még Berzsenyi D. Tanárképző Főiskola volt a befogadó intézmény), amelyen felkért nemzetközi szakértők referátumai, valamint az európai és hazai tapasztalatokat ismertető előadások hangzottak el. A nyolcvanas években a hazai kísérletek és kutatások az európai élvonalba tartoztak.

Tréningek a gazdasági szervezetekben

A gazdasági szervezetek (verseny szféra) tréningek iránti érdeklődése a pedagógus továbbképző tréningekről (kivált a vezetőiről) elterjedt "hírek" nyomán indult el. Az első vállalati tréningek 1981-ben indultak, az érintett igazgatók, vezérigazgatók mondták el egymásnak, hogy náluk tréninges továbbképzés folyik és így jelentkeztek, bővültek az igények.

Az Alba Regia Építőipari Vállalat (Székesfehérvár) megkeresése nyomán volt az első vállalati vezetőképző tréning, majd a tárgyalásra való felkészítés jelentkezett újabb igényként. (Kiss József vezérigazgató minden vezetői szintnek kötelezővé tette a továbbképzést, még a közvetlen helyetteseinek is. A cégnél évi 6-8 tréninges továbbképzés volt.) Ezekhez a tréningekhez már jegyzetek is készültek és az elmélet feldolgozása, annak gyakorlatban való alkalmazása történt a tanfolyamon. 1982-ben továbbképző házukban (Bodajkon, Tánczos László szervezésében) rendeztek a képzésekkel foglalkozó országos tanácskozást, amelynek keretében beszámoló hangzott el az addigi céges tréningekről videofelvételekkel illusztrálva, ez szélesítette a tréninges felkészítést igénylők körét 1982 és 1989. között.

Az első szakaszban az építőipari vállalatok (egyebek között a Győr -, Vas Megyei Építőipari Vállalat) kapcsolódtak be a videó-tréninges továbbképzések szervezésébe, s bővült az alkalmazó cégek sora, pl. a FALCO Faipari Kombináttal (Szombathely), DANUBIUS Hotels Group Zrt. - a nagyobbakat említve csupán -, s mellettük kisebb gazdasági szervezetek is igényt tartottak erre a képzési formára. Lényegében 1986-tól már évente 15-20 továbbképzés valósult meg. Ebben az időszakban hazánkban rajtunk kívül néhányan vezettek ilyen tanfolyamokat, egyrészt az OOK-ban folyó tréningvezető képzésre, másrészt publikációinkra alapozva.

A kilencvenes évek elején a cégek egy része nem foglalkozott munkatársai tovább-képzésével, ezért kevesebb tréninget szerveztek, de a privatizáció első szakaszának befejezését követően, a multinacionális cégek megjelenésével újabb lendület következett ezen a területen. Az eddigi témakörökhöz (vezetők továbbképzése, tárgyalás) újabbak járultak a gazdasági szerkezet változásának megfelelően. A különböző típusú értékesítő munkára történő felkészítés, a munkaerő kiválasztás korszerű módszereinek elméleti és gyakorlati kérdései és hasonlóak képezték a tréninges továbbképzések tartalmát. Új jelenség volt, hogy viszonylag kis gazdasági szervezetek is szükségesnek tartották munkatársaik intenzív felkészítését. Ez a folyamat tart mind a mai napig, azzal, hogy az új követelményekhez folyamatos kutató, fejlesztő tevékenységre van szükség. Napjainkban a tréningeket igénylő cégek saját arculatukra, speciális tevékenységükre adaptált tartalmú elméleti anyag feldolgozását és azok gyakorlatban való alkalmazását kívánják meg.

Ez csak a nemzetközi szakirodalom alapos ismeretére és az állandó kísérletező, fejlesztő munkára építve valósítható meg. Itt kell megjegyeznünk, hogy kifejezetten a (videó-) tréninges képzéssel foglalkozó szakmai (tudományos) publikáció az 1990-es évek óta itthon és külföldön egyaránt kevés jelent meg, ezért a tartalmában érintőleges munkákból meríthetünk.

Napjainkban már kevés olyan képző szervezet működik hazánkban, amely az itthon kifejlesztett, a "megrendelő" cégre adaptált, egyedi videó-tréninggel végez felkészítést, folytat továbbképzést.

Az újabb gazdasági szervezetek hazai megjelenésével (mintegy a kilencvenes évek elejétől) léptek be a "képzési piacra" a külföldi képzőszervezetek - hazai partner cégek révén - saját tréningjei, amelyek nyugati országokban fejlesztett, alkalmazott eljárásokat képviseltek. Az úgynevezett "licenc", "franchise" tréningek képviselik a jelentős hányadot napjaink kínálatában, amelyekre részleteiben nem akarunk kitérni, mivel ennek tudományosnak tekinthető publikációs háttere nem nagyon van, döntően a tréningszervező vállalkozások honlapjairól tájékozódhatunk csupán. Ezek a közlemények "tréning-történeti"/felnőttképzés-történeti/ áttekintésre nem alkalmasak, ugyanis többnyire csak az ajánlatokról tájékozódhatunk. A képző cégekről szóló portálok alapján tartalmi elemzésre, értékelésre alkalmas forrásunk nincs, ezért a helyzet 'megemlítésén' kívül nem foglalkozunk (elemző módon nem foglalkozhatunk) vele (velük).

Források:
1. Falus Iván: Mikrotanítás. Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém, 1976.
2.Walther Ziefeund: Trainig des Lehrverhaltens und Interactionsanalyse, Beltz Verlag, Weinheim und Basel, 1976.
3. Jaromir Kopriva: Videodidaktika, J. E Purkiné v Brné, 1987.
4. A Magyar Drámapedagógiai Társaság honlapja - www.drama.hu
5. Honlapok a tréningekről
6. Poór Ferenc - Wacha Imre: A pedagógiai kommunikációs képességek és fejlesztésük videotechnika segítségével, Országos Oktatástechnikai Központ (OOK), Veszprém, 1983.
7. Poór Ferenc (szerk.): Képmagnetofon alkalmazása a képzésben és továbbképzésben. I., II., III., IV., V., Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém, 1980., 1981., 1982., 1983., 1985.



  • 2019.11.21Transzformatív Team Coaching Lab A Transzformatív Team Coaching Lab alkalmat ad arra, hogy konkrét eseteken keresztül ismerkedj a módszertan erejével. Egy ügyféleset, amelyben a team coaching folyamat során transzformáltuk valódi kapcsolattá a csapatban élő projekciókat. Részletek Jegyek
  • 2019.12.05Adatvédelmi Tisztviselő /DPO Képzés – Dr. Kulcsár Zoltánnal /12. 05-06./ Az adatvédelmi tisztviselő képzés célja, hogy a résztvevők pontosan megismerjék az adatkezelők adatvédelmi kötelezettségeit, kialakuljon bennük az a szintű adatvédelmi tudatosság, amely alkalmassá teszi őket a GDPR szerinti adatvédelmi tisztviselői (DPO) feladatok ellátására. Részletek Jegyek
  • 2020.01.18 ICF akkreditált Jungiánus coach féléves továbbképzés Magyarországon először a nemzetközileg sikeres Jungian Coaching School továbbképzése, ami ICF krediteket ad, 2020 januártól júiusig, havonta egy hétvégén. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter