Hogyan ismered fel a nárcisztikus vezetőt?
Vezetőfejlesztés fókusszal ismét felmerült egy régi téma, amely visszavisz minket a görög mitológia világába. Az emberi viselkedésre jellemző, de ha a vezetésben jelen van, akkor az egész szervezetre hat a nárcizmus. A CHN (Coaching Határok Nélkül) legutóbbi workshopján nagy szakértelemmel erről beszélt a fiatal - 34 éves -, holland mestercoach, Arvid Buit.
Mit is jelent?
Freud vezette be a fogalmat, a görög mitológiai alak Nárkisszosz (Νάρκισσος), vagyis Narcisszusz történetével, amely Ovidius „Átváltozások” című műve alapján vált ismertté.
Röviden, a történet a szép ifjúról szól, aki nem vett tudomást a nimfák iránta mutatott érzelmeiről. Büntetése az volt, hogy beleszeretett saját, patakban megpillantott tükörképébe és ez a halálát okozta. Az egyik változat szerint a patakba fulladt, mert annyira közelről imádta saját képét, míg a másik változat szerint öngyilkos lett és a kicseppenő véréből hajtott ki az a sárga virág, melynek feje lefelé (maga felé) hajlik, a nárcisz.
Arvid Buit előadásából az derült ki, hogy a személyiség nem fekete-fehér, a határok néha nehezen észlelhetők. A nárcizmus gyökerei is ott bújnak meg bennünk, csak nem mindenkinél szökken szárba. Adódik hát a kérdés:
Hogyan válik valaki nárcisztikussá?
Két bizonyított út vezet a nárcizmushoz. Az utak különbözőségének jelentősége van.
Érdemes visszatekintenünk a legendára, amelyből a mítosz született: Nárkisszosz a külvilágot semmibevevő kapcsolatának eredménye lett az önnön magába szeretés. Nagyon fontos a nárcizmus esetében kihangsúlyozni, hogy a nárcizmus nem a nárcisztikus személy önmagával való kapcsolatáról szól, hanem a külvilághoz való viszonyulását minősítjük, amikor azt nárcisztikusnak nevezzük. A nárcizmus kialakulása a külvilág hatásának és téves értelmezésének köszönhető.
Arvid BuitEgy ember megszületéséig az anya abszolút védelmező, éltető közegében él, ahol ő a legfontosabb és minden érte van. Legalább is ezt érzékeli. A megszületéssel az anya feltétlen szeretete mellett már belép a külvilág közvetlen hatása is. Más emberekkel kerül kapcsolatba az egyén, és rengeteg az inger. Barátságos és félelmetes dolgok egyszerre jönnek, kellemes és kellemetlen hatások egyidőben. Ezek változnak: hol ilyen, hol olyan a világ, amit a kisgyermek érzékel. A változatosság szükséges a tanuláshoz, a fejlődéshez. Most már nincs csak feltétel nélküli szeretet, a külvilágtól más is jön. Mi történik, ha az arányok megváltoznak és nem tud hozzájuk alkalmazkodni az egyén?
Két mód van, amivel egy gyermeket a nárcizmus felé lehet terelni: túl sokat kap a szeretetből vagy abból, amit a feltétel nélküli szeretet eredményének érzékelt; elkényeztették, elrontották, vagy éppen túl keveset; elhanyagolták vagy nem figyeltek rá, mellőzték. Ennek a két, egymással teljesen ellentétes dolognak az eredménye lehet a nárcizmus.
Az elrontott gyermek esetében az alapvető perspektíva az, hogy ő különleges, az embereknek ezt tudomásul kell venniük és őt ki kell szolgálniuk. Egy „ijesztő” mintázat alakul ki a gyermek számára, ha a külvilág nem úgy reagál, ahogy ő elvárja.
Az elhanyagolt gyermek esetében viszont egy „depresszív” mintázat alakul ki az egyén számára: Az emberek nem segítenek neki, nem támogatja senki, mindent magának kell megoldania. Alapvető perspektívájává válik, hogy az emberek vagy ünnepeljék, megerősítést adjanak számára, hogy ő milyen jó, vagy "húzzanak el".
Nyilvánvalóan egy elrontott vagy elhanyagolt gyermekből nem feltétlenül válik nárcisztikus felnőtt. Vagyis nem fekete-fehér ez a jelenség. A baj ott van, amikor az emberi kapcsolatokban a kölcsönösség alapelv- azaz a „Ha kedves vagyok hozzád, te is kedves vagy hozzám.” -, sérül. A kölcsönösség elve az együttélés/együttműködés alapja, ha ezt nem tanulja meg a vezető akkor ez a fejlesztésének elkerülhetetlen visszatérő motívuma lesz. A fejlesztés első lépése a felismerés, ezért is érdemes tanulmányozni a nárcizmus gyökereit és jellemzőit.
Az „ijesztő” mintázat esetén a kölcsönösség gyakorlása helyett a kiváltott reakció: „Mindig kedveseknek kell lennetek hozzám és ki kell szolgálnotok, mert különleges vagyok." Hisz gyerekkorában mindig ezt hallotta.
A „depresszív” mintázat esetén a „Bármit csináltok, nem bízom bennetek, hogy kedvesek lesztek hozzám. Mindent magamnak kell elérnem, miközben résen vagyok, mert bármikor megtámadhattok, vagy nevetségessé tehettek.”
Ez a kettő, habár eltérő viselkedésmód, mindkettő a kölcsönösség hiányát jelenti. és az emberi kapcsolatok torzulásához vezet.
A helyes viselkedés a feltétel nélküli elfogadás, elismerés, szeretet estén az emberi kapcsolatra a „szeretlek úgy, ahogy vagy, nem pedig azért, amit teszel.” gondolkodásmód jellemző. Ennek az ellentétje, a feltételes elfogadás, elismerés jellemzője viszont a „mindent a mérhető eredményekhez és a sikerhez kötök, így az a gondolkodásmód dominál, hogy minden "a státusz, a pénz, és a szex”.
Vezetés és személyiség
Az, hogy mennyire jelenik meg a nárcizmus valakinek a viselkedésében, valamelyest helyzetfüggő. És bizonyos esetekben nem is annyira káros, mint ahogy azt gondolnánk. Egy négypólusú modellel leírhatjuk azt az állapotot, amelyben egy ember lehet. Vannak olyan kockák, ahol a nárcisztikus jellemzők erősebbek, mint például az Alfa Farkas és az Inspirátor esetében, a négyszögön belül kicsit csúszkálhatunk, de az alap beállítottságunk meghatározott és nem sokat változik. Itt a helyes lépés felismerni, hogy melyik vezetőre/személyre mi a legfőbb jellemző és az oda illő feladatokkal megtalálni azt az embert. Fejlesztések csak a felismerések után és a határozott szándék mentén lehetségesek.
A modell négy pólusa és a hozzá tartozó jellemzők, valamint azok a szituációk, amikor vezetőként kimondottan jól teljesítenek az ilyen személyiségek: Alphawolf (Az Alfa Farkas) - Governor (A Gazda, A Vezető) - Manager (A Menedzser) - Inspirator (Az Ösztönző)
Egy szervezet életében megvan az az időszak, amikor akár egy nárcisztikus vezető is nélkülözhetetlenné válhat. Ugyanakkor a fenti, egyszerű modellből az is kitűnik, hogy egy erősen „Alphawolf” személyiségű vezető romba is dönthet egy vállalatot a konszolidáció időszakában!
Fontos megemlíteni, hogy ennek a modellnek mind a négy pólusa a vezetőkben egyszerre jelen van, csak más-más mértékben. A vezetők személyiségei és személyiségzavarai pedig súlyozottan jelennek meg a szervezeti kultúrában.
Ábri Judit MA, MCC
coach, vezetőfejlesztő
dr. Gogolák Zoltán ACC
coach, szervezetfejlesztő
Fotók: Peredi Ágnes
Freud vezette be a fogalmat, a görög mitológiai alak Nárkisszosz (Νάρκισσος), vagyis Narcisszusz történetével, amely Ovidius „Átváltozások” című műve alapján vált ismertté.
Röviden, a történet a szép ifjúról szól, aki nem vett tudomást a nimfák iránta mutatott érzelmeiről. Büntetése az volt, hogy beleszeretett saját, patakban megpillantott tükörképébe és ez a halálát okozta. Az egyik változat szerint a patakba fulladt, mert annyira közelről imádta saját képét, míg a másik változat szerint öngyilkos lett és a kicseppenő véréből hajtott ki az a sárga virág, melynek feje lefelé (maga felé) hajlik, a nárcisz.
Arvid Buit előadásából az derült ki, hogy a személyiség nem fekete-fehér, a határok néha nehezen észlelhetők. A nárcizmus gyökerei is ott bújnak meg bennünk, csak nem mindenkinél szökken szárba. Adódik hát a kérdés:
Hogyan válik valaki nárcisztikussá?
Két bizonyított út vezet a nárcizmushoz. Az utak különbözőségének jelentősége van.
Érdemes visszatekintenünk a legendára, amelyből a mítosz született: Nárkisszosz a külvilágot semmibevevő kapcsolatának eredménye lett az önnön magába szeretés. Nagyon fontos a nárcizmus esetében kihangsúlyozni, hogy a nárcizmus nem a nárcisztikus személy önmagával való kapcsolatáról szól, hanem a külvilághoz való viszonyulását minősítjük, amikor azt nárcisztikusnak nevezzük. A nárcizmus kialakulása a külvilág hatásának és téves értelmezésének köszönhető.
Arvid BuitEgy ember megszületéséig az anya abszolút védelmező, éltető közegében él, ahol ő a legfontosabb és minden érte van. Legalább is ezt érzékeli. A megszületéssel az anya feltétlen szeretete mellett már belép a külvilág közvetlen hatása is. Más emberekkel kerül kapcsolatba az egyén, és rengeteg az inger. Barátságos és félelmetes dolgok egyszerre jönnek, kellemes és kellemetlen hatások egyidőben. Ezek változnak: hol ilyen, hol olyan a világ, amit a kisgyermek érzékel. A változatosság szükséges a tanuláshoz, a fejlődéshez. Most már nincs csak feltétel nélküli szeretet, a külvilágtól más is jön. Mi történik, ha az arányok megváltoznak és nem tud hozzájuk alkalmazkodni az egyén?Két mód van, amivel egy gyermeket a nárcizmus felé lehet terelni: túl sokat kap a szeretetből vagy abból, amit a feltétel nélküli szeretet eredményének érzékelt; elkényeztették, elrontották, vagy éppen túl keveset; elhanyagolták vagy nem figyeltek rá, mellőzték. Ennek a két, egymással teljesen ellentétes dolognak az eredménye lehet a nárcizmus.
Az elrontott gyermek esetében az alapvető perspektíva az, hogy ő különleges, az embereknek ezt tudomásul kell venniük és őt ki kell szolgálniuk. Egy „ijesztő” mintázat alakul ki a gyermek számára, ha a külvilág nem úgy reagál, ahogy ő elvárja.
Az elhanyagolt gyermek esetében viszont egy „depresszív” mintázat alakul ki az egyén számára: Az emberek nem segítenek neki, nem támogatja senki, mindent magának kell megoldania. Alapvető perspektívájává válik, hogy az emberek vagy ünnepeljék, megerősítést adjanak számára, hogy ő milyen jó, vagy "húzzanak el".
Nyilvánvalóan egy elrontott vagy elhanyagolt gyermekből nem feltétlenül válik nárcisztikus felnőtt. Vagyis nem fekete-fehér ez a jelenség. A baj ott van, amikor az emberi kapcsolatokban a kölcsönösség alapelv- azaz a „Ha kedves vagyok hozzád, te is kedves vagy hozzám.” -, sérül. A kölcsönösség elve az együttélés/együttműködés alapja, ha ezt nem tanulja meg a vezető akkor ez a fejlesztésének elkerülhetetlen visszatérő motívuma lesz. A fejlesztés első lépése a felismerés, ezért is érdemes tanulmányozni a nárcizmus gyökereit és jellemzőit.
Az „ijesztő” mintázat esetén a kölcsönösség gyakorlása helyett a kiváltott reakció: „Mindig kedveseknek kell lennetek hozzám és ki kell szolgálnotok, mert különleges vagyok." Hisz gyerekkorában mindig ezt hallotta.
A „depresszív” mintázat esetén a „Bármit csináltok, nem bízom bennetek, hogy kedvesek lesztek hozzám. Mindent magamnak kell elérnem, miközben résen vagyok, mert bármikor megtámadhattok, vagy nevetségessé tehettek.”
Az alap viselkedésmód, hogy a nárcisztikus vezető nem tesz semmit a környezetében lévő emberekért, mert egyfelől neki minden jár, másfelől úgy sem hiszi el, amit kap.
Ez a kettő, habár eltérő viselkedésmód, mindkettő a kölcsönösség hiányát jelenti. és az emberi kapcsolatok torzulásához vezet.
A helyes viselkedés a feltétel nélküli elfogadás, elismerés, szeretet estén az emberi kapcsolatra a „szeretlek úgy, ahogy vagy, nem pedig azért, amit teszel.” gondolkodásmód jellemző. Ennek az ellentétje, a feltételes elfogadás, elismerés jellemzője viszont a „mindent a mérhető eredményekhez és a sikerhez kötök, így az a gondolkodásmód dominál, hogy minden "a státusz, a pénz, és a szex”.Vezetés és személyiség
Az, hogy mennyire jelenik meg a nárcizmus valakinek a viselkedésében, valamelyest helyzetfüggő. És bizonyos esetekben nem is annyira káros, mint ahogy azt gondolnánk. Egy négypólusú modellel leírhatjuk azt az állapotot, amelyben egy ember lehet. Vannak olyan kockák, ahol a nárcisztikus jellemzők erősebbek, mint például az Alfa Farkas és az Inspirátor esetében, a négyszögön belül kicsit csúszkálhatunk, de az alap beállítottságunk meghatározott és nem sokat változik. Itt a helyes lépés felismerni, hogy melyik vezetőre/személyre mi a legfőbb jellemző és az oda illő feladatokkal megtalálni azt az embert. Fejlesztések csak a felismerések után és a határozott szándék mentén lehetségesek.
A modell négy pólusa és a hozzá tartozó jellemzők, valamint azok a szituációk, amikor vezetőként kimondottan jól teljesítenek az ilyen személyiségek: Alphawolf (Az Alfa Farkas) - Governor (A Gazda, A Vezető) - Manager (A Menedzser) - Inspirator (Az Ösztönző)
- Alphawolf: jellemzője az érzékenység/óvatosság, éberség - növekedés/változás/krízis időszakában igazán hasznos lehet
- Governor: jellemzője a kölcsönösség - a konszolidáció, a megállapodottság időszakában jön jól az ilyen vezető.
- Manager: jellemzője a rugalmasság - amikor az időzítés/ütemezés/elintézés fontos a végrehajtásban, akkor nagyon jól teljesítenek
- Inspirator: ő a művész, jellemzője a hitelesség - a kreativitás, innovációk szükségességének időszakában nagyon hasznos a tevékenységük.
Egy szervezet életében megvan az az időszak, amikor akár egy nárcisztikus vezető is nélkülözhetetlenné válhat. Ugyanakkor a fenti, egyszerű modellből az is kitűnik, hogy egy erősen „Alphawolf” személyiségű vezető romba is dönthet egy vállalatot a konszolidáció időszakában!
Fontos megemlíteni, hogy ennek a modellnek mind a négy pólusa a vezetőkben egyszerre jelen van, csak más-más mértékben. A vezetők személyiségei és személyiségzavarai pedig súlyozottan jelennek meg a szervezeti kultúrában.
Ábri Judit MA, MCC
coach, vezetőfejlesztő
dr. Gogolák Zoltán ACC
coach, szervezetfejlesztő
Fotók: Peredi Ágnes
A karizmatikus kisugárzás tanulható lenne... ? A karizma körül kialakult mítosz abból ered, hogy ez a képesség velünk születik.
Az emberek fontosabbak, mint a folyamatok - a Netflix rendhagyó szervezeti kultúrájáról