Hogyan nyomozzuk le a (reménybeli) munkaadónkat? - cégröntgen-kalauz
Számtalan híradásban olvasható, miként nyomoznak, kutatnak – legális és/vagy jogsértő, illetve az ezek közötti szürkezónás, határeseti módszerekkel – a vállalatok a leendő, valamint jelenlegi alkalmazottaik, üzletfeleik, tárgyalópartnereik (s persze versenytársaik) után. Arról már kevesebbet lehet hallani, miszerint az információszerzés decentralizálódásának és digitalizálódásának köszönhetően már a kisember, a munkavállaló is lenyomozhatja jövőbeli (vagy jelenlegi) munkaadóját. Akár otthonról, a monitor előtt ülve is kiderítheti: fizetőképes-e a cég? Tényleg nem tud béremelést adni a főnök, vagy csak nem akar? Nem egyszerű, de valamennyi időráfordítással és odafigyeléssel hasznos információkhoz juthatunk.
Azt sejtjük, (de akár faktumként is kezelhetjük) hogy a munkáltatók jelentős része leguglizza az állásra jelentkezőket. Sőt, ennél jóval komolyabb módszereket - online háttérkutatást, biztonsági cégek által végzett konspiratív ellenőrzést – is bevetnek. Annak dacára, hogy: „Az adatvédelmi törvénnyel és az alkotmánnyal is szembe megy, ráadásul milliós bírságot is kockáztat az a munkaadó, amelyik a munkára jelentkezőket személyiségteszttel vagy közösségi médiás profiljaik elemzésével szűri […] a hatályos törvények szerint az érintett engedélye nélkül a személyiségprofil készítésének és tárolásának minden formája tiltott, beleértve az ilyen jellegű tesztek készíttetését és a közösségi profiloldalak (iwiw, Facebook) tartalmának elemzését is.” Ugye nehéz a fenti hírt röhögés nélkül végigolvasni? Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy ilyen tiltás bárkit is visszatart. Pláne, hogy az „állam az államban” óriáscégeket elrettenti. Meg hogyan is lehetne egy ilyen jogszabályi korlátot ténylegesen betartatni? És ugyan mi értelme lenne?
Ott a Facebook, valamint a többi közösségi portál. Amennyiben az érintett valamilyen - korlátlan nyilvánosságúnak beállított - tartalmat publikál önmagáról, annak tudatában cselekszik így, hogy a feltöltött adatokat mindenki láthatja. A közösségi felületeken van mód a publicitás, a láthatóság szűkítésére. Hogy csak az ismerőseink (vagy akár még szűkebb kör) nézhesse meg az idővonalunk és profilunk frissülő állományait. Aki viszont szándékosan vagy hanyagságból nem tesz ilyen óvintézkedést, magára vessen, ha aztán visszaüt rá a dolog. Ne kerülgessük a forró kását: aki a világhálóra képet, hangot vagy szöveget tölt fel önmagáról, egyértelműen azért teszi, hogy másokra hatást gyakoroljon, reakciót váltson ki belőlük. Tehát, hogy a profiljára és posztjaira klikkelőkben létrejöjjön vele kapcsolatban egyfajta összkép. Miért pont a munkáltatónak van tiltva, hogy fejben (vagy akár írásban) kialakítsa ezt az összképet?
Igen, ha egy világcég igazgatója aláír valakivel egy több milliós munkavállalói vagy több százmilliós beszállítói szerződést, többnyire a pályázó valamennyi felelhető, (róla vagy általa közétett) online tartalmát átnéz(het)i. Mielőtt a kedves olvasó felháborodna, tegye a szívére a kezét. Ha bérbe adja a lakását, elengedi a tizenéves gyerekét házibuliba, talán nem ellenőrzi le a bérbevevőt, a buli szervezőjét éppúgy, mint az igazgató a jelentkezőt? Érdemes újfent hangsúlyozni: itt nem arról van szó, hogy betörnek az illető lakásába, és a fiókba zárt bizalmas iratait olvasgatják. Hanem azt tanulmányozzák, amit az adott személy önként és dalolva rakott ki az internetre. Ezzel odaértünk elemzés valódi témájához. Hogy nemcsak a munkaadó tudja „lenyomozni” a pályázót, de a leendő alkalmazott is őt. Miként tudja „lekáderezni” a potenciális kenyéradót az állásinterjú, illetve később az aktuális foglalkoztatót a bértárgyalás/béremelési kérelem előtt? Itt nem kell a filmekben látott titkos adatszerzési módszerekre gondolni. Nem kell sehová álcázva besurranni vagy egyéb, kémfilmekbe illő dolgot tenni.
Legális informálódás esetleges munkaadónk pénzügyi helyzetéről
Először is: mi a legfontosabb, amire egy pályázó kíváncsi? Természetesen az, hogy adott cég vajon mennyire vehető komolyan? Mennyire fizetőképes? Megbízhatóak-e a tulajdonosai és vezetői? A nagyobb cégeknél éppenséggel könnyebb dolgunk van. Ezek gazdasági kondíciójáról a médiában (és általában a világhálón) is rengeteg adat fellelhető. Tőzsdei, vállalati elemzők tucatjai beszélnek a pillanatnyi állapotáról. Egy Audi-, vagy OTP-méretű cégnél jó eséllyel találunk olyat a tágabb rokoni-baráti körben, aki ott dolgozott, vagy ismer olyat, aki a nagyvállalat mostani vagy egykori alkalmazottja. Adathiányból eredő gond jellemzően a kisebb, helyi cégeknél szokott lenni. Jelentkezünk egy (addig számunkra teljesen ismeretlen) kft. vagy bt. hirdetésére. De nem tudunk róla semmit. Honlapja nincs - vagy csak minimális, semmitmondó tartalommal üzemel. Online találat pedig alig van róla. (Vagy ellentmondásos.) Pedig ilyenkor is lehet tájékozódni. Sajnos a dolgozók oroszlánrésze valószínűleg nem is tudja, hogy a cégek pénzügyi beszámolója (vagyis mérleg-és eredményadatai, azok kiegészítő melléklete, továbbá a vállalat könyvvizsgálói jelentései) publikusak. Nyilvánosságukat törvény írja elő. Az igazságügyi szaktárca tematikus portáljáróldíjmentesen hozzáférhetőek és letölthetőek.
Annyit kell tenni, hogy a keresőmezőkbe beírjuk a cég nevét (vagy egyéb „különös ismertetőjelét”, úgy, mint cégjegyzékszám, adószám) illetve egy, a rendszer által generált, kvázi-jelszóként funkcionáló szám-vagy betűsort, és máris elérhető. A 2014-es beszámolókat idén június 1-ig kellett közzétenni, tehát aki most rákeres, a legfrissebb adatokat láthatja. Az is árulkodó, ha egy cég nem töltötte fel határidőre a beszámolót, sőt, esetleg már a tavaly sem. Ez jó eséllyel arra utal: a cég de facto megszűnt, csak papíron létezik (illetve már úgy se nagyon), a tulajdonosai és az általuk kinevezett vezetők a gyakorlatban már nem funkcionálnak. Előfordul persze, hogy egy vállalkozás „csupán” késik a beszámoló leadásával. De ez sem biztató jel. Lehet ugyanis, hogy egy olyan cég, ahol ilyen a pénzügyi és adminisztrációs fegyelem, a bérfizetéssel is csúszni fog. De nézzük, milyen alkotóelemei vannak egy beszámolónak. Van a mérleg, illetve az eredmény-kimutatás. Ezekből tételesen kiderül a társaság pillanatnyi tőkeereje, a tartozásai és kinnlevőségei válfajok szerinti bontásban, éves nettó árbevétele, adózott és mérleg szerinti, valamint üzleti/üzemi eredménye. Tehát innen (elvileg) simán megtudhatjuk, tudnak-e majd fizetni, vagy csúszni fognak a bérrel, netán egy fillért se látunk tőlük. Hogy tényleg nem tud béremelést adni a vezetőség, vagy csak nem akar, és hazudozik, mert valójában gennyesre keresték magukat. Mik a legfontosabb rovatok, tételek, illetve fogalmak egy cég mérlegében, eredmény-kimutatásában, amelyeknél igazán érdemes odafigyelni a számokra? Hát főként alábbiak:
Értékesítés nettó árbevétele. Az eladott termékek, értékesített szolgáltatások után befolyt pénz összege az árbevételt terhelő (forgalmi) adó, közteher levonása után. Ugyanaz egy cégnél, mint a munkavállalók „bevétele”: a bruttó és nettó összegű fizetés.
Üzemi/üzleti eredmény: a termelő, szolgáltató tevékenység során keletkezett bevétel, illetve az emiatti költség, ráfordítás, stb. egyenlege. Ebből derül ki, hogy adott cég működése a gyakorlatban nyereséges vagy ráfizetéses?
Adózott eredmény: az adózás előtti eredményből levonva a nyereséget terhelő (társasági) adót, kijön a „tiszta nyereség.”, továbbiakat lásd alább.
Mérleg szerinti eredmény: az adózott eredményből (tehát a nyereségből) még le kell vonni a vállalkozás tagjainak esetlegesen kifizetett osztalékot, nyereségrészesedést. A fennmaradó összeg a vállalatnál maradó összeg, a végső, eredmény, az eredmény-kimutatás utolsó számadata.
Jegyzett tőke: így hívjuk „…a vállalkozásnál a létesítő okiratban meghatározott tőkét, melyet cégformánként különböző néven nevezünk, úgymint alaptőke, törzstőke, alapítói vagyon, vagyoni betét. Amennyiben a vállalkozást cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli, a jegyzett tőke változását mindig a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján rögzítjük a könyvekben.” A jegyzett tőke nem feltétlenül azonos a vállalkozás összes tőkéjével, inkább egy minimálisan előírt, kötelező tőkehányadról van szó.
Saját tőke: az a tőke, melyet a tulajdonos(ok) bocsátott(ak) a vállalkozás rendelkezésére, vagy az adózott eredményből hagytak a cégnél. Magyarul: önerő, sajáterő. Arról árulkodik, mennyi pénze van a cégnek külső források (például hitelek) nélkül. Ha a saját tőke mínuszos, vagy kevesebb, mint a jegyzett tőke jogszabályilag előírt (kft. esetén 3 millió, zrt. esetén 5 millió forintos) minimuma, akkor a céggel bajok lehetnek.
Kötelezettségek: értelemszerű. Mennyi és milyen típusú tartozása, fizetési kötelezettsége, stb. van a cégnek? Típus és időtartam szerint kategorizálható. Úgy, mint:
Hosszú lejáratú kötelezettségek: leginkább hitel-és kötvénytartozások, többéves (vagy akár évtizedes) futamidejű kölcsönök, stb.
Rövid lejáratú kötelezettségek: (be)szállítók, szolgáltatók, (pl. közműcégek), alvállalkozók felé való tartozás. Vevőktől kapott előleg, illetve a hiteltartozások aktuális üzleti évben esedékes hányada.
Követelések: a cégnek mennyivel „lógnak” más cégek, személyek, vevők, stb.
Az ördög a részletekben
Pár dologra érdemes odafigyelni. Először is: a mérleg (illetve az annak számait taglaló, magyarázó, kifejtő kiegészítő melléklet) mennyire részletes? Milyen mélységig bontják összetevőkre a kötelezettség-és követelésállományt? Kitérnek-e a kiadások, kötelezettségek konkrétumaira? (Milyen járművet, eszközt vettek, béreltek, melyik banknál van hitelük?) A mellékletben elvileg be kéne mutatni a céget, annak tulajdonosi, vezetői körét is. Ha ezek a részletek hiányoznak, az bizony árulkodó lehet. De ne gondoljunk azonnal rosszhiszeműségre, összeesküvésre. Egy kisvállalkozás gyakran csak bosszantó tehernek, letudandó, kipipálandó papírmunkának tekinti ezt. S igyekszik a legszükségesebb közlendőkre szorítkozni. Ettől még lehet, hogy normális(abb)an működik, ámbár bizalmat ezzel aligha ébreszt. A másik, amit leellenőrizhetünk: a beszámoló adatait könyvvizsgáló alátámasztotta, igazolta-e? Ha a beszámolónak nem része a könyvvizsgálói jelentés, (amely leírja, hogy az adatok „kóserek” vagy sem, van-e aggasztó tendencia a tőke-és eredménymutatóknál), akkor az nincs külső szereplő által „hitelesítve.” A könyvvizsgálat hiánya önmagában nem bizonyítja, hogy a beszámoló valótlan. De tény, hogy biztosabb, ha egy cég (egy termékhez vagy országhoz hasonlóan) minősítve, tanúsítva van. Sajnos a jelenlegi kormányzat szűkítette az ilyen vizsgálatra kötelezett cégek számát, 200 milliós éves árbevételről 300 millióra emelve a küszöböt. Ami nyilvánvalóan csökkenti a transzparencia esélyét a kisebb, illetve közepes helyi cégeknél.
Mikor a veszteségesség/nyereségesség faktorát nézzük, valamit tartsunk észben. Ha egy cég veszteséges, attól még nem biztos, hogy csődbe megy. Érdemes megnézni a negatívum felhalmozódásának körülményeit is. Amennyiben egy cég nemrég jött létre, most vásárolt vagy bérelt telephelyet, szerezte be termelő, szolgáltató eszközeit, vette fel alkalmazottait, kezdte hirdetni szolgáltatásait, akkor természetes, hogy a kiadások, költségek még jócskán meghaladják a bevételeit. Ha viszont már évek óta negatív tartományban van (vagy a korábbi nyereséges évek után romlani kezdtek a mutatói), az már elgondolkodtató. Ezért is érdemes a fentebb ajánlott módszerrel utánanézni a vállalkozás tulajdonoskörének. Ugyanis, ha egy tőkeerős, nyereséges anyavállalat a „birtokos”, akkor tulajdonosi kölcsönnel, tőkeinjekcióval megmentheti, életben tarthatja a céget, amennyiben hosszú távon lát benne fantáziát. Itt fontos azonban kitérni a kötelezettség-és követelésállomány viszonyára, arányaira. Ha egy vállalkozás sokkal „lóg” a beszállítóinak, a neki szolgáltató cégeknek, az elvileg rossz. De ha neki is sokkal tartoznak vevői, ügyfelei, ő is sok pénzt követel tőlük, akkor a kettő egyensúlyban van, a követelések fedezhetik a kötelezettségeket. (Persze a körbetartozások „aranykorában” semmire nincs igazi garancia.)
Ám nem mindegy, hogy kinél vannak a cégnek kinnlevőségei? Ha egy külső, tőle független piaci szereplőtől várja egy nagy összeg (szerződéses kötelezettség, peres ügy, egyéb tranzakció miatti) kifizetését, az önálló bevétel, a cég helyzetét ténylegesen javító pozitívum. Ha viszont egy, a cég tulajdonában lévő másik cégtől követelnek, akkor csak a közös cégek (cégcsoport) szintjén rakja a tulajdonos egyik zsebéből a másikba a pénzt. Önálló, új piaci bevétel nem keletkezik ebből. Ezért is van, hogy a kapcsolt cégek (melyek fogalmát lásd itt, annak jogszabályi változását emitt) bizonyos cégjogi feltételek teljesülése esetén kötelesek ún. konszolidált beszámolót, vagyis csoportszintű pénzügyi jelentést közzétenni. (Példaként lásd az MVM-csoport konszolidált beszámolóját.) Ez a beszámolótípus nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy ne lehessen a közös tulajdon(os)ú cégek között a pénzeket átláthatatlanul ide-oda tologatni, papíron hol az egyiket, hol a másikat „kikozmetikázni.”
S ha ez nem volna elég: vannak olyan cégnyilvántartó adatbázisok, ahonnan az is kideríthető, van-e jelzálog a cégen, s annak ki a jogosultja? Indult-e végrehajtási eljárás ellene? Ha igen, ki indította és mikor? Van-e jelentős – (mondjuk 6 hónapot és 100 milliót meghaladó) köztartozása? Áll-e a cég felszámolás, végelszámolás, csődeljárás, illetve annak ügyvezetője, vezérigazgatója (cégjegyzésre jogosult tisztségviselője) eltiltás hatálya alatt? Egyáltalán, kik a cég vezetői, és mióta vannak pozícióban? Nagy a fluktuáció? Ezek már fizetős, jelszóvédett oldalak. De nem kell megijedni: létezik díjmentes lightverzió, ahonnan térítésmentesen hozzáférhetőek az alapadatok: cégnév, székhelycím, adószám, cégalapítás éve, jegyzett tőke nagyságrendje, legutóbbi nettó árbevétel, főtevékenység. Amellett némelyik online cégnyilvántartó portálnak van regisztrációhoz kötött, de térítésmentes, „ízelítője.” Ott a cégre vonatkozó bővebb tartalommal is meg lehet ismerkedni.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Hogyan nyomozzuk le a (reménybeli) munkaadónkat? - cégröntgen-kalauz
2. oldal - Terepbejárás és offshore-szűrés
Ott a Facebook, valamint a többi közösségi portál. Amennyiben az érintett valamilyen - korlátlan nyilvánosságúnak beállított - tartalmat publikál önmagáról, annak tudatában cselekszik így, hogy a feltöltött adatokat mindenki láthatja. A közösségi felületeken van mód a publicitás, a láthatóság szűkítésére. Hogy csak az ismerőseink (vagy akár még szűkebb kör) nézhesse meg az idővonalunk és profilunk frissülő állományait. Aki viszont szándékosan vagy hanyagságból nem tesz ilyen óvintézkedést, magára vessen, ha aztán visszaüt rá a dolog. Ne kerülgessük a forró kását: aki a világhálóra képet, hangot vagy szöveget tölt fel önmagáról, egyértelműen azért teszi, hogy másokra hatást gyakoroljon, reakciót váltson ki belőlük. Tehát, hogy a profiljára és posztjaira klikkelőkben létrejöjjön vele kapcsolatban egyfajta összkép. Miért pont a munkáltatónak van tiltva, hogy fejben (vagy akár írásban) kialakítsa ezt az összképet?
Igen, ha egy világcég igazgatója aláír valakivel egy több milliós munkavállalói vagy több százmilliós beszállítói szerződést, többnyire a pályázó valamennyi felelhető, (róla vagy általa közétett) online tartalmát átnéz(het)i. Mielőtt a kedves olvasó felháborodna, tegye a szívére a kezét. Ha bérbe adja a lakását, elengedi a tizenéves gyerekét házibuliba, talán nem ellenőrzi le a bérbevevőt, a buli szervezőjét éppúgy, mint az igazgató a jelentkezőt? Érdemes újfent hangsúlyozni: itt nem arról van szó, hogy betörnek az illető lakásába, és a fiókba zárt bizalmas iratait olvasgatják. Hanem azt tanulmányozzák, amit az adott személy önként és dalolva rakott ki az internetre. Ezzel odaértünk elemzés valódi témájához. Hogy nemcsak a munkaadó tudja „lenyomozni” a pályázót, de a leendő alkalmazott is őt. Miként tudja „lekáderezni” a potenciális kenyéradót az állásinterjú, illetve később az aktuális foglalkoztatót a bértárgyalás/béremelési kérelem előtt? Itt nem kell a filmekben látott titkos adatszerzési módszerekre gondolni. Nem kell sehová álcázva besurranni vagy egyéb, kémfilmekbe illő dolgot tenni.
Legális informálódás esetleges munkaadónk pénzügyi helyzetéről
Először is: mi a legfontosabb, amire egy pályázó kíváncsi? Természetesen az, hogy adott cég vajon mennyire vehető komolyan? Mennyire fizetőképes? Megbízhatóak-e a tulajdonosai és vezetői? A nagyobb cégeknél éppenséggel könnyebb dolgunk van. Ezek gazdasági kondíciójáról a médiában (és általában a világhálón) is rengeteg adat fellelhető. Tőzsdei, vállalati elemzők tucatjai beszélnek a pillanatnyi állapotáról. Egy Audi-, vagy OTP-méretű cégnél jó eséllyel találunk olyat a tágabb rokoni-baráti körben, aki ott dolgozott, vagy ismer olyat, aki a nagyvállalat mostani vagy egykori alkalmazottja. Adathiányból eredő gond jellemzően a kisebb, helyi cégeknél szokott lenni. Jelentkezünk egy (addig számunkra teljesen ismeretlen) kft. vagy bt. hirdetésére. De nem tudunk róla semmit. Honlapja nincs - vagy csak minimális, semmitmondó tartalommal üzemel. Online találat pedig alig van róla. (Vagy ellentmondásos.) Pedig ilyenkor is lehet tájékozódni. Sajnos a dolgozók oroszlánrésze valószínűleg nem is tudja, hogy a cégek pénzügyi beszámolója (vagyis mérleg-és eredményadatai, azok kiegészítő melléklete, továbbá a vállalat könyvvizsgálói jelentései) publikusak. Nyilvánosságukat törvény írja elő. Az igazságügyi szaktárca tematikus portáljáróldíjmentesen hozzáférhetőek és letölthetőek.
Annyit kell tenni, hogy a keresőmezőkbe beírjuk a cég nevét (vagy egyéb „különös ismertetőjelét”, úgy, mint cégjegyzékszám, adószám) illetve egy, a rendszer által generált, kvázi-jelszóként funkcionáló szám-vagy betűsort, és máris elérhető. A 2014-es beszámolókat idén június 1-ig kellett közzétenni, tehát aki most rákeres, a legfrissebb adatokat láthatja. Az is árulkodó, ha egy cég nem töltötte fel határidőre a beszámolót, sőt, esetleg már a tavaly sem. Ez jó eséllyel arra utal: a cég de facto megszűnt, csak papíron létezik (illetve már úgy se nagyon), a tulajdonosai és az általuk kinevezett vezetők a gyakorlatban már nem funkcionálnak. Előfordul persze, hogy egy vállalkozás „csupán” késik a beszámoló leadásával. De ez sem biztató jel. Lehet ugyanis, hogy egy olyan cég, ahol ilyen a pénzügyi és adminisztrációs fegyelem, a bérfizetéssel is csúszni fog. De nézzük, milyen alkotóelemei vannak egy beszámolónak. Van a mérleg, illetve az eredmény-kimutatás. Ezekből tételesen kiderül a társaság pillanatnyi tőkeereje, a tartozásai és kinnlevőségei válfajok szerinti bontásban, éves nettó árbevétele, adózott és mérleg szerinti, valamint üzleti/üzemi eredménye. Tehát innen (elvileg) simán megtudhatjuk, tudnak-e majd fizetni, vagy csúszni fognak a bérrel, netán egy fillért se látunk tőlük. Hogy tényleg nem tud béremelést adni a vezetőség, vagy csak nem akar, és hazudozik, mert valójában gennyesre keresték magukat. Mik a legfontosabb rovatok, tételek, illetve fogalmak egy cég mérlegében, eredmény-kimutatásában, amelyeknél igazán érdemes odafigyelni a számokra? Hát főként alábbiak:
Értékesítés nettó árbevétele. Az eladott termékek, értékesített szolgáltatások után befolyt pénz összege az árbevételt terhelő (forgalmi) adó, közteher levonása után. Ugyanaz egy cégnél, mint a munkavállalók „bevétele”: a bruttó és nettó összegű fizetés.
Üzemi/üzleti eredmény: a termelő, szolgáltató tevékenység során keletkezett bevétel, illetve az emiatti költség, ráfordítás, stb. egyenlege. Ebből derül ki, hogy adott cég működése a gyakorlatban nyereséges vagy ráfizetéses?
Adózott eredmény: az adózás előtti eredményből levonva a nyereséget terhelő (társasági) adót, kijön a „tiszta nyereség.”, továbbiakat lásd alább.
Mérleg szerinti eredmény: az adózott eredményből (tehát a nyereségből) még le kell vonni a vállalkozás tagjainak esetlegesen kifizetett osztalékot, nyereségrészesedést. A fennmaradó összeg a vállalatnál maradó összeg, a végső, eredmény, az eredmény-kimutatás utolsó számadata.
Jegyzett tőke: így hívjuk „…a vállalkozásnál a létesítő okiratban meghatározott tőkét, melyet cégformánként különböző néven nevezünk, úgymint alaptőke, törzstőke, alapítói vagyon, vagyoni betét. Amennyiben a vállalkozást cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli, a jegyzett tőke változását mindig a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján rögzítjük a könyvekben.” A jegyzett tőke nem feltétlenül azonos a vállalkozás összes tőkéjével, inkább egy minimálisan előírt, kötelező tőkehányadról van szó.
Saját tőke: az a tőke, melyet a tulajdonos(ok) bocsátott(ak) a vállalkozás rendelkezésére, vagy az adózott eredményből hagytak a cégnél. Magyarul: önerő, sajáterő. Arról árulkodik, mennyi pénze van a cégnek külső források (például hitelek) nélkül. Ha a saját tőke mínuszos, vagy kevesebb, mint a jegyzett tőke jogszabályilag előírt (kft. esetén 3 millió, zrt. esetén 5 millió forintos) minimuma, akkor a céggel bajok lehetnek.
Kötelezettségek: értelemszerű. Mennyi és milyen típusú tartozása, fizetési kötelezettsége, stb. van a cégnek? Típus és időtartam szerint kategorizálható. Úgy, mint:
Hosszú lejáratú kötelezettségek: leginkább hitel-és kötvénytartozások, többéves (vagy akár évtizedes) futamidejű kölcsönök, stb.
Rövid lejáratú kötelezettségek: (be)szállítók, szolgáltatók, (pl. közműcégek), alvállalkozók felé való tartozás. Vevőktől kapott előleg, illetve a hiteltartozások aktuális üzleti évben esedékes hányada.
Követelések: a cégnek mennyivel „lógnak” más cégek, személyek, vevők, stb.
Az ördög a részletekben
Pár dologra érdemes odafigyelni. Először is: a mérleg (illetve az annak számait taglaló, magyarázó, kifejtő kiegészítő melléklet) mennyire részletes? Milyen mélységig bontják összetevőkre a kötelezettség-és követelésállományt? Kitérnek-e a kiadások, kötelezettségek konkrétumaira? (Milyen járművet, eszközt vettek, béreltek, melyik banknál van hitelük?) A mellékletben elvileg be kéne mutatni a céget, annak tulajdonosi, vezetői körét is. Ha ezek a részletek hiányoznak, az bizony árulkodó lehet. De ne gondoljunk azonnal rosszhiszeműségre, összeesküvésre. Egy kisvállalkozás gyakran csak bosszantó tehernek, letudandó, kipipálandó papírmunkának tekinti ezt. S igyekszik a legszükségesebb közlendőkre szorítkozni. Ettől még lehet, hogy normális(abb)an működik, ámbár bizalmat ezzel aligha ébreszt. A másik, amit leellenőrizhetünk: a beszámoló adatait könyvvizsgáló alátámasztotta, igazolta-e? Ha a beszámolónak nem része a könyvvizsgálói jelentés, (amely leírja, hogy az adatok „kóserek” vagy sem, van-e aggasztó tendencia a tőke-és eredménymutatóknál), akkor az nincs külső szereplő által „hitelesítve.” A könyvvizsgálat hiánya önmagában nem bizonyítja, hogy a beszámoló valótlan. De tény, hogy biztosabb, ha egy cég (egy termékhez vagy országhoz hasonlóan) minősítve, tanúsítva van. Sajnos a jelenlegi kormányzat szűkítette az ilyen vizsgálatra kötelezett cégek számát, 200 milliós éves árbevételről 300 millióra emelve a küszöböt. Ami nyilvánvalóan csökkenti a transzparencia esélyét a kisebb, illetve közepes helyi cégeknél.
Mikor a veszteségesség/nyereségesség faktorát nézzük, valamit tartsunk észben. Ha egy cég veszteséges, attól még nem biztos, hogy csődbe megy. Érdemes megnézni a negatívum felhalmozódásának körülményeit is. Amennyiben egy cég nemrég jött létre, most vásárolt vagy bérelt telephelyet, szerezte be termelő, szolgáltató eszközeit, vette fel alkalmazottait, kezdte hirdetni szolgáltatásait, akkor természetes, hogy a kiadások, költségek még jócskán meghaladják a bevételeit. Ha viszont már évek óta negatív tartományban van (vagy a korábbi nyereséges évek után romlani kezdtek a mutatói), az már elgondolkodtató. Ezért is érdemes a fentebb ajánlott módszerrel utánanézni a vállalkozás tulajdonoskörének. Ugyanis, ha egy tőkeerős, nyereséges anyavállalat a „birtokos”, akkor tulajdonosi kölcsönnel, tőkeinjekcióval megmentheti, életben tarthatja a céget, amennyiben hosszú távon lát benne fantáziát. Itt fontos azonban kitérni a kötelezettség-és követelésállomány viszonyára, arányaira. Ha egy vállalkozás sokkal „lóg” a beszállítóinak, a neki szolgáltató cégeknek, az elvileg rossz. De ha neki is sokkal tartoznak vevői, ügyfelei, ő is sok pénzt követel tőlük, akkor a kettő egyensúlyban van, a követelések fedezhetik a kötelezettségeket. (Persze a körbetartozások „aranykorában” semmire nincs igazi garancia.)
Ám nem mindegy, hogy kinél vannak a cégnek kinnlevőségei? Ha egy külső, tőle független piaci szereplőtől várja egy nagy összeg (szerződéses kötelezettség, peres ügy, egyéb tranzakció miatti) kifizetését, az önálló bevétel, a cég helyzetét ténylegesen javító pozitívum. Ha viszont egy, a cég tulajdonában lévő másik cégtől követelnek, akkor csak a közös cégek (cégcsoport) szintjén rakja a tulajdonos egyik zsebéből a másikba a pénzt. Önálló, új piaci bevétel nem keletkezik ebből. Ezért is van, hogy a kapcsolt cégek (melyek fogalmát lásd itt, annak jogszabályi változását emitt) bizonyos cégjogi feltételek teljesülése esetén kötelesek ún. konszolidált beszámolót, vagyis csoportszintű pénzügyi jelentést közzétenni. (Példaként lásd az MVM-csoport konszolidált beszámolóját.) Ez a beszámolótípus nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy ne lehessen a közös tulajdon(os)ú cégek között a pénzeket átláthatatlanul ide-oda tologatni, papíron hol az egyiket, hol a másikat „kikozmetikázni.”
S ha ez nem volna elég: vannak olyan cégnyilvántartó adatbázisok, ahonnan az is kideríthető, van-e jelzálog a cégen, s annak ki a jogosultja? Indult-e végrehajtási eljárás ellene? Ha igen, ki indította és mikor? Van-e jelentős – (mondjuk 6 hónapot és 100 milliót meghaladó) köztartozása? Áll-e a cég felszámolás, végelszámolás, csődeljárás, illetve annak ügyvezetője, vezérigazgatója (cégjegyzésre jogosult tisztségviselője) eltiltás hatálya alatt? Egyáltalán, kik a cég vezetői, és mióta vannak pozícióban? Nagy a fluktuáció? Ezek már fizetős, jelszóvédett oldalak. De nem kell megijedni: létezik díjmentes lightverzió, ahonnan térítésmentesen hozzáférhetőek az alapadatok: cégnév, székhelycím, adószám, cégalapítás éve, jegyzett tőke nagyságrendje, legutóbbi nettó árbevétel, főtevékenység. Amellett némelyik online cégnyilvántartó portálnak van regisztrációhoz kötött, de térítésmentes, „ízelítője.” Ott a cégre vonatkozó bővebb tartalommal is meg lehet ismerkedni.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Hogyan nyomozzuk le a (reménybeli) munkaadónkat? - cégröntgen-kalauz
2. oldal - Terepbejárás és offshore-szűrés
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók