Így dolgozhatjuk fel könnyebben az állásvesztést

A New York Times kutatása szerint a munkanélküli amerikaiak 69 százaléka stresszesebb, amióta elvesztette az állását, 55 százalékuk alvászavarokkal küzd, 48 százalékuk depressziós, 46 százalékuk pedig gyakran szégyenkezik amiatt, hogy nincs munkája.

Ezek a negatív hatások azonban csökkenthetők, sőt elkerülhetők, amennyiben a munka nélkül maradt személy rendelkezik megfelelő szociális támogatottsággal, bizalmi kapcsolatokkal, pozitív önképpel, van elképzelése jövőjéről, továbbá rendelkezik megküzdési stratégiákkal (Turner, Kessler, House: Factors facilitating adjustment to unemployment)

A közelmúltban a Dara Péter szakmai vezetésével működő HR Trend Klub is foglalkozott a munkanélküli állapot feldolgozásával és lehetséges megküzdési stratégiákkal, továbbá az állásváltás kérdésével. Dara Péter hangsúlyozta a kapcsolati háló szerepét, amely sokszor többet ér, mint egy tökéletes önéletrajz. Érdekes tendenciaként említette, hogy a saját kiterjedt kapcsolati hálójában lévők, a rendezvényein, felméréseiben résztvevő vagy regisztráló vezetők és HR-esek közül, valamint a klubtagok körében is jellemzően egyre többen adnak meg magán e-mail címeket és telefonszámokat elérhetőségként, illetve az elmúlt egy év folyamán a klubtagok 20 százaléka váltott állást akár önként, akár kényszerből.

Tendenciaként megfigyelhető, hogy másképpen reagálnak a férfiak és a nők is az állásvesztésre (S. L. Fielden, M. J. Davidson: Stress and Unemployment). Vezetők körében végzett kutatások alapján a női vezetők sokkal inkább egyedinek érzik a helyzetüket és személyes ügynek fogják fel az állásvesztést. Egyedülálló nők kevésbé szenvednek az állásvesztés pszichés következményeitől, mint az egyedülálló férfiak, viszont a családos nők esetében már nem áll fenn ez az összefüggés.

A nők a pénzügyi következmények direkt oldalát nézik, például hogyan fogják fizetni a számlákat, míg a férfiak indirektebbek, például elvesztették a kenyérkereső szerepét, az ezzel járó státuszukat. A munkanélküliség fizikai és pszichológiai következményei általában jobban megviselik a férfiakat, mint a nőket. Férfiaknál inkább a fizikai tünetek, nőknél inkább a lelki tünetek jellemzőek. A nők inkább keresik az érzelmi támogatást családon belül, míg a férfiak inkább a barátoknál.

A munka elvesztése során a veszteségélményeknél általában jellemző 5 fázis figyelhető meg. Állásukat közelmúltban elveszített vezetőket kérdeztek arról, hogyan is élték meg munkaviszonyuk megszűnését. Az első fázis a sokk, vagyis rózsaszín köd veszi körül az egyént, nem is igazán fogja fel, hogy mi történt vele.

Szentmihályi Márta, a Fővárosi Gázművek Zrt. volt személyzetfejlesztési osztályvezetője traumaként élte meg az állásvesztést, nem volt rá felkészülve, nem látta semmilyen előjelét. A kezdeti időszakban saját helyzetét teljesen kilátástalannak látta, ismerve a munkaerő-piaci viszonyokat és az 50+ korosztály elhelyezkedési esélytelenségét.

Kissné András Klára, a HM EI Zrt. volt kontrolling divízióigazgatója egyenesen lebénultnak érezte magát. Mivel a munkája, szakmai karrierje központi szerepet tölt be életében, úgy érezte, mintha egy rész hiányozna a mindennapjaiból.

A sokkot követően a második szakasz a zavarodottság, a miért pont én érzése; majd megjelenhet a harag, amikor is másokat kezdünk el hibáztatni a történtekért. A negyedik szint az elfogadás, amikor is tudatosítjuk magunkban a tényeket, vagyis ami történt megtörtént, a legrosszabbon már túl vagyunk. Szentmihályi Mártának és Kissné András Klárának a legnehezebb időszakon a család és a barátok segítettek túljutni. Márta kiemelte, hogy olyanoktól is kapott biztatást, segítséget, akiktől erre nem is számított. Klárának az volt nagy segítség, hogy a család és a barátok folyamatosan emlékeztették arra, hogy ki is ő és mennyit is ér a munkaerőpiacon. Az ötödik fázis az állásvesztés során a pozitív jövőkép megfogalmazása, amikor egy újrakezdési lehetőségként éljük meg a helyzetet. Szentmihályi Márta bizakodó, annak ellenére, hogy a jövő még bizonytalan. Tervei között kiemelt helyen a többlábon állás szerepel, úgymint egy jó szakmai állás, kiegészítve tréneri és coach-i feladatokkal.

Császár Andrea, egy hazai utazási vállalkozás volt HR vezetője saját elhatározása alapján döntött úgy, hogy kilép az álláspiacra. Véleménye szerint minél jobban haladunk előre az időben és minél hosszabb időt töltünk el egy adott munkahelyen, annál jobban a megszokás rabjává válunk és félünk a változtatástól. 11 éves munkaviszony után fogalmazódott meg benne a döntés, hogy itt az idő a változtatásra. A regenerálódás és a töltekezés mellett tudatosan és optimistán készül a következő kihívásra, amit a jövő tartogat számára.

Az álláskeresési tapasztalatok HR vezetői szemmel sem túl rózsásak. Szentmihályi Márta olyan hibákkal, buktatókkal találkozik, amelyekre szakmai vezetőként mindig ügyelt pályafutása során. Az álláshirdetések nélkülözik az egyediséget, sablonok alapján íródnak, ritka a valódi kompetenciák alapján felépített állásprofil. Álláskeresői oldalról nehéz eldönteni, hogy miért pont azt a céget válassza a jelölt, mitől kihívás a szakmai feladat, és milyen embert is keresnek pontosan.

Általános jelenségnek mondható, hogy a hirdető cégek elfelejtenek kommunikálni a pályázókkal. Császár Andrea véleménye szerint az elmúlt időszakban, a szakmában egyre többet lehet hallani a HR branding-ről. Kérdés, hogy hol és hogyan akarunk márkát építeni, ha még az állásra pályázó jelöltekkel sem kommunikálunk. Kedvenc marketing tanárát idézve, "akivel a vevő először találkozik, az az "első benyomások menedzsere". Császár Andrea hangsúlyozza, hogy az álláskeresésnél az első benyomások menedzsere a HR munkatárs, ily módon nem kis felelősségük van a cégük pozitív hírnevének ápolásában, alakításában.

Az álláskeresés során Szentmihályi Márta fontosnak tartja, hogy legyenek céljaink, tervezzünk előre és ha szükséges, képezzük magunkat és legyünk nyitottak minden lehetőségre. Kiemelte továbbá azt is, hogy magát az álláskeresést is tanulni kell, illetve érdemes a kapcsolati hálónkra is építkezni. Császár Andrea úgy gondolja, fontos, hogy higgyünk magunkban és az értékeinkben az álláskeresés során.

Kissné András Klára abban a szerencsés helyzetben van, hogy rövid idő alatt megtalálta azt az állást, ahol úgy érzi, ismét kiteljesedhet. Saját magának levonta tanulságként, hogy amikor legközelebb munkatársat keres, kiemelten figyelni fog azokra a pályázókra, akik munka nélkül vannak. Az álláskereséshez azt tanácsolja, hogy semmiképpen sem szabad feladni, kitartóan kell keresni, illetve tanulásra felhasználni a kieső időt. Saját példáját említve, ezt az időszakot doktori dolgozata megírására használta.