Így „provokálja” a művészet a szervezeteket
Talán először furcsán hangzik a párosítás, hiszen mi köze lehet a művészetnek egy olyan nagyon is pragmatikus célhoz, mint egy szervezet fejlesztése? Azonban, ha jobban belegondolunk, a körülmények folyamatosan új dolgokhoz való alkalmazkodásra kényszerítenek bennünket, amihez gyakran elkerülhetetlen a szemléletváltás. A művészet pedig szinte folyamatosan ezt teszi, provokál: hogy megváltoztassuk a perspektívát és ezzel a percepciót. Úgyhogy éppenséggel van mit tanulni a művészektől is, derült ki Dirk Dobiéy, az Age of Artists társalapítója prezentációjából az SAP „Future of work now” rendezvényén.
A gyorsan változó VUCA világban, ahol a változás napi szintű, elengedhetetlen az agilitás és az alkalmazkodás. Miközben az üzlet elvileg éppen az egyensúlyról szól. A látszólagos ellentmondás azonban kreativitással feloldható. Ehhez azonban gyakran új eszközöket kell találni, olyanokat is, amelyek a gazdasági szférában kevésbé megszokottak vagy éppenséggel formabontók. Éppen ezért megkérdeztek 150 művészt, vázolta Dirk Dobiéy - akiknek a válaszai alapján bizonyos mintázatok felismerhetők - , hogy ők hogyan reagálnak a problémákra, kihívásokra.
Az egyik legfontosabb következtetés, hogy el kell fogadni a bizonytalanságot, meg kell tanulni kezelni, nem a tervekre fókuszálni, hanem a problémamegoldásra, a szembejövő feladatok végrehajtására. Hogy ez a lehető legjobban menjen, ahhoz fontos, hogy a munkakörnyezet inspiráló legyen, és az sem árt, ha dolgozik a cégnél néhány olyan ember, aki a művészekéhez hasonló hozzáállással közelíti meg a dolgokat. Vagyis kíváncsi - minden érzékével elemez, fókuszál; szenvedélyesen elkötelezett az adott dolog iránt; magabiztos - hajlandó az ismeretlennel (újdonsággal) is megpróbálkozni; kitartó - akkor is, ha hibázik, ha kritikát kap. Ez utóbbi tapasztalat megélése nélkül pedig lehetetlen fejlődni.
Dirk Dobiéy a nyitóképen látható, látszólag madárcsapatnak tűnő fotót - Alain Delorme képét - hozta fel példaként a percepció változására. Ugyanis a képen nem egy madárcsapat, hanem szálló műanyag zacskók láthatók.
Hogyan támogatható a művészi megközelítés a cégnél?
A szervezetekben sem szabad hagyni eltompulni az érzékelést, figyelni kell, hogy mi zajlik körülöttünk. Reflektálni rá, majd pedig játékosan érdemes új ismereteket elsajátítani, mert így rugalmasabbá tehető a tanulás.
Közkeletű tévedés, hogy ahhoz, hogy valaki művész legyen, őrültnek vagy zseninek kell lenni. Kell azonban hozzá ambíció, ami valamilyen formát ölt, és hozzáállás, ami például a hibát nem hibának tartja, hanem történésként kezeli, új helyzetként, amit meg kell oldani. Erre érdekes és szemléletes példát hozott az előadó. Herbie Hancock esetét, aki Miles Davisszel játszott együtt, és saját bevallása szerint, nagyon elrontott egy akkordot, Miles Davis azonban érzékelve a zenében a változást, mintha mi sem történt volna, úgy alakította a saját játékát, alkalmazkodott az új hangzathoz, improvizált és ezzel „helyrehozta” a hangzást.
Ehhez nyitottság és kreativitás kell. A kérdés az, hogy hogyan tudunk létrehozni egy olyan szervezetet, ami támogatja ezt a művészi megközelítést? Fontos, hogy a szabályok és a struktúrák ne nyomják el a kezdeményező szellemet és az innovációt, ami bármilyen szervezeti szinten megjelenhet. A változatosság kulcs, ami mindent megkérdőjelez, a maga komplexitásában látja a dolgokat. Egy cég úgy oldotta meg a nézőpontok sokszínűségét, hogy ebédelni hívott embereket. Az ingyen ebédért cserébe azonban várta tőlük az inputot, a saját perspektívájukat egy-egy dologról, ami ebéd közben szóba került.
A sokat emlegetett vállalati cél és vízió is szükséges, hogy valaki maradandó nyomot akarjon hagyni, és mögé a kollégák is felsorakozzanak. Az alkotást el kell ismerni, hiszen az eredmény, - hogy megőrizhetjük a munkánkat, bővülhetünk fokozatosan, - rólunk szól. A bizonytalansággal együtt kell élni, de megtartani felette az irányítást, hiszen a jövő valójában nem megjósolható. Ehhez elengedhetetlen az alkalmazkodás és az agilitás. Fontos, hogy a dolgozók önállóságot, felhatalmazást kapjanak, hogy cselekedni tudjanak. A vezetés feladatát pedig szét kell osztani kompetenciák és készségek mentén. A hibákról nyíltan kell beszélni, és tanulni belőlük, hogy a katasztrófa elkerülhető legyen. Mint elhangzott, aki mindenre fel van készülve, annak bármilyen helyzetben jobbak az esélyei. Így lesz, akár egy hiba folytán keletkezett anyagból, némi kreativitással, egy új, sikeres termék.
Ehhez a szervezetek fókuszának is változnia kell, hogy ne csak a hatékonyság legyen a siker egyetlen fokmérője.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Így „provokálja” a művészet a szervezeteket
2. oldal - Egyre inkább a munkavállaló a király a munkaerőpiacon
Az egyik legfontosabb következtetés, hogy el kell fogadni a bizonytalanságot, meg kell tanulni kezelni, nem a tervekre fókuszálni, hanem a problémamegoldásra, a szembejövő feladatok végrehajtására. Hogy ez a lehető legjobban menjen, ahhoz fontos, hogy a munkakörnyezet inspiráló legyen, és az sem árt, ha dolgozik a cégnél néhány olyan ember, aki a művészekéhez hasonló hozzáállással közelíti meg a dolgokat. Vagyis kíváncsi - minden érzékével elemez, fókuszál; szenvedélyesen elkötelezett az adott dolog iránt; magabiztos - hajlandó az ismeretlennel (újdonsággal) is megpróbálkozni; kitartó - akkor is, ha hibázik, ha kritikát kap. Ez utóbbi tapasztalat megélése nélkül pedig lehetetlen fejlődni.
Dirk Dobiéy a nyitóképen látható, látszólag madárcsapatnak tűnő fotót - Alain Delorme képét - hozta fel példaként a percepció változására. Ugyanis a képen nem egy madárcsapat, hanem szálló műanyag zacskók láthatók.
Hogyan támogatható a művészi megközelítés a cégnél?
A szervezetekben sem szabad hagyni eltompulni az érzékelést, figyelni kell, hogy mi zajlik körülöttünk. Reflektálni rá, majd pedig játékosan érdemes új ismereteket elsajátítani, mert így rugalmasabbá tehető a tanulás.
Közkeletű tévedés, hogy ahhoz, hogy valaki művész legyen, őrültnek vagy zseninek kell lenni. Kell azonban hozzá ambíció, ami valamilyen formát ölt, és hozzáállás, ami például a hibát nem hibának tartja, hanem történésként kezeli, új helyzetként, amit meg kell oldani. Erre érdekes és szemléletes példát hozott az előadó. Herbie Hancock esetét, aki Miles Davisszel játszott együtt, és saját bevallása szerint, nagyon elrontott egy akkordot, Miles Davis azonban érzékelve a zenében a változást, mintha mi sem történt volna, úgy alakította a saját játékát, alkalmazkodott az új hangzathoz, improvizált és ezzel „helyrehozta” a hangzást.
Ehhez nyitottság és kreativitás kell. A kérdés az, hogy hogyan tudunk létrehozni egy olyan szervezetet, ami támogatja ezt a művészi megközelítést? Fontos, hogy a szabályok és a struktúrák ne nyomják el a kezdeményező szellemet és az innovációt, ami bármilyen szervezeti szinten megjelenhet. A változatosság kulcs, ami mindent megkérdőjelez, a maga komplexitásában látja a dolgokat. Egy cég úgy oldotta meg a nézőpontok sokszínűségét, hogy ebédelni hívott embereket. Az ingyen ebédért cserébe azonban várta tőlük az inputot, a saját perspektívájukat egy-egy dologról, ami ebéd közben szóba került.
A sokat emlegetett vállalati cél és vízió is szükséges, hogy valaki maradandó nyomot akarjon hagyni, és mögé a kollégák is felsorakozzanak. Az alkotást el kell ismerni, hiszen az eredmény, - hogy megőrizhetjük a munkánkat, bővülhetünk fokozatosan, - rólunk szól. A bizonytalansággal együtt kell élni, de megtartani felette az irányítást, hiszen a jövő valójában nem megjósolható. Ehhez elengedhetetlen az alkalmazkodás és az agilitás. Fontos, hogy a dolgozók önállóságot, felhatalmazást kapjanak, hogy cselekedni tudjanak. A vezetés feladatát pedig szét kell osztani kompetenciák és készségek mentén. A hibákról nyíltan kell beszélni, és tanulni belőlük, hogy a katasztrófa elkerülhető legyen. Mint elhangzott, aki mindenre fel van készülve, annak bármilyen helyzetben jobbak az esélyei. Így lesz, akár egy hiba folytán keletkezett anyagból, némi kreativitással, egy új, sikeres termék.
Ehhez a szervezetek fókuszának is változnia kell, hogy ne csak a hatékonyság legyen a siker egyetlen fokmérője.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Így „provokálja” a művészet a szervezeteket
2. oldal - Egyre inkább a munkavállaló a király a munkaerőpiacon
Amikor a HR ég ki: miért hagyják el a szakemberek a pályát?