Ilyen vagyok és nem tudok változni - a felmentésként használt személyiségtípus

A személyiségtípusok kialakításának igénye azon a megfigyelésen alapult, hogy kicsi kortól kezdve feltűnően nagy hasonlóság/egyezés van egyes emberek tulajdonságaiban, temperamentumában, erős és gyengébb készségeiben, viselkedésében, megoldási módjaiban, motivációiban, gondolkodásmódjában. Ez pedig leírhatóvá, csoportosíthatóvá és bejósolhatóvá teszi működésüket, és azt is, milyen környezetben, munkában várható leginkább, hogy sikeresen és örömmel fognak dolgozni. Emiatt értékes a saját vagy mások személyiségtípusának azonosítása kiválasztáskor, karrier-tanácsadáskor, pályaválasztás vagy életpálya módosítás időszakában. Egy dinamikus, jönni-menni szerető, könnyen kapcsolatot teremtő, sikerorientált emberből - külön fejlesztés nélkül is - sokkal könnyebben lesz sikeres és elégedett üzletkötő, mint azokból, akik az elmélyülésben, elemzésben, változatlan környezetben lelik örömüket.

A személyiségtípusok ismerete segítség ahhoz is, hogy felismerjük a sokszínűséget, megértsük a sajátunktól eltérő preferenciákat, átlássuk a motivációk sokféleségét. Ha azonban ez a tudás csak inaktív skatulya marad, akkor a személyiségtípusok megismerése a jóleső AHA-érzés, a mások típusának elégedett beazonosítása, a sokszínűség átlátható rendszerbe foglalása szintjén megreked. Később pedig csak magyarázatként vagy felmentésként szolgál ahhoz, miért nem szükséges változtatni a saját működésünkön, és miért nem érdemes ezzel próbálkozni másoknál sem.

Az első személyiségtipológia még az időszámításunk előtt élt görög orvoshoz, Hippokratészhoz kötődik. Később elsősorban a pszichoanalitikusok - Freud, Jung, Riemann - igyekeztek átlátható típustanokat kialakítani. A mai tesztek az általuk létrehozott rendszerekre épülnek.

Bár nem zárták ki az öröklődés szerepét sem, az analitikusok összekapcsolták a személyiségtípusokat a korai személyiségfejlődéssel, azon belül is elsősorban az anya-gyerek kapcsolat minőségével. Mert vajon mennyire lesz mások igényeit előtérbe helyező, gondoskodó ember felnőttként az a gyerek, aki azt tanulta, hogy ha nem az anyja elvárásai szerint cselekszik, akkor azonnal rossznak titulálják, dühvel reagálnak. Milyen mértékben befolyásolja a zárkózottságot vagy az állandó objektivitás igényét egy olyan szülő, aki nem beszél, és nem kérdez az érzelmekről, csak a teljesítményről, a napi személytelen történésekről, vagy még arról sem.

Ahogy kölcsönhatásban formálódik a személyiség, ugyanúgy akció-reakciókban alakul tovább. A személyiségtípusok ismerete akkor igazi kincs, ha ez a tudás csiszol rajtunk és a kapcsolataink minőségén. Kérdés, hogyan tudjuk ezt megvalósítani a gyakorlatban.

Minden személyiségtípusnak vannak erősségei. Ezek azok a jellemzők, amelyeknek azonosítása az egyik fő örömforrását jelentik a teszteknek vagy az ezekre alapozó tréningeknek. Ezeket nem csak konstatálni érdemes. Az önbizalom forrásává tudjuk tenni, ha rendszeresen felmérjük, sikereinkben mekkora szerepe van ezeknek az erősségeknek. Ha értékként tudatosan be tudjuk emelni a csapatmunkába, érezve a közös eredményben a saját hozzájárulásunkat, vagy azt, hogy képesek vagyunk ellensúlyozni mások gyengeségeit. Emellett mások erősségeinek a tudása kiváló alapot ad arra, hogy pozitív visszajelzést adjunk, és hogy tudatosan keressük, kik tudnak a segítségünkre lenni.

Szubjektív és helyzetfüggő, mit nevezünk erősségnek és gyengeségnek, ugyanakkor tény, hogy minden személyiségtípusnak vannak gyengébb, másoknak gyakran feszültséget okozó tulajdonságai. Önmagunknak és másoknak is idegesítő lehet a csapongó gondolkodás, a késés, a lassúság, a rendetlenség, a szófukarság, a rugalmatlanság vagy állandó békítő szándék. A személyiségtípusunk ismerete rávilágít a problémás készségeinkre, megoldásainkra, és a legtöbb ezek közül fejleszthető, vagy legalább kontroll alatt tartható. Magunknál is, másoknál is. Tehát nem ad felmentést egy előkészítetlen, céltalan, érdekellentétek kimondását kerülő, a megbeszéltnél hosszabb ideig tartó, mások érzelmeit semmibe vevő értekezlet vezetése alól semmilyen személyiségtípus. Ugyanúgy nem magyarázat a konfrontáció kerülésére, hogy valaki már csak ilyen. Egy közös megegyezés után sziporkázó ötletelő, egy lényeglátása miatt mások tempóját figyelmen kívül hagyó ember adott helyzetben, időpontban zavaró vagy szorongáskeltő lehet.

Ezzel párhuzamosan viszont toleránsabbá is válhatunk. Megértjük, hogy a részleteket tisztázó ember, a véleményét először önmagában átgondoló ember lassabb, de biztonságot is adhat.

A személyiségtípusok ismeretében aktívan alakíthatjuk a kapcsolatainkat. A mások megoldásait, preferenciáit, motivációit átgondolva saját működésünket úgy tudjuk módosítani, ami részben megfelel a másik fél személyiségtípusának, de ugyanakkor nem válik hiteltelenné a saját részünkről. Például, ha tudom, hogy kollégámnak, ügyfelemnek nincs szüksége - vagy kifejezetten zavarja - a személyességre, az A-tól Z-ig való részletgazdagságra, akkor alkalmazkodni tudunk. És érdemes is, mert nem szándékunk, hogy visszahúzódjon vagy megunjon minket.

A személyiségtípusokkal kapcsolatos tudásunk akkor válik élővé, amikor a sokféleségről akció-reakcióban gondolkozunk, és van annyi hitünk másokban, hogy a tőlünk eltérő, nekünk éppen megterhelő megoldásáról nem feltételezünk szándékos bántást, akadályozást vagy tapintatlanságot. A bizalom teli, színességet értékelő, egymás igényeihez kölcsönösen alkalmazkodni akaró, de saját igényeit is képviselő légkörben alakul igazi értékké a tudásunk.

Dr. Marik Ágnes
tréner, pszichiáter, coach
www.selfmapping.com