Kezdő vezető a pácban

Amikor egy kiemelkedő teljesítménnyel büszkélkedő alkalmazottat hirtelen vezetővé léptetnek elő, nem mindig sikerül megfelelnie az új kihívásoknak. Rövid időn belül kiderülhet, hogy kiváló kvalitásait csak az előző munkakörében tudta kamatoztatni, a munkaszervezéssel, mások koordinációjával már képtelen kellő hatékonysággal megbirkózni. Sanyarú helyzetét ráadásul félelmei még tovább fokozzák, a beosztottjai felől áradó bizalmatlanságáról nem is beszélve, ami csak még több stresszel gazdagítja, végleg elveszejtve őt az alkalmatlanság ördögi körébe.

Éppen ezért fontos, hogy ha valamely munkatársunkat elő kívánjuk léptetni, csak kellő vezetői ismeretek birtokában tegyük ezt, vagy legalább készítsük őt fel valamilyen módon az irányítói feladatokra. Ritka ugyanis az, hogy valaki autodidakta módon tanulja meg koordinálni a csapatot, mivel vezető beosztásban egyszerűen nincs már ilyesmikre idő. Sokszor segítséget sem mernek kérni az újdonsült menedzserek, helyette inkább befelé fordulnak, esélyt sem adva a helyzet tisztázásának. Ennek következtében csapatuk morálja visszavonhatatlanul lecsökken, teljesítményük pedig hektikussá válik.

Hogy a fenti problémákat elkerüljük, a Harvard Business Review összeírta a vezetői tulajdonságokat, amelyek alapvetőek egy kezdő menedzser számára.

1. Delegálás

Nyomás alatt gyakorta magukra vállalják az összes feladatot az ifjonti hévvel megáldott vezetők, félnek ugyanis attól, hogy beosztottaik esetleg rosszul vagy csak késve tudnák elvégezni azokat Az is folyamatosan aggasztja őket, hogy ha kiadják a kezükből a nagyobb horderejű projekteket, nélkülözhetőségükről tesznek tanúbizonyságot, ezért csak a jelentéktelenebb tevékenységeket osztják csapatukra. Ezzel viszont beosztottaik kvalitásait vonják kétségbe, ami már rövid távon is megbosszulja magát. A feladatok megfelelő delegálásának képessége tehát elengedhetetlen egy sikeres vezető számára, mind a morál, mind a termelékenység szempontjából.

2. Támogatás szerzése felülről

Nem egy zöldfülű menedzser él abban a hitben, hogy a felette elhelyezkedő főnök a mindenható vezető, nem pedig partner a munkában. Ebből kifolyólag mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a súrlódást, úgy tesznek, mintha semmi sem aggasztaná őket, sőt, esetenként még a negatív eredményeket is elhallgatják. Csakhogy így az őt irányító vezetőnek esélye sincs megoldást találni a problémákra, ezért mindenképpen el kell magyarázni az újoncnak, hogy konkrétan milyen keretek között zajlik az együttműködés.

3. Magabiztosság

A magabiztosság szinte az élet minden területén a siker záloga, de különösen így van ez menedzserkörökben. Kellő magabiztossággal minden beosztottat munkára lehet bírni, csak arra kell vigyázni, hogy ez át ne csapjon arroganciába, hiszen az rövid időn belül visszatetszést kelt a munkatársak szemében.

4. Az áttekintés képessége

Sok kezdő menedzser a tengernyi feladat láttán vad ámokfutásba kezd, megpróbálja a teendőket minél hamarabb letudni, ahelyett, hogy szelektálna. Az igazi baj, hogy ettől még hatékonynak is érzi magát, holott valójában csak vaktában, mindenféle stratégiai érzék nélkül pipál ki egy-egy feladatot. Csapatát sem használja ki teljes mértékben, ezzel pedig rövid úton megpecsételi saját és cége sorsát. Ezt elkerülendő fel kell hívni a figyelmét arra, hogy megváltoztak a körülmények, s ideje, hogy lássa végre a fától az erdőt.

5. A konstruktív visszajelzés képessége

Nagyon sokan azt hiszik, hogy a vezetői kritika - még ha helyes is - visszaveti a teljesítményt, mondván csak felesleges konfrontációt okoz. Pedig ha a munkatársak minden egyes lehetséges összeütközésnél azt látják, hogy a főnök meghunyászkodik, nem fogják tisztelni őt, úgy emberileg, mint szakmailag, arról nem is beszélve, hogy a munka is kevésbé lesz hatékony.

Paraszt Imre, HR Portal

Forrás: Harvard Business Review