Még mindig félünk az atipikus foglalkoztatástól

Jelenleg az atipikus munkavégzési formák fejlődnek a legdinamikusabban Európában és az európai joggyakorlatban, amit az is nagyon jól mutat, hogy az elmúlt 5 évben létrehozott új munkahelyeknek több mint az 50 százaléka kifejezetten atipikus foglalkoztatáson alapult. A 2008. május 23-án a budapesti Goethe Intézet és a Friedrich Ebert Stiftung által közösen megrendezésre kerülő "Magyarországi munkaviszonyok: ez vár Németországra is?" című konferencia és pódiumbeszélgetés témája a két ország munkaerő-piacának elemzése és a résztvevő szakértők jövőképről alkotott elképzeléseik felvázolása volt. Az egynapos program fókuszában az atipikus foglalkoztatás állt.

A konferencia címe arra enged következtetni, hogy a magyarországi munkaerőpiac a németországinál előbbre jár. Valóban így van ez, s ha igen, milyen tények szolgálnak alapul ennek a feltételezésnek? A résztvevők több szempontból formáltak véleményt az atipikus foglalkoztatásról, munkáltatói és munkavállalói érdekcsoportok álláspontját közvetítve, valamint hazai és külföldi tudományos szakértői szemszögből.

Magyarországi munkaviszonyok: ez vár Németországra is? vs. Németországi munkaviszonyok: ez vár Magyarországra is?

A Dr. Baló György, a Magyar Televízió kulturális igazgatója által találóan felvetett két kérdés történelmi múltban gyökerező válaszokat generált a résztvevő szakértőkben. Magyarországon az atipikus foglalkoztatási formákra történő áttérés a 90-es évek elején kezdődött, amikor a gazdasági és a politikai váltás átrendezte a cégek struktúráját. Az atipikus foglalkoztatási formák (pl. részmunkaidős foglalkoztatás, bedolgozói -és távmunka, határozott idejű foglalkoztatás, önfoglalkoztatás) bevezetésének elsődleges célja az volt, hogy a munkaerőpiac minél gyorsabban megfeleljen a versenygazdaság által meghatározott követelményeknek, minél hatékonyabb és rugalmasabb legyen.

Németországban az utóbbi néhány évben kezdődött elterjedni a határozott időre megkötött munkaviszony, részmunkaidős foglalkoztatás és az egyéb, megszokottól eltérő és szociális jogokkal kevésbé körülbástyázott munkaviszony. A német átalakulásoktól eltérően a magyar pálya egy gyors kényszerpálya volt, amelyben a munkaerő-piacnak a lehető leggyorsabban válaszolnia kellett a kapitalizmus adta gazdasági kihívásokra. A németországi átalakulást a szakszervezetek ereje és ellenállása, a munkavállalói egyéb érdekképviseleti szervezetek, valamint a szociális biztonság megtartásáért tett erőfeszítések akadályozták. Nehézségekkel és a hagyományostól eltérő foglalkoztatással szembeni gátakkal Magyarországon is számolni kell.

Dr. Koltay Jenő, az MTA Gazdaságtudományi Intézetének igazgató-helyettese kiemelte, hogy a "szocialista" vállalatok vezetőinek fenntartásai voltak a részmunkaidős foglalkoztatással szemben, így az atipikus foglalkoztatási formák közül a részmunkaidőben dolgozók száma még mindig alacsonynak mondható. A más rendszerben nevelkedett vezetők fejében él ugyanis egy olyan negatív kép a részmunkaidőről, hogy aki nem nyolc órában dolgozó munkavállaló, annak a munkához való hozzáállása nem komoly.

Koltay professzor véleménye szerint Magyarországon a hagyományostól eltérő foglalkoztatás még le van maradva a Németországban tapasztalhatótól, az atipikus foglalkoztatást illetően a német munkaerőpiac fejlettsége alulmarad az élen járó skandináv országoktól, mint Finnország vagy Svédország. Míg Magyarországon a 2005-ös adatok szerint 24,9 százalék volt az atipikus formában foglalkoztatottak aránya, addig Németországban ugyanez az arány 49,4 százalék volt. Szintén Németország jár hazánk előtt a fekete és szürkegazdaságot tekintve, mivel a társadalom gondolkodásmódja illetve az adó- és járulékfizetési morál jóval fejlettebb a magyarországi szinttől, a társadalom és gazdaság egésze jóval átláthatóbb, az adót nem fizetők tábora ezzel párhuzamosan jóval kisebb.

Bizonytalan rugalmasság

A részmunkaidőt, határozott idejű munkaviszonyt és az egyéb, normálistól eltérő foglalkoztatási viszonyokat gyakran illetik a "bizonytalan" pejoratív jelzővel. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a munka világában sajnos még gyakran összemosódnak az atipikus foglalkoztatási formák és a munkaerő-bérlési megoldások. Igaz ugyan, hogy mindkét hatás az utóbbi egynéhány évtizedben vált elterjedtté Magyarországon, a két foglalkoztatási forma azonban nem azonos, két különböző munkaviszonyról van szó. A munkaerőbérlést a munkavállalók gyakran a kiszervezés velejárójának tulajdonítják, ami alapvetően negatív érzelmeket és félelmeket kelt a dolgozókban. Hiába van a munkaerő-bérléssel foglalkoztatottaknak ugyanaz a joga és törvény adta védelme, mint a nem bérelt munkavállalóknak, a bérléssel szemben berögzült negatív attitűd egyelőre nem látszik csökkeni.

Rózsáné Dr. Lupkovics Mariann, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének jogásza szerint az atipikus foglalkozatást illetően a "bizonytalan" jelzőt nem magára a foglalkoztatásra használják. A dolgozó érzi magát bizonytalan helyzetben és nem a munkaviszonyt tekinti annak. Gyakran nem a dolgozó döntése, hogy a munkaviszonya módosul, például részmunkaidős szerződéssé, így a "bizonytalanság" erre a függő helyzetre utal. A jövőre nézve is hordoz bizonytalanságot véleménye szerint az atipikus formában alkalmazottak helyzete, nem biztos a folyamatos alkalmazásuk mondjuk egy határozott idejű munkaszerződés megléte esetén.

A bizonytalan jelző továbbá a dolgozók egyéb élethelyzetét jellemzi, mivel az atipikus munkaviszony a magánéletben esetenként ellehetetlenítheti őket privát célok megvalósításában. A legáltalánosabb példa erre, hogy egy határozott vagy részmunkaidővel rendelkező munkavállaló nem azonos kondíciókkal jut hitelhez a pénzpiacon, mint egy határozatlan idejű nyolcórás munkaviszonnyal rendelkező. A flexibilis munkavállalási formák alkalmazásakor fennáll a törékeny foglalkoztatás veszélye, amikor a munkavállaló nagyon kiszolgáltatott a tőkének, a vállalatvezetésnek. Kérdés, hogy a munkavállalók jó értelemben vett flexibilitása mikor és hogyan fordul át a valódi kölcsönös alkuhelyzetből a dolgozó érdekeinek megsértésébe.

Liberalizáció és tudás alapú társadalom

A megszokott, eddig dominánsan munkaszerződéssel megkötött és szociális jogokkal körülbástyázott munkavállalástól, foglalkoztatástól eltérő munka elterjedésének alapvető követelménye a rendezett, szabályozott és átlátható munkaerőpiac.

Dr Uwe Fachinger, a brémai Vechta Egyetem professzora szerint a munkaerőpiac liberalizálását gátló tényezőket meg kell szüntetni, a közvetlen állami beavatkozás mértékét minimálisra kell redukálni. A szakértő szerint el kell választani egymástól a know-how-n és szakértelmen alapuló szolgáltatási szektort és a termelés-orientált szektorokat. Míg az utóbbiban könnyebben megvalósítható az atipikus foglalkoztatás, addig a tudásigényes ágazatokban körültekintően kell alkalmazni a hagyományostól eltérő foglalkoztatási formákat. A részmunkaidős vagy határozott idejű foglalkoztatás nehézségeket okozhat például a képzés-fejlesztés terén. Egy részmunkaidőn vagy távmunkán alapuló vállalatnak a továbbképzési és fejlesztési rendszereit a megszokottól eltérően kell átalakítani és hatványozottabb figyelemben kell részesíteni, mivel a cég hosszú távú jövőjét nagyban befolyásolja, hogy mennyire tud lépést tartani a fejlesztésekkel és iparági újdonságokkal.

Állami szerepvállalás

Az atipikus foglalkoztatási formák elterjedésében az állami szerepvállalásnak kiemelt jelentősége van. Az állam olyan egyéb támogatói programok bevezetésével segítheti elő a foglalkoztatás fellendítését, mint új munkahely létrehozásának támogatása, beruházási, képzési támogatások, munkanélküliek vállalkozóvá válását elősegítő támogatások, önfoglalkoztatási támogatások, foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulék átvállalás, távmunka programok vagy részmunkaidős programok. Ezen programok főként a tényleges szabályozás realizálásáig, a munkáltatóknak különböző jogcímen adott támogatások keretében segítik elő az atipikus foglalkoztatást, azon belül is főként az elmaradott térségekre, illetve a munkanélküli, vagy hátrányos helyzetű állampolgárokra fókuszálva.

Magyarországot Európai Uniós viszonylatban még alacsony foglalkoztatási ráta jellemzi (54,4 százalék) ugyan, de ez a szám az elmúlt 5-7 évben folyamatosan javult - magyarázta Koltay Jenő. Magyarország ugyanis ráállt a portugál vagy ír útra, ahol az atipikus foglalkoztatás arányának emelkedésével ment végbe az aktív munkavállalói részvétel növelése.

A másik kiemelt téma, ahol az állami szerepvállalás elengedhetetlen, a támogatási programok és a társadalombiztosítás helyzetének tisztázása és átláthatóvá tétele - fejtette ki Fachinger professzor. Az atipikus foglalkoztatás során felmerül a kérdés, hogyan lehet kezelni például részmunkaidő esetén a nyugdíjazást vagy a betegbiztosítást. Ezekre és a hasonló jellegű kérdésekre a pénzügyi politikának kell konkrét és hosszú távú terveket kidolgoznia.

Üzenet

Zárásként elmondhatjuk, hogy az atipikus foglalkoztatási formákban is rejlik bizonyos fokú veszély, amennyiben annak szabályozása során a törvényhozók nem fektetnek kellő figyelmet az atipikus foglalkoztatás jellegéből adódó munkavállalói oldal gyengülésének. A konferencián részt vevő szakértők egyetértettek abban, hogy a munkaerőpiac felzárkóztatása és átalakítása politikai kérdés. Közös nézőpont alakult ki azzal kapcsolatban is, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a képzés-fejlesztésre, valamint, hogy az államnak az aktív dolgozókat kellene nagyobb támogatásban részesíteni és egyébként pedig kisebb inaktív réteget kellene segélyezni.

Kérdés, hogy az elméletben könnyen működő programok a gyakorlatban hogyan valósíthatók meg, hogyan lehet az egyre átalakuló gazdasági kihívásoknak megfelelő munkapiaci megoldásokat a valós életben is működtetni és hosszú távon fenntarthatóvá tenni.

Mohácsi Györgyi, HR Portal